Talán másodszor fordul elő velem, mióta az eszemet tudom, hogy nem látok idegenbeli mérkőzésünkön kézzelfogható mennyiségű Veszprém-szurkolót (hat tiszteletreméltó pajtás érkezett Bresztbe), és ez szörnyű érzés, de tényleg. Hogy ott lennék pedig, na, ezek szerint nem szívesen megyünk szovjet-utódállamokba, mert Ukrajna volt utoljára ennyire nem látogatott, ha jól emlékszem.
Az első meccs érdektelenségbe fulladó, felháborítóan egyoldalú, alacsony színvonalú szarság volt, beszélni sem kell róla többet, csupán annyit, hogy ezért mondjuk igen kár betessékelni a Zágrábot a végjátékra, megkockáztatom, hogy még a Presov is többet mutatott volna, nemhogy a Celje. Na mindegy. Azért kicsit reménykedtem benne, hogy a miénk is inkább ilyen lesz, mint olyan, mint tavaly, mert egy szívroham nem annyira hiányzott a végéről.
Határozott fal mögötti Roló kezdte a mérkőzést, Mátéval középen, Ugaldéval és Gajiccsal a két szélen, plusz Sulic. Egész változatos támadásokkal, rendes védelemmel kezdtünk neki az elődöntőnek, ugyanakkor voltak labdadadogások, belenyúlások, rossz helyre passzolások, nem voltunk teljesen rendben a koncentrációval, az biztos. De elpöfögtünk 1-2 gólos előnyben az első negyedórában. Jamali keze nagyon sült, bebizonyítási vágya van, ahogy Matic mondta, Jamali az Jamali, jó anyag, jó játékos, de soha sem lesz világklasszis. Terziccsel külön meccset toltak, ehhez csak Viktort idézném, ha szabad: "Terzic arca nem kocsmapult, hogy ennyi könyök elférjen rajta."
Máté Damon Hill-szerűen tűnt el az ötödik percben a pályáról, valami volt a mezével valószínűleg, de Pálma jött helyette, és végre látszódott is rajta, hogy kirobban az ereje, aztán pedig Ilic pihiztetésével mindketten pályán maradtak. Stojkovicot csudásan radíroztuk le, támadásban kell precízebbnek lenni, és akkor nem lesz gond. A 15. percben kiegyenlített a Breszt, de aztán Pálma, majd az időközben érkező Nilsson góljával visszavettük a vezetést. Gajic oktatta Pesicet szélről, ahova most kellő mennyiségű labda ment le, Ugaldénak viszont nem annyira jött ugyanez össze, hullámoztunk amúgy is, viszont általában leolvastuk a támadási próbálkozásaikat, viszont Mikler baromi nagy bravúrja kellett ahhoz, hogy ne a Breszt vezessen a félidőben. Kettős hátrányt védekeztünk ki ezzel, és bár érzésem szerint végig kézben tartottuk a meccset, ez a kijelzőn sajnos egyáltalán nem mutatkozott meg. 14:14 állásnál vonultak pihenőre a felek, arra gondoltam, hogy muszáj lesz megnyomni a félidő elejét, hogy a hazaiak a végjátékra nehogy vérszemet kapjanak, mert akkor gyilok lesz.
Az lett.
A megnyomást nem pont úgy gondoltam, hogy kapunk két gólt a maradék emberhátrányunkban egy perc alatt, de ez történt sajna. Aztán gyorsan szépítettünk egy gólra, egy remek ütemű visszaérés utáni lerohanásból nyílt meg a sztráda Laci előtt, viszont a Breszt is megtalálta a réseket, és Marguc is kihagyta, így maradt az előny, két, majd három gól különbség a hazaiak javára.
Ilic törte meg végre a szaggatottról elhangzott jó lövések méla csendjét végre Xavi időkérése után, de Máté mentései kellenek ahhoz, hogy ne szakadjunk nagyon le, és muszáj megbuksiznom az előkészítéseiért is, többször remekül csinálta, Ilicnek olyan helyei voltak, hogy csak na. Viszont a Breszt is hozta a gólokat, ráadásul már passzívba hajló támadásokat folytatva, amivel ment az idő is, és az nem a mi barátunk volt sajna, a 42. percnél jártunk, és három volt közte még mindig. Iváncsik remek belenyúlásából labdát szereztünk ugyan, de Marguc nagyon rossz ütemben fordult a kapura, nem is tudta gólra váltani még, viszont elkezdtük összehúzni a védelmet látványosan, és a következő labdát ismét Gergő passza után Sulic már berakta.
Kezdtem belenyugodni, hogy pénteki szívroham lesz ebből újra. Az lett.
Vááá, emberelőny, SZÉLRE HÚZVA, ez lesz a visszafordító pont, akartam hinni, hogy tényleg így lesz, és basszus, mondja valaki, hogy nem ez lett. Gyorsan össze is zárt a falunk, Nallaci is kiszemfüleskedte a breszti cserélős bénázást, mondom én, hogy fordulópont, na. Erre Sulic kihagyja. Hú. De aztán kaptunk végre egy hetest, és el sem hiszem, hogy Marguc lőhette, nem hoztuk be a hideg Gajicot rá. Ezzel egál is lett ismét, hosszú időt követően, majd egy hatszor kivédekezett támadásukból tudtunk vezetni újra a 48. percben. Sokáig nem örülhettünk, mert Stojkovic tovább gyártotta magának a heteseket, és bazira nem hibázott bele sajna.
Nahát, nahát Pálma jobb2-ben, egész konkrétan a harmadik újítást láthattuk Xavi meccselésében a szezonhoz képest, ezt mindenképpen örömmel konstatáltam. Máté lendületből érkező egy-egyezése utáni hetessel, majd a rá következő lerohanásból érkező góljával egyértelműen vezírkedett, na. Kellett egy kiemelkedő egyéni teljesítmény, és ő hozta. Most már stabilan hozza, amikor szar van, ez hatalmas up neki, aztán ezt ahogy leírtam, kihagytunk egy hatalmasat, és mivel Stojkovic után Jamali is bevágta, újra iksz, ekörüli állással fordulhattunk lassan a money time-ra.
Ilic percei következtek, nagyon helyesen jól láthatóan eldöntötte, hogy majd ő megoldja ezt a meccset, és ugyan kétszer ezt szépen kivitelezte, a harmadik, szar lövése eléggé fájt mindenkinek, ugyanis ezután egyenlítettek ki úgy, hogy aztán hirtelen két emberhátrányt is a nyakunkba varrtak a semmiből, ráadásul átfedéssel. Szerencsére ezt Pálma tökéletesen hozta, de sajnos ki tudták játszani a létszámfölényt Rutenkára, aki rövidre behúzta. Az utolsó támadásunkat viszont kicsit elszötymörögtük, úgyhogy konkrétan elvették passzívért, 12 másodperccel a vége előtt a döntőért támadhattak a hazaiak. Blagotinsek 12 másodperce az időntúli szabadnál nyert értelmet, hetesek.
Hetesek, bazmeg, hetesek.
Ilic benn, Stojkovic benn, Gajic benn, Babichevét Mirko, Margucét Pesic fogja meg, újra iksz. Ááááááááááá. Vukic ráhúzta Mirko fejére, Pálma okosan benn, Kristopansnál pedig tudtam, hogy ki fogja hagyni, esküszöm, és ahogy hallom, a stúdióban is vágták, haha. És amikor megláttam Andrisát odaállni, tudtam, hogy megvan. Ismét megvan, ismét hetesekkel, de most egy jobb meccsen, mint tavaly.
Vasárnap ebből kell erőt meríteni, és odacsapni a méla Vardarnak. Szép volt fiúk, köszönjük!