Amikor először leautóztunk Szkopjébe, igazából fingunk nem volt arról, hogy hova is megyünk. Szerencsére volt velünk valaki, aki Szkopjét, és egy másik valaki, aki pedig a balkáni kézilabdaközeget ismerte viszonylag megnyugtatóan. Mondjuk semelyikkel sem mentünk sokra, hehe, ez legkésőbb akkor kiderült, amikor taxit hívtunk az utcán, az kijött, majd kövér gázzal, kicsit dühösen elvitt bennünket úgy 25 métert, és rámutatott a szállásunkra...a szemközti oldalon. Amikor először mentünk Szkopjébe, akkor közúton összesen nyolcan érkeztünk, a repülősökkel együtt is voltunk vagy harmincan. A következőre már indultak buszok is, most pedig már kétszáz fős tábor megy Szkopjébe. Nem tudom, hogy az ottaniak éppen nyugiznak, vagy a klubjukkal harcolnak, mindkettőre volt már példa, de a hangulat mindenképpen garantált, maradjunk annyiban. Soha nem fogom elfelejteni a könnycseppesre tetovált csávót, aki egész meccsen hörögve mutogatta, hogy elvágja a torkomat, majd mikor lefújták a számunkra győztes meccset, odajött, és elnézést kért.
Na de mindegy is, mert nem sportturistás memory-poszt van, hanem egy igazi rangadó elé-poszt. Ez olyan rangadó ráadásul, amit többnyire mi szoktunk megnyerni, akármilyen furcsa is ezt leírni jelenleg. Azért mondtam direkt, hogy szoktuk, mert tényleg.
Jól néz ki, mi?
Ősszel zakóztunk először a Vardar ellen a BL-ben, sajnos éppen itthon, de még úgy sem rossz, ugyanakkor ennél csodásabb motivációt elképzelni sem nagyon lehet egy ilyen meccsre. Kijavítani az őszi csúnyát, ami elrondítja az összmérlegünket. Elvitték a pontjainkat, hát szerezzük vissza őket! Remélem, sőt, inkább tudom, hogy ezzel a hozzáállással, és a Barcelona elleni sikerből merített megfelelő mennyiségű önbizalommal felvértezve érkezünk Szkopjébe. Ez pedig már fél siker. Durva adalék, hogy Parrondo és Davis 2007-2013-ig játszottak együtt a Cudarban és jogutódjában, kétszer BL-t is nyertek együtt. Mondjuk DD eggyel többet nyert, remélem ez jó jel, és Árpád is ott volt valahol a környéken. Emellett a spanyol válogatottban is sokáig vitték együtt a szélső posztokat, innen nézve elég sok közös pont lehet a kézilabdáról való gondolkodásukban. A két edző részéről én egyértelműen nagy taktikai harcot várok és remélek. Ami még érdekesség, hogy az összes egymás elleni meccsünket tekintve Momir Ilic a Vardar elleni legeredményesebb játékosunk, 33 góllal, nagyon bízom benne, hogy kétszer öt vagy egyszer tíz percre most is villant majd valamit.
Bele-belenézegetve a Vardar idei meccseiben pont a taktikai felkészültség a legszembetűnőbb. A spanyolok edzőképzése valahogy nagyon a helyén van, láthatjuk, hogy nem csak a nagy öregek, de az aktív pályafutástól nemrég visszavonult fiatal edzői társadalom is valahogy többet tud a játékról, mint más nemzet edzői. Nem matekozom össze a BL-csapatok és válogatottak padján fellelhető spanyol edzőket százalékos arányban, de hogy sok, az biztos. És ha valaki azon akarna vitázni, hogy nálunk ezt jól, vagy egyáltalán csak elégségesen is csinálják, azt szépen kérem most számolja össze, hogy hány magyar edző dolgozik jelenleg bármilyen külföldi kispadon. Nem is BL-ben, vagy válogatottnál, hanem úgy egyáltalán, bármilyen első osztályban, ami benne van a kézilabda fősodrában. Ja, hogy semennyi? Jujjj, de furcsa. Vajon miért? A meg nem értett zsenik országa. Na de ne szaladjunk félre, ez egy komplett poszt lehetne önmagában.
Parrondo eléggé megnyírbált csapattal állt neki az évnek, de ez láthatóan nem igazán zavarta. Azt viszonylag gyorsan megtapasztalhatta, hogy kapuban túl nagyot annak ellenére sem zuhantak, hogy az összes addigi kapus megpattant. A fiatal szerb srác, Milosavljev, Peric keze alatt pillanatok alatt belőtte az ehhez a szinthez kötelező stabilat, és azt kábé azóta folyamatosan hozza, néhány kiugró teljesítménnyel. Előtte a védelem sem lazult sokat, Kristopans és Kalarash is elég masszív hármas lett az utóbbi időben, ugyanakkor Kalarash év elején még inkább kettest tolt, mikor Moraes épségben volt. Stoilovot vagy Karacicot gondolom senkinek sem kell bemutatni, valamelyik általában pályán van, hogy kettest védekezzen, a másik oldalt pedig gyakran oldják meg a "gulyási" vonalat képviselő, szélsőből kettest védekező Shishkarevvel, főleg, ha Skube irányít, akkor többnynire ez a felállás van hátul. Láthatjuk, hogy az egyáltalán nem túl bő keret ellenére egész komoly variációs lehetőségek vannak Parrondo kezében, mind elöl, mind hátul tud több felállást is produkálni, teljesen másféle játékkal, ha kell, és akkor még tegyük hozzájuk a sérülésből visszatérőket, Borozant és Moraest. Skube súlypontját remélhetőleg nem felejtettük még el, Blagit elég jól ismeri a stöpszli ahhoz, hogy direkte rámenjen egy-egyezni, hátha gyorsan kiszóratja kétpercekre, ebben annyira biztos vagyok, mint a tátrateában. Lábbal középen nagyon észnél kell lenni, ez lesz a kulcs, ha se Skube nem találja meg a réseket, se nem tudja olyan gyorsan lehúzni a labdát a szintén életveszélyes szélekre, mert fegyelmezetten, kiugrálás nélküli falat alkotunk előtte, az már félsiker.
A másik kulcs a visszazárás lesz, a Barcelona ellen talán az volt az egyetlen olyan játékelem, amiben egyértelműen elmaradtunk a várttól, ezen szintén javítani kell a bazi gyorslábú szélsők, és a gyorsreagálású második hullám ellen. Skube is, Karacic is elképesztő sebességben hozza fel a labdát, szóval ha a szélsőiket sikerül is kitakarni az indulásokból, akkor is érkezni fognak ők, akik ugyanolyan jó befejezők, mint amennyire jó labdaleosztók. Nem szeretnék látni eladott labda, rossz lövés vagy kihagyott ziccer utáni lézengést a pályán, teperni kell visszafelé, de keményen, és ésszel, különben végünk. Próbáljuk meg felállt fal elleni játékra kényszeríteni őket, és tegyünk fel egy múltheti védelmet.
Nem tudom, ellenünk mivel készülnek majd külön, de valamivel biztosan fognak, a Löwen ellen például elég gyakran alkalmazták Kristopans falba futtatását, hogy aztán beíveljenek neki magasra, olyan Cozmásan, és ezekből az akciókból minimum 3-4 gólt ragasztottak. Szóval erre jó lesz figyelni, és időben válaszolni rá. DD-ben mostanra abszolút megbízom, szerintem ez neki örömmeló is lehet, bízom benne, hogy ismét látszani fog rajtunk az a könnyedség, amit ő ragasztott a csapatra, és kitalál valami megoldandót Parrondo számára.
Kétszáz fő már tábor, Szkopjén és a lengyel városokon kívül gyakorlatilag mindenhol hazai pályát jelentene, ha teltház lesz a Sandanskiban, akkor valamiféle taktikai szurkolást lesz érdemes végezni, kifigyelni, hogy a hazai tábor mikor hallgat el két rigmus között, és akkor belekezdeni valami veszprémibe, máshogy nehéz lesz. Fontos ez, higgyétek el, mert hiába, hogy asszem dob, meg ordibátor sem lehet benn, akkor sem egyszerű szóhoz jutni, hiszen a komplett aréna, aminek a 90%-a férfi, hajlamos az őrjöngésre. Jó utat, jó szurkolást, nem várok mást, csak amit eddig szoktunk csapatni Szkopjéban!
Hajrá Veszprém!