A harmadik fordulóban voltunk a Breszt otthonában, és hogy őszinte legyek, könnyebben nyertünk ott, mint ahogy azt előzetesen vártam. Legalábbis ma már így emlékszem vissza. Sőt, vissza is kerestem, egyenesen vérprofik voltunk, na. Ah, jó is volt visszaolvasni, kár, hogy azért zuhantunk arról a szintről azóta egy cseppet. Abba az irányba kéne fordulnunk ismét, emlékeztek, úgy indult a szízön, hogy a meccsek hajráját hoztuk mindig egészen elképesztő módon és tempóban. Addigra állt össze a védelmünk, és mindenki tudott futni az utolsó másodpercig.
Én azt a Veszprémet szeretném vissza! Lécci, lécci, lécci, mindenki, csináljuk megint úgy és azt!
Abszolút jól állnuk még, semmi sincs veszve, mi irányítjuk a sorsunkat, de ahhoz bizony javulásra volna szükség néhány fontos pontban. Ehhez, és akár még a fokozatossághoz is remek ellenfél a Breszt, ugyanakkor túl sok időnk sincs hátra, mert nagyon fel kellene pörögnünk Flensburgra. Az pedig mindjárt itt van.
Most viszont foglalkozzunk a holnapival, mert először azt kell megnyernünk, mégpedig nem bánnánk, ha kellő lelkesedéssel és magabiztossággal, sok futással és lábmunkával, kemény védekezéssel és a keret kimaxolásával tennénk azt. A védelmünk amúgy már nem annyira szellős, mint az őszi felvonás végén volt néhányszor, most valahogy a támadásainkban vagyunk jóval töketlenebbek. Persze ahhoz, hogy futni tudjunk, kellenek majd védések alapra, ezzel most szerintem nem lesz probléma, ez a megérzésem.
Ha pedig hátul rendben vagyunk, akkor pont a Bresztet kicsit megfuttathatnánk bizony kezdésnek, mert ha őket nem tudjuk, akkor eléggé fogok ronyózni jövő hétvégén, azt most megmondom. Gyors támadásvezetésre, végtelenül pontos befejezésekre kellene törekednünk, rohanásban max. 2-3, de felállt fal ellen is minimális számú passzra, rengeteg labda nélküli mozgásra volna szükség ahhoz, hogy végre felpörögjünk a támadójátékunkban, és kellő önbizalmat szerezzünk a folytatásra. Nagyon szeretnék könnyű, gyors gólokat, sokat, most ez volna talán a legfontosabb. Meg az, hogy kivételesen senki ne fogja vissza a többieket látványosan.
Számítani lehet a Poteko+Horák páros keménységére, ráadásul ők úgy hatalmasak, hogy nem lomhák mellé, tehát okos, test melletti lövésekkel kellene esetleg próbálkozni, Lékai és Nenadic is tud ilyeneket. Persze az egy-egyezéseket is erőltetni kellene, plusz klasszikus átlövéseket is nézegetnék természetesen. Beállóból azért viszonylag kiegyensúlyozottak vagyunk, ami viszont nagyon hiányzik a játékunkból, az a szélsők foglalkoztatása. Négy meglehetősen jó szélsőnk van, igazán használhatnánk őket. Egy jó kis húzás a szélre négy passz, és amikor ott a végén a hely, annyira egyszerű játéknak tűnik a kézilabda. Nekünk sem bonyolítani kell most, hanem tényleg alapdolgokat csinálni, de precízen és pontosan. Hogy lehessen mire építkezni tavasszal.
A hangulat is pörögjön fel, bár mi konkrétan nem leszünk ott sajna, de rosszat senkiről ne halljak!
Hajrá Veszprém!