...tud még valaki cirill-betűül? Mit tartottak fel a hazaiak?
Ez a csudálatos tegnapi meccs az igen csodás Bresztben tűpontosan azt igazolta, amit az LA-ben leírtam, egész egyszerűen nem tudok tévedni, ez van. Hehe. Pedig többen is megpróbáltak kételyeket ébreszteni bennem, szólt a kórus, hogy ez még meleg is lehet - és nyilván lehetett volna, pedig elég nagy oximoron melegről és Bresztről egyszerre beszélni - de én nem hagytam magam, nem dőltem be senkinek és semminek, és a csapatom lépésről-lépésre, pontról-pontra hozta minden szavam. Na jó, csak 29 gólt lőttünk, nem harmincat, de még azt is kidolgoztam, hogy annyival nyertek már itt korábban. Az pedig külön hihetetlen, hogy amíg mi profin lehoztuk a legnehezebb kötelezőnket, és ezzel a Vardar melletti egyetlen veretlen csapattá avanzsálódtunk a mezőnyben, addig cumizott a PSG és a Kielce. De még hogy. El sem tudom dönteni, hogy melyiknek örülök jobban, természetesen mindkettő rendkívül tetszett, rögtön lett is kedvem KP-t írni, na. Simiz bennünket az élet mostanság, mondjuk ki, túl szép, hogy igaz legyen forduló ez eddig, már csak a Barca kéne kikapjon Plockban, hogy tökéletes legyen a történet, de ne szaladjunk így előre.
Boncolgassuk kicsit magunkat, főleg, mert ez olyan jó most.
Azon már fenn sem akadok, hogy nem csak én nem tudok hibázni, hanem az ehf szerint senki sem, állítólag lesznek majd jobbak ezek a statok, nos én már alig várom, mert elég lutri ez így, és meglehetősen meghasonulós érzés a sötétben tapogatózni a számokkal kapcsolatban. Ráadásul a kapusokról is sokkal kevesebb van, illetve gyakorlatilag egy szám, ami vagy igaz, vagy nem, de inkább nem, mert Rolónak azért a négynél biztosan több védése volt. Ha nem is túl sok, de négynél több, az biztos. Visszanézéskor asszem megszámolom.
A klasszikus kezdőnk állt bele a meccsbe, Ilic-Lékai-Nallaci, Sulic, az Ugalde-Marguc szélsőpárral kiegészítve, Miklerrel a hátuk mögött. Kisebb derültséget okozott a Sport1 előzetesen rittyentett kezdőjének látványa, náluk ugyanis Gajic volt a várható jobblövő, ennek fényében kezdtük el megtekinteni a találkozót. Mint azt már korábban is említettem, kihelyezett hatosfalas értekezletet tartottunk a nagyszerű Grundban, szóval hagyományteremtő jelleggel először abszolváltuk ilyen nagyszámú résztvevővel közös meccsnézést, gondolhatjátok, hogy rohadt okosak voltunk úgy együtt szinte végig, de erről még írok szerintem egy bővebbet is valamikor, mert a bennünket vendégül látó helyek megérdemlik. Meg a többiek is. Na nem _benito, aki felháborító módon állandóan kihúzza magát a posztírás alól, pont, mint egy megélhetési újságíró, úgyhogy kívánom neki itt is, hogy a Bejorusz vs Magyarország női meccsről kelljen minimum 4500 karaktert írnia.
Az első támadásunk ment a levesbe, Ilic nem olyan rossz bejátszására Sulic kb. rá sem mozdult, de az ő rohanásukból lecsorgó labda is Ugalde kezében végződött, szóval jöhettünk újra, ráadásul lendületből, Máté adta a gólpasszt keresztbe érkező Gasinak, ő pedig rámozdult. Bámulatosan könnyűnek tűnik ilyenkor ez a sport. Védekezésben jött Terza és Timu, a második gólunkat pedig Ugalde lőtte posztról, ismét Lékai hosszú passzából. Az ellenfél pedig Igropulo hatalmas bombájával tartotta a lépést, az orosz úgy tűnik beleillik a kamuorosz bajnok játékába, a reneszánszoló Djordjiccal párban egyáltalán nem lesznek rosszak ott. A kopaszka nagyon elemében volt az első percekben, az átlövése után nagyon randán helyben hagyta Terzát, úgy elment mellette kifelé egy darab indulócsel után, hogy rossz volt nézni, majd bevágta Rolónak rövidre. Azt is.
Mijatovic olvasta Laci alsóját, a másik oldalon viszont Rolónak Djordjic lövése alkalmával sem sikerült védést bemutatnia, pedig eléggé kiszorítva, ellentétes oldalról lőtte az egyetlen lehetséges visszahúzott középmagast, szóval na. Lubo ráncolta is a szemöldökét egy pillanatra. Összességében az elején kicsit keresgélnünk kellett azt a fonalat, Lékai zsenijéből jöttek ugyan gólok, de átlövésből súlytalannak tűntünk abszolút, illetve a védelem és mögötte Roli sem állt a helyzet magaslatán, finoman szólva. Kétgólos breszti vezetésnél jött az első bravúr a kapuból, némi csikicsuki után Mikler ziccert fogott, aztán Máté egalizált kintről, de Igropulo és Rutenka góljaival ismét gyorsan elmentek kettővel. Újabb fejetlen labdaeladásokkal tarkított csikicsukis percek után Máté maradt elöl, és jött éppen jól, hogy a kapujából indokolatlanul elkóborolt Mijatovic mellett behúzza az újabb gólunkat. Jó volt nézni, hogy került három passzból kapuba a labda, zárkóztunk, zárkóztunk rendületlenül, de közben Sulicról másodszor kaptunk kifelét a sporiktól. Plusz hát mondjuk ki azt is, a Breszt olyan pofás kis támadásokat vezetgetett, hogy nem győztem ámulni. Amikor két helycsere után Rutenka futott labdával keresztbe, és passzolta be Stojkovicnak, hát az tényleg gyönyörű volt, a meccs ezen szakaszában még őszintén örültem is neki. Jó ez a Breszt, na.
Lékai két ember hóna alatt belőtt elképesztően okos és durván jól helyezett lövésével ismét feljöttünk egy gólra, elkezdett összeállni a védelem, Mikler is belenyúlt egy Igropulo-lövésbe, a kipattanóért kapartunk, még ha nem is jött össze, kezdett felsejleni az újabb fordulat, de sajnos a kapusuk ezen a ponton még néhányszor késleltette azt. Renato kicsit dekoncentráltnak tűnt nekem, és nem csak a kihagyott ziccer miatt, talán ott elfért volna egy korábbi csere, bár ahogy ezt megfogalmaztam, azonnal beleállt egy olyan rendes belemenésbe, tudjátok, amibe egy átlagember simán belehalt volna, érkezett is Andriska. Kapuban viszont jól tettük, hogy nem váltottunk, Rolinak fel kell húznia magát végre, és ezt ilyen meccseken lehet.
Jöttünk, ott voltunk, nem aggódtam egy pillanatig sem. Még ha bénáztunk is, valahogy jó volt a meccs ritmusa.
Sőt, volt egy csodaszép szélre lehúzásunk, kár, hogy azt még Gasi belevágta a kapus arcába, basszus, nagyon belenézett csórikám, de aztán a kipattanóra ott volt Laci, és hát történetesen ez volt a fordulat, innentől vezettünk újra. Jött Jamali, meg is kapta Horáktól a kis helló, szia, ne gyere ide, ne gyere erre lökésecskét, seggre is ült tőle, plusz nem sokkal később Vid is megráncigálta, akire room303 gyorsan rá is mondta, hogy meccsenként egy kétperc úgy alanyi jogon járna a működéséért, és valóban. De Imant nem sikerült kizökkenteni, a következő támadásban felment, és szépen beragasztotta.
Nem merem megnézni az EHF-statokat, de érzésem szerint idén már eddig több olyan meccsünk volt, amin nem hagytunk ki hetest, mint tavaly összesen, ez mindenképpen biztató a jövőre nézve, azt kell mondjam. Láthatóan Ljubo bólint rá a dobóra, és az tűnik alapnak, hogy a pályán lévők közül választ, ami szintén tetszik. Mindig is fáztam a padról hetest lövők láttán. Kétgólos vezetéssel ballagtunk pihizni (12:14), mert Laci üres kapura saját kilencről mellépattintotta, de egyáltalán nem lehettünk elégedetlenek. És a következő örömteli dolog, amit láttam olyasmi volt, amire úgy évtizedes távlatokból vágytam. De szerintem sokan. Zovko csinált utoljára ilyet a paddal, nevezetesen ezt.
Jött AncsinGabi, lőtt is egy hatalmas gólt, hogy aztán rögtön utána egyáltalán nem érdemtelenül kényszerpihenőre vonulhasson a padra, ehh, kicsit túlpörgött a srác. Blagi, a kézilabdázás Dolph Lundgrenje (vagy ha zöldre festenénk, akkor az Addam's Family lakája) is pályán találta magát és egyáltalán nem akadt meg a gépezet. Manaskov is, Ilic is, Gajic is, ergo egy komplett sorcsere következett be a félidőben, na. Pedig azért nem volt egy agyonnyert első félidő, maradjunk annyiban. Pesic gyorsan helyretette Manaskovot, ráadásul a rigók is szórásba kezdtek, melynek a szlovén beállónk lett az újabb áldozata, Stojkovic két góljával gyorsan kiegyenlítettek a hazaiak. Sokáig iksz környékén pofozgattuk egymást a fehéroroszokkal, hol ők vezettek egy góllal, és mi válaszoltunk rá, vagy fordítva (minő csoda). Volt, hogy védekezésben annyira elszámoltuk magunkat, hogy nem is értettem, de igazából belefért. Mátéra nem is nagyon lehet más szót használni, világklasszis (szintet léptem a dicséretben, nem tudom figyelitek-e) teljesítményen fagyott ki ebben a szezonban, hálistennek ugye, de komolyan fosok tőle, hogy a Párizs rá fog menni az első meccs első 10 percében, kb. hogy eltörjön a dereka.
A védelem egészen konkrétan a money time-ban harapott a legjobban, ráadásul ekkor próbáltunk 5+1-et, sőt, inkább egy 3-2-1 volt az, és ilyenkor mindig visszhangzik a fülemben Ljubo azon megnyilvánulása, hogy mi idén mikor szeretnénk megnyerni a meccseinket. Az elnyúlásunk megkezdődött már a 48. percben, onnantól kb. nem is éreztem, hogy ezt a Breszt még visszafordíthatja, mondjuk addig sem voltam túl aggodalmas. Egyszer még visszajöttek ugyan, de nem volt bennük a fordítás, és a meccsen előforduló legnagyobb különbségnél fújtak meccs végét a rigók. Örvendetes. Nagyon fontos két pont ez, ha nem a legfontosabb, úgyhogy boldogan dőlhetünk hátra. A 26:29 nagyon jó eredmény Bresztben, nem lesz ott egyszerű az élet senkinek sem.
Továbbra is tetszik, amit látok. Összességében nem volt gond a meccsen, vannak hiányosságaink, van még bőven feladat, de jó az irány, szimpatikus a módi, tetszenek a mosolygós, góloknak, megszerzett labdáknak, kivédekezett támadásoknak együtt örülő csapat, a pacsizó edző, és nem utolsó sorban nagyon tetszik még a tabella.