Ha tényleg úgy volna, hogy a történelem ismétli önmagát, akkor a Zágráb nyerné a bronzot (amit a pénteki alapján hirtelen kizártnak tartok) a döntő pedig egy hátrányból visszajövős, fordítós, de végül azt megtartós Veszprém-győzelmet hozna. Mindenkinek megfelel? Nekem nem sok ellenvetésem volna.
De szerintem azért ennél bonyolultabb az élet.
A két döntős két merőben más elődöntőből érkezik, a Vardar kb. nulla ellenállással találkozott a Zágráb elleni mérkőzésen, úgy mentek át rajtuk, mint kés a vajon, pedig még csak nem is a pirosabbik Szkopje volt annyira jó. Aki látta a meccset, tudja miről beszélek, az első negyedóra arról szólt, hogy Karacic próbálkozott így vagy úgy, amíg meg nem találta a rést vagy az embert. Hátul mondjuk nem volt rossz a macedón védelem, de legyünk őszinték, egyáltalán nem tűnt áthatolhatatlannak.
Évek óta remek meccseket játszunk egymással, keményeket, de betartva a határokat, remélem most sem lesz ez másképp.
Ugyan nem történik semmi akkor sem, ha nem hozzuk vissza azt a serleget, de azért én nagyon szeretném. Nem is önmagában a SEHA-győzelem miatt, inkább a tavasz további része miatt. Hogy kapjunk végre egy rakatnyi pozitív energiát, hogy elhiggyük magunknak, hogy bármi is történt eddig, attól még az idei célok nem változtak. Mert sokkal könnyebb lesz Debrecenben Szegedet verni, ha most sikerül Bresztben a Vardart. Nekem ezek most kicsit összefüggnek, lépésről-lépésre kell belekapaszkodnunk a sikerekbe, és mint azt már említettem nincs lehetőség a hibázásra. Eddig volt, több nem lesz. Illetve hát a Csurgótól még kikaphatunk, de mástól már nem.
Úgyhogy most szedjük össze magunkat, vegyük elő a jobb formánkat, a rosszabbat már úgyis villantottuk pénteken, és csapjunk oda keményen. A védekezés leginkább akarati kérdés, ez nem vitás mára már talán senkinek sem, koncentrálni kell, gondolkodni, dönteni és cselekedni úgy, hogy az a többiek döntésével és cselekedetével összhangban legyen. Ennyi ez, nem is olyan bonyolult, nem igaz? Nem véletlen emelem ki a védelmet, az van, hogy mint oly sokszor, most is az fog dönteni, hogy ki teszi jobban össze. Nem is emlékszem olyan meccsre a két csapat között, amikor nem a játék eme eleme dominált volna, talán valami kinti, SEHA-alapszakaszos meccs rémlik fel, amelyen gólfosás volt, de aztán ennyike.
És hát most is ez várható, bizony. Mármint nem gólünnep, hanem csikorgóan kemény faultok, széttöredezett támadások, nagy odaérések, szép védések, én legalábbis ezekben reménykedem. Mint már említettem a Vardar felállt fal ellen számomra továbbra sem tűnik ijesztőnek, főleg nem verhetetlennek, csak tegyük a dolgunkat alázatosan, kevés hibával, támadásban jól megbecsült labdákkal, okos lövésekkel, és akkor egy életünk, egy halálunk, lesz ami lesz. Az fogja hazavinni azt a serleget, aki jobban akarja a győzelmet. Oh wait, micsoda közhelyek, de hát ez van, igazsága van. Kapcsolja ki, kérem!
Hajrá Veszprém!