Gyakorlatilag gyépésnek lettem nézve, amikor meccsre igyekvés közben mindenki erre irányuló kérdésére azt válaszoltam, hogy sima lesz. És halál komolyan is gondoltam. Biztos voltam benne, hogy ha a dolgok a héten a helyükre kerültek, és a játékosok a közönség támogatása mellett, a hangulattól és belső késztetésüktől rendesen megmotiváltan lépnek pályára, akkor itt sok kérdés nem lesz. Nos nem is lett.
Jó, nyilván az aalborgi rettenet azért ott volt a retinánkban, de az tényleg akkora szégyen volt, amit tudtam, hogy nem lehet elsumákolni, azon nem lehetett csak úgy átlépni, hogy belefér (mint a PSG elleni oda-vissa), előre nézzünk, ne hátra. Na, de azt már kibeszéltük ugye, most viszont simán nyertünk a Kielce ellen az utolsó fordulóban. És ennek jó lenne, ha örülni tudnának a népek, ezt csak azért mondom, mert felháborítóan sok hőzöngésbe futottam bele a győztes meccs ellenére.
Példátlanul gyönyörű, grandiózus élőképpel fejeztük ki őszinte és igen tartós szerelmünket a lengyel nemzet felé, imádjuk az ilyet, igen, még ha személy szerint a plocki pajtásainkat összehasonlíthatatlanul jobban kedvelem. Ezzel mondjuk nem vagyok egyedül, úgy érzem, legalábbis a szegedi meccs végjátékában mesés teljesítményt nyújtó Macit látva elég erőteljes szimpátia-megnyilvánulások tanúi lehettünk a Veszprém Aréna aulájában. De az is lehet, hogy nem csak neki szólt a moraj, ki tudja. A leköszönő Kálomista Gábort a város is, és a szurkolók is elbúcsúztatták, akármi is volt, azért az legyen meg mindenkinek, hogy az öt-hat évvel ezelőtti szintugráshoz ő rengeteget tett hozzá, amit ezúton is köszönünk neki. Biztos voltam benne, hogy örülni fog a VeSze tiszteletbeli tagságának, mert akárhogy is, ő egy közülünk, mindig az is volt, és az is lesz. Egy Veszprém-szurkoló.
Ahogy azt várni is lehetett viszonylag sok sárga ruhás szurkesz kísérte el a csapatát Veszprémbe, a hangulat tehát egész jónak ígérkezett. Most valahogy jobban éreztem amúgy a lelkesedést a tömegen, és nem csak, mert vezettünk is általában, hanem érzésem szerint tényleg az elejétől fogva rendesen beleállt mindenki. Kellett is amúgy. Mikler kezdett a kapuban, előtte a védelem pedig elég gyorsan jelezte, hogy harapni fog, már az első kielcei támadásnál derékon akasztotta kisDusit Terzic, amiért ugyan rögvest kapott is kétpercet, viszont az üzenet átment: nincs itt keresnivalód, kiscsávesz. Terza amúgy kisDusi specialista, tényleg eléggé érzi, mikor és hogyan kell őt felvenni, nem is villogott annyit most Alex, talán egyszer tudta átemelni, abból gól is lett. Na szóval nagyon gyorsan emberhátrányban találtuk magunkat, Jurecki pedig szépen begyalogolt a hatosunkra, gól, hogy aztán a következő támadásunkban Máté mehessen be a pofonjaiért a darálóba. Lékai amúgy felháborítóan sok igazságtalan kritikát kapott az aalborgi meccs kapcsán, hogy neki előkészítenie kéne, nem gólokat lőni, akkor sem értettem, hogy mit néztek azok, akik ezt kitalálták, mert az előkészítése márpedig megvoltak, csak senkinek nem volt értékelhető lövése. Chema idejében az volt a baj, hogy nem lő gólokat, most meg itt van Máté, veszélyes gyakorlatilag mindenhonnan, vállalkozik is bátran, most meg az? Ne már. Ez csupán egy kis kitérő volt, sorry, csak csűrte a csőrömet.
Ők lőhettek előbb hetest, Karol nem is hibázta el, majd Jurecki és NagyLaci gólváltása következett, előbbi Rolóról becsorgósat tolt, meglehetősen nagy szerencsével, Laci pedig okosan pattintotta Ivic lába elé le. Kapusteljesítményről itt még nem nagyon beszélhettünk, ekkor még nem volt nyoma annak, ahogy Mikler feltámadt az őszi BL-kör végére, hálistennek most az ellenfélnél láthattunk nihilt, hehe. Persze ezt tudni kell kihasználni. Aztán ahogy szorosabb lett a fal, Roli is elkezdte lekapdosni a folyosókat, sőt, csomó mást is, mehettünk volna kicsit szaladósra, de mivel bele-belehibáztunk ezekbe a szitukba, nem tudtunk összerakni előnyt az első játékrészben. Jurecki tarthatatlan volt, az a csávó állat, én bírom nagyon a megalkuvást nem tűrő, pofonokért hang nélkül falba menő játékosokat, na ő pont ilyen, egy lengyel ikon, ennek megfelelően játszott. A 10. percre már lőtt 3 gólt, és kiszórtak róla két emberünket is. Viszont ez annyira nem tűnt problémásnak, ugyanis emberhátrányban kifejezetten jók voltunk tegnap, valahogy jobban összezárt a fal, de ha meg lehúzták szélre, Roló azt fogta. Azt hiszem négy szélsőziccert szedett le, most mindenféle rosszindulat nélkül, csak a tényszerűség miatt, kb. egész eddig fogott ennyit szélről a BL-meccseken. Jó volt érezni a hátsó stabilitást, ez azért már az első félidőben is működött, de a másodikban még jobban.
Amikor nyitottat tolt a Kielce, azt nem annyira értettem, Máténak ez sosem rossz, plusz hát ugye beállóban sem vagyunk túl szarok, szóval hm. Illetve egészen elképesztő, hogy Talant képes hármat is cserélni támadás védekezés között, ez fel sem tűnt múltkor, se Jurecki, se Bombac, se Aguinagalde nem védekezik, ami durván luxus. Na de ez nem a mi gondunk. Pofás dolgokat csináltunk tehát már az első harminc percben is, a 11. gólunk például egészen tanítanivaló volt, azt a Gajicnak lehúzást nem lehetett volna szebben csinálni, vagy amikor Máté egy testcsel után úgy kontrázta vissza Ilicnek, hogy a szerb konkrétan egyedül maradt hét méteren. Nem zuhantunk össze, amikor átvették a vezetést, abszolút higgadtak maradtunk, és ez jó. Csak hát a védelmünk termelte a heteseket, ezekkel pedig tartotta a lépést a Kielce. 15:15. És hát igen, lássuk be azt is, hogy amit a lengyel kapuban mutattak, az elég erősen alulmúlta a mi őszünk legrosszabb kapusteljesítményét is.
A második félidő beálló-parádét hozott, a lengyel védelem középen kicsit fellazult, Andriska pedig nem volt rest mutatni magát, amit Máté csodás passzokkal honorált. Konkrétan hülyét csináltak ott mindenkiből, jó volt nézni. Meg Manaskov egészen pöpec megmozdulásait, jó, persze az első után, amiért úgy ugrott be skorpióban, szinte biztos voltam benne, hogy kihagyja a ziccert, de lényegtelen. Elkezdtünk elnyúlni, és szépen, fokozatosan felőröltük őket. A játékpercekben tartotta magát Vranjes az eddigiekhez, most ezen nem fogok agonizálni azon túl, hogy azért Laci lerogyása a hatoson eléggé beszédes volt, de bízom benne, hogy Ljubo tudja, mit csinál, és hogy. Tavasszal meglátjuk. 31:26 a vége, feltámadó kapusteljesítmény, fasza védelem előtte, volt némi futás, volt kreativitás, akarat, lelkesedés, szóval minden. És a szurkolás is jó volt. Talant hisztije pedig kifejezetten szórakoztatott a sajtóson, kemény a tag.
Összességében én most elégedett vagyok, nem az egész őszről beszélek, csak erről a meccsről, és bár igen, én sem 10 emberrel gondoltam lejátszani ezt a szízönt, nem hinném, hogy ez marad ebben a formában. Most búcsúzunk a BL-től, világverseny, karácsony, szilveszter, világverseny, aztán Kielben nyitunk február elején.