Hát túl sok értelmet nem tudtam ebbe a napba csempészni, összesen arra voltam alkalmas, hogy egyre inkább szoruló gyomorral nézegessem az órát és várjam, hogy kezdődjön a meccs. Jó, fát például pakoltam, és nem törtem el az ujjam, bolognait is főztem, és nem vágtam nagykést magamba, mi ez kérem, ha nem siker, igaz? Mondjuk azt is sikerült konstatálnom, hogy nem indul az autóm, szegénykémbe valahol belefagyhatott valami, gondolom, úgyhogy most megvárom, míg kiolvad. Remélem nem kell március közepéig várnom, mert eléggé szarul érintene, de mindegy, ezzel majd holnap foglalkozom. Most meccs van. Mindjárt.
A kereten nem változtattunk, a Breszt elleni alakulat kapott bizalmat ismét, és igen jó volt hallani az építőközést a Flensi teltházban. Az első támadásunk túl hosszú lefolyásúra sikeredett, nem is alakult ki rendes hely a szélen, Gajic azért megpróbálta persze, az ő elsőjük pedig egy Mahé-ziccert követő Mikler-védésben végződött be, csodás volt látni. Ebből aztán tudtunk, ha nem is indulni, de jönni, és Gajic ismételhetett. A helyzetnek megfelelő rohanás kezdődött, Máté, majd Glandorf, aztán pedig hatalmas labdából Manaskov volt eredményes, három percnyi rohanás után megálljt parancsoltunk 2:4-es vezetésnél. Glandorf nem szégyellte tolni az átlövéseket, ezt hiányoltam tőlünk kicsit, kellenének azok is, hogy rendesen tudjuk használni a beállóinkat, de amúgy egészen rendben vagyunk az első percek alapján.
Mi kaptuk az első kiállítást, amúgy jogosan, és viszonylag jól jöttünk ki belőle, ráadásul az első klasszik átlövésünket is ekkor tolta a Lacit helyettesítő Tønnesen, aki remek ütemben érkezett az előkészítésre. Túl hosszúak voltak a támadásaink, túl körülményesek, túl, túl túl, és a védelmünk is kicsit lanyhult az elejéhez képest, így pillanatok alatt megfordult a meccs, már a hazaiak vezettek azzal a két góllal, és ezt elég sokáig tartani is tudták a németek. A nyolcadik gólunk végre megint olyan volt, amilyennek lennie kellene, középkezdés után két passz, ott a hely, gól, igen, ehhez tüdő kell, meg láb, de hát ilyen ez a meló. Egész komolyan foglalkoztatjuk a szélsőinket, ami remek hír nekem, és egyébként abszolút látom már a szándékot a kevés passzos gyors befejezésekre, szóval teljesen azt éreztem, hogy jó lesz ez.
Jó is lett.
A félidő második felében Glandorfot kellett volna faultolgatnunk végre, mert ő az a játékos, akit ha szabadjára engedünk, akár meg is nyeri a meccset, a 18. percre már az ötödik gólját vágta, asszisztokat is tolt rendesen, éreztem, hogy rá nagyon figyelni kell. Más is úgy érezte, szépen összeraktuk ismét a védelmet, és ezzel, plusz a gyors befejezésekkel visszahoztuk magunkat ikszre, kicsit félek ugyan leírni, de a kreatívokat egészen kiszedjük az egészből, és amikor a védelem hasal, Mikler odateszi a bravúrokat is, ahogy kell, összehasonlíthatatlanul nagyobb a kapuval kapcsolatos nyugalmam tavasszal, de tényleg. Az akarásunkat is csodásan jelképezte a Sulic mászik a labdáért, gurítja borzasztó szarul Máténak, aki azért tol érte egy tigrisbukfencet, és bár gól nem született a támadásból, azt tűpontosan megmutatta, hogy mennyire komolyan gondoltuk ezt a győzelmet. Bravó.
A hagyományoknak megfelelően egyébként durván kiegyenlített mérkőzést játszottunk egymással, és ahogy azt kértem, egész konkrét szándékot láttam a szélsőjátékra, ez parádés, ugyanakkor muszáj azt is megjegyeznem, hogy az átlövéseinkben viszont nem volt ott az az erő, ami egy héttel korábban. Mogensen beállása lendített az ő, Tønnesen a mi támadójátékunkon, kb. egyszer voltam baromi ideges a félidőben, mégpedig a Mirko hetesvédése utáni kipattanónál. A 16:16 abszolút megfelelt a játék képének, és hát ebben a félidőben aztán volt minden, ami a kézilabdában létezhet: ugyan inkább a másik oldal révén, de klasszikus átlövések, vérzivataros beálló-játék, halálra ítélt, mégis eredményes szélsőgólok, rengeteg futás, felpörgetett percek, amit mindenki felvállal, csodás védések, minden. Tényleg. A meccs hozta azt, amit elvárunk tőle és méltó MOTW erre a hétre. Most már csak azt szeretném kérni, hogy nagyon legyünk észnél a végén, mert idegenben jó az iksz, mint azt tudjuk ugye. (Ezt halál komolyan a félidőben írtam le.)
Az egyetlen komolyan aggasztó jelenség Nenadic nulla perce, de örömmel láthattuk a második félidei kezdőben, Lékaival egyszerre. Nem mi kezdtük góllal a félidőt, de a mi elsőnk valami gyönyörű volt, sajnos Blagi kicsit bele is halt. Petar gömbérzékével akadt némi problémánk, majd az ezutáni Wanne rohanásnál kapta meg Laci a második - teljesen jogos - kiállítását, ez kicsit intő jel. A kétirányítós játékunk annyira nem lepte meg a Flens falát, mondjuk nem csodálom, ők is ugyanezt tolják, de legalább ismét klasszikus átlövésnek örülhettünk Tønnesen karjából. Terza viszont nem annyira vette fel a meccs ritmusát, két gólt is kaptunk róla gyors egymás utánban, nem vágom, miért kell 11 méterre kikirándulnia egy elvileg zárt falból, ott nyilván csak az nem veri el lábbal, aki nem akarja. Aztán már kilencen is, érik Sulic-visszája, a védekezés miatt, de aztán Nilsson lett az a kettes.
A kétbeállós játékkal gyorsan kiegyenlítettünk - sokkal többet kéne alkalmaznunk ezt, szerintem simán mi vagyunk azon a poszton a mezőnyben a legerősebbek -, és Nenadic is megrázta magát végre, lőtt egy gólt, aztán kétpercet érően támadta a kaput, de mivel a német szélsőknek nem kell hely a helyzethez, döbbenetesen gyorsan megkaptuk az újabb gólt. Fú, ahogy ezt leírtam, Gasi is bazi gyors gólt lőtt szinte helyzet nélkül Tønnesen asszisztálásával. Aztán egyszer csak azt vettem észre, hogy a Blago, Nilsson belső hármas tolta Tønnesennel és Terzával az oldalon, ami abból a szempontból érdekes, hogy igen, utóbbi kivételével ez lehet a Veszprém védelme a következő sok évben. Nem volt hibátlan, félreértés ne essék, sőt, de előremutató mindenképpen. Terza viselkedett a legrutintalanabbul ebben a falban, de mindegy, belefért, utólag ugye látjuk szerencsére. Némi káosz uralkodott el a támadásainkban is, fejetlenül vagdalóztunk, nem találtuk a labdát, igen remek érzékkel kértük ki az időnket, jöttek is vissza az öregek, kettővel ment az ellen.
Ahogy Máté testtel elküldte Zachariassent, az tanítanivaló volt, de az már nem, ahogy Svan könyöke beleállt az amúgy sem turcsi heftijébe, amit elég nagyvonalúan nem vettek észre a rigók, és mint az új szabályok szerint olyan, ebben az esetben ugye nem jöhetett vissza három támadásra sem az ömlő vére ellenére. Ilyenkor egyébként nem lehet utólag videózni, aztán progresszivet adni? Csak kérdezem.
Amikor Gasi "akciógóllá változtatta a hetest", csak visítani tudtam fejhangon, a következő támadásunk aztán amilyen szerencsétlenkedésekkel volt tarkított, olyan hirtelen egyenlített ki vele a rongykezű Nenadic, ahogy Gyuri elnevezte, majd Nilsson pedig már a vezetést szerezte meg. Ilic kétpercének elmaradását én betudnám Máté orrműtétjének, kompenzáltak egyértelműen, hogy aztán Gajic lőjjön egy szívrohamos hetest, ami súrolta is a kapus lábszárát persze. Mindenesetre a money time belépőjében kettővel vezettünk, amire nem volt példa úgy a hetedik perc óta.
Ugalde elképesztő mentése egy döbbenetesen hosszú védekezés után nagyon biztató képet festett, de a felpaprikázott hangulatban nehéz lehet észnél lenni, és egyértelmű, hogy kicsit korán belesatnyulunk a jó védekezés utáni alibizésbe, jöttek is a figyelmeztető jelek. Laci harmadik kétperce is megérkezett, várható volt egyébként, túl sokszor csúszott ma le, de ennek ellenére úgy mehettünk az utolsó percre, hogy ha gólt lövünk, nyerünk. Sőt. És ki is erőszakoltuk elöl a még-még-még másodperceket, persze, kár, hogy Tønnesen nem durrantotta ott első szándékból el, de amiért jöttünk, elértük, pontot szereztünk Flensburgban, amivel majdnem biztosan mi leszünk a másodikak. Közhely ugyan, de ez tényleg a győzelemmel felérő döntetlen tipikus esete.
Szép volt fiúk, a meló java része el van végezve, már csak komolyan kell venni a Celjét ahhoz, hogy tényleg realizálódjon ez a csodás második hely. Lassan itt a tavasz, feljavult a kapunk, nagyjából összeállt a védelmünk (persze vannak üresjáratok, sőt, az a több jelenleg), vannak szélsőink, tolni kéne kicsit még a kétbeállós játékot, de van tartásunk, akaratunk, csapatunk. Ennyi kell most.
Nekem ma ennyi kellett, köszönjük szépen!