Aludtam rá egyet, hát, nem mondom, hogy jobban lettem, de mindegy, life goes on. Vissza nem nézem, az egész biztos.
Ráadásul ma van a Cozma-gyilok 9. évfordulója, ez pedig mindig kicsit más kontextusba helyezi az aktuális problémáinkat. Kilenc év, és én még mindig tudnék bömbölni, ha arra a borzasztó éjszakára/reggelre gondolok. Még mindig azt érzem magamban, hogy szomjazom az igazságot, amit az elmúlt kilenc év kurvára nem hozott. Nem tudom, hogy valaha fogom-e máshogy érezni ezt a dolgot, szerintem nem. Marian Cozmával együtt akkor meghalt az én szeretetteljes, biztonságos kisvárosom. Azóta is várom, hogy visszakapjam.
Na de Kiel.
Nem is lennék annyira idegben, ha máshogy kaptunk volna ki. Ha mondjuk Weinhold vagy Vujin szétlő kintről, de még csak nem is ez volt. Mi vertük pofán magunkat az óvódás hibákra épülő borzalmas első félidővel, az elszórt labdákkal, a kihagyott ziccerekkel, a tömeges szerencsétlenkedéssel, a kettes emberelőnyben abszolvált belemenéssel, és a kicsit majcsakleszvalahogy hozzáállással. Az első harminc perc elég nagy pofon volt, na, bele is gémberedtem. Egyetlen pozitívum talán Ilic kezdése volt, rég láttam már ekkora hévvel döngetni, meg a védelem. Ami egyébként már az első félidőben sem volt rossz, csak akkor hiányzott mögüle egy jó Mikler.
Aki viszont a második félidőre megérkezett, és ez a tény azzal együtt, hogy mégis kikaptunk, még idegesítőbb, hogy őszinte legyek. Egész ősszel vártam egy hasonló kapusteljesítményre, és amikor végre lesz, akkor támadásban vagyunk annyira inkompetensek, hogy az már fáj. A biztos kezű szélsőink betliztek - najó, Gasi néha észnél volt azért, de Manaskov hátul borzasztó volt, nem értem, miért nem jöttek a cserék -, Máté egy-egyben kb. nullát tolt, meg amúgy is, jó, voltak előkészítései, meg asszisztjai, de ennyi. Talán Nilsson az egyetlen, aki tegnap maradéktalanul dicsérhető volt, ami labda felé ment, azt hetesre hozta, ugyanakkor védekezésben még szorul némi csiszolgatásra a mozgása. Nem értem, miért mindig mi lassítjuk a játékot. Jó, értem én, hogy Momo meg Laci nem akarnak már Bundesliga tempóban letolni hatvan percet, de nem azért van kispadunk, hogy ne is kelljen? Agyfaszt kapok attól, amikor valaki nyugit int a kezeivel, és nem először látom ezt. Miért, miért, miért? Nem kellett volna inkább nekünk futni kicsit? Eh, na mindegy, nincs is kedvem tovább gondolkodni ezen.
A második játékrészt persze már lehoztuk szépen, gondolom nem buksisimi volt az öltözőben, és hát tényleg Miklert sajnálom különösen, elég régóta vártuk tőle ezt a 37%-ot, gyanítom ő maga is így volt ezzel, erre itt van, megjön, és ez nem elég egy egysoros, vérszegény Kiel elleni győzelemre.