...babonás vagyok, egye meg a fene. És ez a címadás egyszer már bejött, remélem megint ugyanaz lesz, na ki emlékszik, melyik meccs elé adtam ugyanezt, és annak mi lett a vége?
Soha, de tényleg, eddig egyszer sem izgultam igazán PSG-meccs előtt, és ennek eléggé összetett okai voltak.
Az elején még egyértelműen tudtam, hogy mi vagyunk a jobbak, Ortega első párizsi meccsén simán nyertünk is, aztán amikor kövi évben ismét megkaptuk őket az egyenes kieséses szakaszban, annyira örültem, hogy ugráltam, mint a hülyék, nem fértem a bőrömbe, de komolyan. Emlékszem a Gátibában vettem éppen hosszabbítót, amikor hívott _benito, hogy ha már én így örülök ennek, akkor nyugtassam meg legyek kedves, de gyorsan, hadd örüljön ő is. Szerintem sikerült, tök őszintén voltam felszabadult, és teljesen biztos voltam benne, hogy továbbmegyünk. Egy kinti egál után így is lett. Aztán tavaly már kicsit bennem volt a ronyó az elődöntő előtt, hiszen évközben kétszer is cumiztunk, de akkor meg valahogy úgy voltam vele, hogy már az is csoda, hogy Köln lett abból a szízönből, ami mint tudjuk, nagyon hosszú volt, szóval akkor meg azért volt fura.
Na de most. Most bazira izgulok.
Még csak csütörtök van, de már írom a posztot, jó, mostanság így, több fázisban tudok időt szakítani erre a mindenképpen időigényes hobbimra (szombaton fejeztem be), de akkor is. Gyomorszorító érzésem van, nagyon rég nem éreztem már ilyet, a tavalyi szízön kicsit kiölte belőlem ezt, és amúgy már hiányzott is, de tényleg. Pedig ez az a meccs, amire nyilván legyint a laikus, hiszen Párizsban ki lehet kapni, ott nem elvárható a győzelem, senkitől sem. Soha. Sőt. De én mégis győzni akarok, nem is tudom, miért. Talán mert érzem magunkban azt a pluszt, talán mert látom, hogy két hónap alatt Vranjes mennyit formált ezen a csapaton, és azt akarom, hogy lássa mindenki más is. Úgy vagyok vele, hogy bennünket most semmi nem nyom, lehetünk vidámak, hóbortosak, felszabadultak, számunkra tulajdonképpen nincs igazi tétje a találkozónak. Ugyanakkor mégis ott a vezérhangya a fejemben, hogy de, de, muszáj megcsinálnunk, ha valamikor igazán nagyot lehetne villantani, az bizony most van. Szinte senki nem várja el rajtam kívül tőlünk, hogy pontot szerezzünk, hiszen beszédes adat például, hogy 7, azaz hét darab Év játékosa díj parádézik négy csávóba oltva az ellenfélnél. De ki nem szarja le, ha nálunk van Lékai? Meg a védelem, ami egyre inkább hasonlít egy csodásan megkomponált zongoraversenyre, meg a szélsőink, akiket nem félünk használni, és valamelyik kapus is csak jó napot fog ki. Nem?
MOTW lesz, természetesen, az Aalborg elleni Párizs után az Ehf-nek kivételesen tényleg sikerült kiválasztani a várható legjobb meccset, reméljük az is lesz. Elképesztően erős ez a PSG most, eddig is azok voltak, nyilván, de most elkezdtek védekezni is, plusz még egy év közös rutin, rengeteg tapasztalat, olé. Elég nehéz dolgunk lesz, nem mondom, hogy nem, de marha nagy fegyvertény lenne pontot marni innen. És határozott meggyőződésem, hogy nem lehetetlen. Szeretem a kihívásokat, remélem a csapat is így van vele, feladatként tekintve erre a meccsre pedig lássuk be, nem nagyon találnánk ennél szebbet: 24 találkozós hazai veretlenségi sorozatot tudnánk megszakítani, kell ennél több? Mindenhonnan az folyik, hogy a Párizs így meg úgy, hogy még Noka hozzáállása is hogy megváltozott, az EHF heti szinten áradozik arról, hogy micsoda csoda folyik ott, de tényleg, olyan faszipántos lenne kicsit belerondítani ebbe, nem?
Egyébként épp a tizedik BL-meccsünkre készülünk egymással, és ugyan sokáig nagyon szép mérlegünk volt ellenük, a tavalyi szízönös 3/0 annak eléggé betett, most éppen 4-1-4 az állás, de még mindig mi vezetünk gólkülönbséggel, hehe. Persze nem a tavalyi meccsekből kell meríteni, hanem a változásokból. Noka kicsit későn ugyan, de kapcsolt, az öregek ma már nem tolják nyakló nélkül végig a meccseket, hanem egész komoly rotálás van, az igaz, hogy rossz nyelvek szerint ennek elsődleges oka az, hogy a franszoá szövetség most készül büntit kiszabni az évekkel ezelőtti tipp-mix botrányért, abból pedig akár egy súlyosabb eltiltás is összejöhet Karabaticnak, de a lényegen nem változtat. Mint ahogy az sem, hogy ezzel már elkésett az öreg, jövőre jön Raul Gonzales, és akkor bizony nem sok rés lesz azon a pajzson.
De most még van, szerintem legalábbis mindenképpen, úgyhogy azt szeretném kérni a csapatomtól, hogy csinálja csak azt, amit eddig is egész ősszel, aki pályára lép, tegye azt hatalmas kedvvel, mosollyal, lelkesedéssel, menjen, mint a mérgezett egér magáért, a csapattársakért, az edzőéért, a szemmel látható fejlődésért és nem utolsósorban értem, szurkolóért. Én elhiszem, sőt, tudom, hogy lehet keresnivalónk Párizsban, ha csak ezt az egy dolgot megteszi mindenki, már biztos vagyok benne, hogy remek meccs lesz, és háromesélyes. Idegenben jó az iksz is, persze, de én szeretném azt látni a fejeken, hogy kellő önbizalommal felvértezve győzelemért megyünk az utolsó pillanatig a legnagyobb esélyes ketrecében.
Meg tudjuk csinálni, csak hinni kell benne. Én elhiszem. Te?
Hajrá Veszprém, csapjunk oda keményen! Pöstön közös meccsnézés, ne feledjétek! Plusz TIPPJÁTÉK!