Kurvagyenge, kurvagyenge!

Nem emlékszem rá, hogy mikor éreztem magam utoljára ennyire gányul. Megszégyenítve, megszégyenülve, legszívesebben elbújdokolnék valami sötét szobába, és aludnék 72 órát egyhuzamban. Jó, erre biztos rátesz néhány lapáttal a fizikai fáradtság is, de fő problémának nem azt érzem. Még a BL-döntő sem esett annyira szarul, mint ez. Próbálom feldolgozni, de nem nagyon megy. Mindenki menjen a picsába, most!

Ahelyett, hogy az igen remekre sikeredett lengyel-magyar barikázásról írhatnám szeretettől átszellemült arcocskámmal a posztot, most azon merenghetek összehúzott szemöldökkel, hogy mégis hol csúszhattunk ennyire meg? Hogyan történhetett, hogy a gyakorlatilag legfontosabb tavaszi meccsre mindössze egy nb2-es színvonalat alulról kapargató teljesítményt kalapáltunk össze. Hogyan lehetséges ez? A szombati szurkolói sorversenyen többet futottunk, mint néhányan Veszprém-mezben a tegnapi meccsen. Mégis hogy képzelitek ezt? Nem szégyellitek magatokat? Mert én igen. Elképesztően, pedig nem nekem kéne...

Ráadásul sorban kaptuk a figyelmeztető jeleket, ősszel ugye a szintén dános kiruccanás fulladt csúfos kudarcba, aztán jött a tudjuk jól, mennyire fontos lett volna Kiel elleni, amit aztán még sikerült a flensburgival helyrepofozni, de azért csak ott volt a DE. És akkor jött a Szeged. Amit persze tényleg lehetett tétnélküli kísérletezgetésnek tekinteni, és még talán el is tudtam volna fogadni mostanra , ha magabiztosan hozzuk ezt a meccset.

De ettől kurva messze voltunk, ami döbbenetes. Egy pillanatnyi esélyünk nem volt a dán második otthonában. Úristen.

Ez itt Veszprém, baszki, ez nem az a szint, amin előfordulhat az ilyen, erre nincs se bocsánat, se magyarázat, nem a PSG vagy a Kiel volt az ellenfél idegenben, hanem a Skjern. De bárki is az ellenfél, azt látni, hogy kb. az első tíz percben már kaptunk olyan indításgólt, amire SENKI nem ért vissza, de még csak nem is tepert, az hihetetlen. Pofátlanság. Büdöskurvaisten. Lehet szarul játszani, ki lehet kapni, sőt, kiesni is ki lehet, de nem visszafutni, nem felszántani a pályát, nem kitenni a szíveket és a lelkeket ebben a mezben nem lehet. Fel kellene ezt fogni, emberek! Meg azt is, hogy ez a tábor, ez a hangulat, amit verbálisan az összes játékosunk marha szépen tud dicsérgetni, az nem jár alanyi jogon. Az elődjeitek megdolgoztak érte. Ez a tábor sem néz el mindent. Ezt a tábort el is lehet veszíteni, mert a szurkoló nem bólogatós kutya a hátsó üveg előtt, és ugyan jogos szemlélet, hogy a játékos játsszon, a szurkoló meg szurkoljon, de akkor talán tartsuk is a sorrendet. Értem? Akinek büdös a meló, az nyugodtan vegye le a mezt, de még azelőtt, mielőtt a tábor teszi meg, és ezt egész nyugodtan lehet fenyegetésnek is venni, mert kb. Ligi kivételével mindenki megérdemelne egy ilyen jellegű sallert. Menjetek a picsába, ezt érzem. Ennyit kábé egy bedózerolt és nulláról újraépített, fiatalokból álló brigád is hoz két-három éven belül, és nehogy azt higgyétek, hogy a veszprémi közönség nem élné túl az ilyen jellegű visszalépést, mert de. Túlélnénk. Sőt, lassan már örülnénk is neki.

Ez a klub és ez a közönség túlél mindent, azt is, ha majd nem ömlik ránk számolatlanul a pénz, az elmúlt negyven évben bőven volt már ilyen, és azt is, ha lejjebb kell adnunk a szintből néhány évre, évtizedre. Mi akkor is itt voltunk, amikor BL16-os csapat voltunk, és itt leszünk akkor is, ha ez megismétlődne. Mi itt és ezért élünk, vagy utazunk akár 1000 km-ket is hétvégéken. Nekünk ez nem csak egy meccs vagy egy szezon a karrierünkből, nekünk ez az élet. Ha ezt nem érted és nem érzed, akkor nem vagy ide való, ennyi ez. Nem kötelező itt játszanod, ha nem érzed ugyanazt a szégyent a szívedben, amit velem együtt néhány ezer társam most érez. Mit lehet erre mondani? Semmit. Legalábbis nem hiszem. Egyáltalán bele tudtok nézni a szemünkbe? Észreveszitek benne azt a mérhetetlen csalódást és fájdalmat, látjátok benne a szégyent? És mi látnánk a tiétekben?

Vissza sem nézem, remélem nektek kötelező lesz vagy negyvenszer a héten. Hol a védekezésünk? Hol vannak a kapusaink? Hol vannak az átlövések? Hol vannak az átlövők, egyáltalán? Hol van az akarat? Hol a csapatom? Hol egy edző, aki összerakja ezt? Hol? Hol? Hol? Ez így ebben a formában qrvagyenge. De tényleg. Szégyelljétek magatokat, Ljuboval az élen, erre a teljesítményre nem jár a bocsánat, de nálam még továbbjutás esetén sem. Veszprém mezben ez nem megengedett, és bár nem tartom lehetetlennek a nyolcat, mert nem a Skjern volt annyira jó, hogy ne lehessen mit kezdeni velük a visszavágón, de ebben a tegnapi teljesítményben egyszerűen nem láttam biztató jelenetet. Semmit, amit kiragadhatnék, senkit, akire építeni lehetne. A srác, aki kivédte a szemünket Magyarországon lehet, hogy sportorvosit sem kapna így ránézésre, támadásban pedig átlövésből oktatnak bennünket, miközben mi egy épkézláb felugrást nem tudunk virítani meccsek óta. Ááá, nem is megyek ennél jobban bele, mert még én őszülök bele.

Összességében nem lehetetlen a továbbjutás, de egy teljesen új Veszprém kellene. És nem tudom, hogy olyan van-e. Jelen pillanatban egyáltalán nem vagyok biztos benne. Mi tudjuk a dolgunkat, és tesszük is majd.

És ti? Ti tudjátok?