Szórakoznak itt hét emberrel

Nem gondoltam volna, hogy NA azóta tökjogosan hírhedtté vált mondatát még egyszer címként ide kell citálnom, főleg nem veszprémi aloldalon. Ezt is megéltük. Hát nem jó.

De amit tegnap láttunk, na az sem jó, és akkor most politikailag borzasztóan korrekt vagyok, de majd mindjárt belelendülök, és akkor nem leszek az, előre szólok. Rohadtul nincs kedvem visszanézni ezt a meccset (nem láttam az elejét), és tökre igazságtalannak érzem, hogy nekem kell büntetnem magam ezzel, remélem a csapattal és Ljuboval is visszanézeti valaki, mert ők azok, akik ezt megérdemlik. Nem is egyszer. És nem érdekel, hogy előre kell nézni, persze, persze, de az ilyen teljesítményt márpedig büntetni kell valamivel. Mert ami szégyen, az szégyen, és ez a tegnapi az utóbbi év(tized)ek egyik, ha nem a legnagyobb szégyene volt szerintem.

Azt azért előrebocsájtom, hogy szerintem továbbra sem szálltak el a kölni remények, inkább úgy fogalmaznék, hogy a lehetőséget az _ottani előrelépésre nem látom jelenleg, összesen ennyi pozitívumot vagyok képes hozzácsatolni a tegnapi meccshez. A PSG és a Vardar annyira kiemelkedik a mezőnyből, hogy mindenki más abban bízhat egyedül, hogy az elődöntőre összerakják őket. Ez meg már milyen, nem? Még csak november vége van, de ez gyakorlatilag különösebb kockázat nélkül kijelenthető. Na de ne szaladjunk így előre, térjünk vissza az önmarcangolásba fulladó meccsnézéshez. Mármint amennyire képes leszek, sokat ne várjatok persze.

Pofázom már úgy szeptember vége óta, de minek, hogy valaki valamit lépjen már a kapusaink állapotának ügyében, mert ez magától nem fog megjavulni. Ennyire formán kívül még külön-külön, sokkal rövidebb időkre sem láttuk őket, most együtt borzalmasak gyakorlatilag negyed éve. Három hónapja, a 18. meccsen. Idén ketten összesen egy darab értékelhető mérkőzést hoztak össze, ez véletlen lenne? És hagyjuk az ilyen védelem mögött-kezdetű dumát, mert ok, jogos, persze, csak még a tavalyi Mikler/Mirko páros is képes volt néhány bravúrral életet lehelni az éppen lagymatag védekezésbe. Nem azt mondom, hogy csak ez a baj, de hogy a leglátványosabban az nincsen rendben, az kurvaélet. És ezzel most már valamit kezdeni KELL. Muszáj, olyan nincs, hogy nincs mit tenni. Aki nem érti mire gondolok, annak javaslom ezt megnézésre. Na, ilyeneket csinál egy jó kapus. Félreértés ne essék, nem konkrétan Rolót vagy Mirkót akarom szapulni, hanem szeretném végre megtudni, mi az, amit rosszul csinálnak. Olyan nincs, hogy egyszerre felejtik el, milyen 30on túli százalékkal védeni, márpedig most ez történik, és ilyen a világon nincsen. Bezzeg mi képesek vagyunk sztárt csinálni tetszőleges ellenfél bármennyire középszerű kapusából.

Vranjes kerete egyébként előzetesen engem abszolút bizakodással töltött el, egyáltalán nem éreztem, hogy baj lehet ezen a meccsen, tök örültem neki, hogy bevállalta a két szélső plusz fiatalok felállást, csak hát aztán baszta használni őket. És ez talán még annál is nagyobb hiba, mintha be sem nevezte volna Ligiéket. Ezzel ugyanis leredukálta a létszámot egy olyan meccsen, amelyen mindenki szerint is arra számítottunk, hogy sokat kell védekeznünk hét ember ellen. Érti ezt valaki? Komolyan kérdezem. A kezdő kérdéses posztjain Mirko, Tönnesen és Nilsson kapott lehetőséget, még itt sem látszódott semmi komolyabb jel arra, ami később lett, de mondjuk a lenti képen látható, passzív támadásunk utáni nemvisszafutás utólag nézve tekinthető ilyennek. Nézzétek meg, kifotóztam, a csávó középen kapja meg olyan simán a labdát 12 méteren, hogy az hihetetlen. Ilyen nincs, ha már visszafut valaki, kutya kötelessége nézni, hogy ki az, aki leginkább helyzetbe hozható, és felé zárni össze. Az ilyen leindításokat nem véletlenül tanítják szélre húzott befejezésekkel, ugyanis középről az esetek túlnyomó részében ki lehet szorítani a befejezéseket, hát mi szépen asszisztáltunk ehhez. Az ötödik(!!!44!4!) percben.

De itt még támadásban viszonylag képben voltunk, Nilsson is, Momo is betalált, utóbbi az üreskaput is megpróbálta, kapufa, hát most erre nincs mit mondani, de hogy a védelem már ekkor sem fogta fel annak jelentőségét, hogy a dánok heten támadnak, az látható volt. Mint ahogy a labda nélküli mozgásokat is csak szemmel voltunk hajlandóak követni, márpedig a kínaizást egész meccsre nagyon rondán beszoptuk. A kínaizást, ember. Nem egyszer, sokszor. Nem is nézem tovább, mert igazából felesleges, egész meccsen ugyanazokat a szarságokat ismételgettük, ugyanannyi emberrel, így persze a végjátékban pontosan úgy durrantunk szét, mint a legsötétebb Xavis időkben, védés nélkül nincs könnyű gól, akarat nélkül nincs védelem, csapatjáték nélkül nincs győzelem. Ennyi ez. Senki ellen.

Mindenki lenyilatkozta, hogy egyáltalán nem lepődtünk meg az egész meccses, hétemberes támadáson, hát nekem nem úgy tűnt, hogy őszinte legyek. Sokkolva voltunk végig, pedig csak meg kellett volna törni valamivel ezt. Érdekes, Carlos idejében is eljátszotta velünk az LNR, csak ott pont egy félideig jelentett tényleges problémát mindez. Meg kellett volna próbálni valamit, gyakorlatilag akármit, annyi lehetőség lehetett volna még a normálisan záró hatosfalon túl is. Akár egy zavaróval - tudom, tudom, a két beálló a kevesebb embert jobban tudta volna zárni -, akár egy 3-2-1-gyel csupán kicsit megzavarni őket, hátha belehibáznak, mert így gyakorlatilag ahhoz asszisztáltunk, hogy életük meccsét tolják le közel hibátlanul a mi kárunkra ezek a lelkes csikó gyerekek. Basszus. És de, Ligetvárit is meg kellett volna, vagy GyőriMatyit, meg Jamalit, könyörgöm, jelenleg nem bennük van a kockázat, hanem abban, ha Momo meg Laci 20 percnél többet kap. Édesistenem, miért érzem azt, hogy helyben toporgunk már megint?

1996 óta nem volt példa arra, hogy három egymást követő meccsen kapjunk szopóálarcot a BL-ben, még a Kovácsos évben sem, sőt, Hofinál sem, olyasmi pedig, hogy Dániában kikapjunk, hááát. A Kolding elleni visszavágónak nem volt tétje, ehhez hasonlónak az izlandi cumi ugrik be, más nem. Tök égő. Vállalhatatlan. Mindenki szégyellje magát, de mocskosmód, akinek ehhez köze volt. És hát eddig is pedzegettem, de akkor most ki is mondom, már az itthoni PSG elleni meccset is Ljubo legnagyobb blamájának neveztem, nos, erre rátett még egy lapáttal. Némethandrási magasságokból tekintette meg közelről, hogy egy darab taktikai húzással egy jó esetben is Tatabánya szintű csapat hogyan oktat bennünket. Ez egyszerűen nem méltó, sem hozzá, sem a csapathoz, sem a klubhoz, sem hozzánk, szurkolókhoz. Ilyen nem csúszhat be, pont.

Aki már vagy még, de nem akar ezért a klubért, a régi célunkért, a közönségért küzdeni, az miattam most mehet is az anyjába, ahova akar, nem akarok savanyú képeket, vereségbe beletörődöm arcokat látni az Arénámban. Nem. Elég volt. A PSG-től ki lehet kapni (bár a hazai nekem rohadtul nem tetszett), de az Aalborgtól nem. Sőt, a Kielcétől sem. Ha valaki ezzel nem ért egyet, az nem Veszprém-szintű játékos. És aki rendesen tudott aludni vasárnap, az sem. Az nyugodtan vegye le a mezét, és ballagjon neki jobban tetsző vidékekre! Vranjes pedig szedje össze magát, és tegyen rendet. MOST. Kérem vissza a csapatomat!

Picsába már.

A Kielce ellen nem elég nyerni, azt már előre jelzem, nekem mindenki egyesével dögöljön meg azért a győzelemért, különben nagyon mérges, szomorú és csalódott leszek. Azt pedig senki sem teszi zsebre.