Azt is mindenképpen le kell szögeznem, hogy egyáltalán nem lehetetlen nyerni Szkopjében. Nehéz ugyan, melós és teljes csapatot kíván rengeteg extra teljesítménnyel, de láttunk már ilyet. Mi biztosan, akik itt voltunk 2014. november 14-16-i hétvégén, amikor is Ugalde és Roló klasszisával fordítottunk meg az utolsó percekben egy abszolút nem nekünk álló meccset, majd kezdtünk el sürgősen azon töprengeni rögvest, hogy hogyan is éljük túl a lefújás utáni perceket ennyi dühös balkáni gyűrűjében. Nagyon bírnám, ha most is ilyesmi gondunk lenne az utolsó percekben.
Ennek a Vardarnak valamit most már nagyon villantani kellene ezzel a kerettel, na nem azért, mert állna felettük a kard, amely lesújt kegyetlen, ha nem jutnak Kölnbe, de férfi mezőnyben csak egy helyben toporognak tulajdonképpen az utolsó két évben (miközben a nők hasítanak rendesen), és Toskic jövőre már nem lesz. Nélküle pedig biztos nem lesz ugyanaz ez az együttes, még ha Abutovic méltán képes pótolni gyökérségben. Ez az ugrás amúgy nagyon nehéz ezen a szinten, mi már csak tudjuk, évtizedekig szenvedtünk vele. Innen nézve még rá is érnek, mégis valahogy úgy sejtem, hogy nekik ilyen most vagy soha érzésük lesz. Háromszor játszottunk velük idén, gyorsan szaladjunk végig rajta, hogy mi lehet a vesztünk esetleg.
Kapuban kezdeném a sort, és nem csak Árpád miatt, hanem a komplett poszt összetéve olyan, hogy képes kinyírni bárkit szerintem. Múltkor Sterbik nem villogott ellenünk, hát jött Milic, ő meg igen. És még ezen a kettőn túl is van nekik másik, bár benevezni nyilván nem fognak többet.
Aztán a szélek. Dibirovot bemutatni senkinek sem kell, aki nem tegnap óta figyeli ezt a sportágat ugye. Azon túl, hogy a világ egyik leggyorsabb és technikásabb szélsője az orosz, már önmagában is a Vardar leggólerősebbike. Ehhez persze a borzasztóan masszív, a miénkre talán a leginkább hasonlító védelemnek is köze van (amit tudnak zártan, és annál még egy fokkal durvább az egész, ha az orosz zsenivel az 5+1 ékjében), meg a mögötte teljesítő kapusoknak persze, de nem szégyellik lehúzni azt a labdát szélre felállt fal ellen sem. A másik oldalon Shishkarev és Brumen szaladgál, mindkettő megbízható kézzel és védekezéssel (utóbbi esetenként kettesben is, simán) tulajdonképpen mondhatjuk, hogy a széleken életveszélyesek. Nagyon szépen megosztják a gólok számát amúgy posztonként, ez egy kicsit meg is ijeszt.
Nem azt mondom, hogy lövőben ne lennének meg (dehogynem), de talán itt érzem a gyenge pontjukat leginkább. Gorbok és Maqueda/kisDusi hozzák a szintet, de jellemzően nem ők nyerik meg a mérkőzéseiket. Magyarul én hagynám kilenc-tíz méterről durrogtatni őket, hadd egye meg Mirko vagy Roló ezek a lövéseket, csak a széleket és a beállót fojtsuk meg rendesen. És itt térjünk is át a beállókra.
Alem Toskic kicsit hajlott kora ellenére élete szezonját futja éppen, döbbenetes, hogy mostanra egyszer csak megérezte a góllövési örömet, de már most többet lőtt, mint valaha a BL-ben. Váltótársa Stoilov bár elmarad tőle, de kinézek belőle néhány jó meccset ezen a szinten. A beállóikkal idén nagyon szépen használják, nem egészen értem, hogy ez minek az eredménye, de tény, úgyhogy muszáj megfognunk őket. Persze a beálló is labdából él, pont mint a szélek, az ő foglalkoztatásuk is az irányító érdeme, és el is érkeztünk arra a pontra, ahol a Vardar véleményem szerint a legerősebb. Középen.
Karacic itt kiteljesed ki Szkopjében, nekem nagyon bejön az a játék, amelyet képvisel, egy elképesztően látványos, gólerős, de mégis alázatos irányító ő, aki rendkívül gyorsan felismeri és lereagálja a pályán történteket, előkészít, betör, kintről lő felállt fal ellen, vagy miután a falban amúgy elsőrangú kettest védekezett, irányítja a lerohanást is, amikor kell. Mindent tud, amit egy irányítónak szerintem tudnia kell, nem emlékszem konkrétan rossz meccsére, az ő semlegesítése lesz a legnagyobb feladat, de sikerült már megoldani nem egyszer, én bízom magunkban. És akkor azt is említsük meg, hogy mellette/helyette Cindric teljesít szolgálatot, aki ugyanezt tudja tulajdonképpen, csak még nem olyan régen. Azt kell elsősorban megakadályoznunk tehát, hogy irányítóból meccset nyerjenek.
És itt át is térhetünk a saját feladatunkra.
Bár ijesztően hangzik, amit leírtam fentebb - és a közönségről még szót sem ejtettem, pedig a lengyel csarnokok mellett/vagy előtt a Jane Sandranski Európa legforróbb helye, és ezt semmiképpen se szívárványos jelzőnek értsétek. Ez itt a Balkán, itt a jelenlévők 95%-a hangos, tesztoszteron túltengéssel rendelkező balkáni figura lesz, aki nem szégyell ordítani 6 percen át, ha kell. A lelátó itt is valóban plusz 1 fő, így mondják ezt.
Na de tényleg mi, nekünk a legfontosabb dolgunk az volna, hogy az idei eddigiektől eltérően az elejét ne engedjük el. Itt az most nem fér bele, ha kapaszkodnunk kell 4-5 gólokról egész meccsen, mert az mindenkit felemészthet. Nem most kell tovább gyakorolnunk a hátrányban kézilabdázást, hanem pontosan erre a meccsre kellett készülnünk vele. Tudjuk, hogy vissza tudunk jönni szinte bárhonnan, DE ne akarjuk látni is ma, ha kérhetem. Persze Lacival egyetértve magunkat én is mentálisan borzasztó erősnek hiszem, de jobb lenne nem húzogatni az oroszlán bajszát azzal, hogy elengedjük őket, mert simán lehet, hogy ebben a közegben nem lesz meg a visszaút. Az pedig végzetes lehet.
A védekezést nem kell taglalnom szerintem,az első percektől az utolsóig harapnunk kell, máshogy most nem lehet. De ezzel nem is volt nagy gond tavasszal, inkább a támadásaink döcögtek, úgyhogy azzal kellett kezdenie valamit Xavinak erre a hétre. És remélem sikerült is gördülékenyebbé tennünk őket. Muszáj kihasználnunk a lövőerőnket, hogy aztán megnyíljon a Vardar retesze, és a beállóknak/szélsőknek helyük legyen. Chema kezdése nálam egyértelmű, és hiába huhog az, aki nem érti ezt, az ilyen balkáni brigádok ellen ő kell elsőnek. Kell valaki, aki bemegy Toskic és Abutovic közé a pofonokért, mert ezen a szinten a kilenc méteren bemutatott kereszteket senki nem eszi meg, egy lövőnek kizárólag akkor lesz rendes helye, ha az irányító közel megy, és összeránt két embert. Ehhez hatalmas ütésállóság kell, na, Chemának ez van meg. Amúgy ez Máténak is hajlama, illetve Pálma is egyre inkább ráeszmél erre, és az utóbbi meccseken azután volt eredményes, hogy összeszorított foggal bement értük, ha megfigyeltétek. Az irányítójáték lesz a kulcs ezen a meccsen, ez számomra teljesen világos.
És ha az irányító jól teszi a dolgát, Lacinak is Momonak (Ivannak) is meglesz a - számukra már ziccernek számító - 8-9 méteren kialakuló lövőhelyzete, amit már csak be kell vágni. Árpádnak szigorúan felfele, vagy úgy, mint aminek Laci a mestere, hogy bemutatja hoszzúra, aztán megpöccinti 75 km/h-val a rövidre. Egy szkopjei győzelemhez minimális hibával, a semmihez konvergáló lövőhelyzet nélküli lövéssel kell rendelkezni, a hibákat annyira minimálisra kell szorítani, amennyire csak lehet, ha ez nem megy, akkor keresztet vethetünk a domb alatt, szerintem. De menni fog, bízom benne.
Nem hinném, hogy nagy rohanásra kell számítanunk ezen a meccsen, tapogatózásos első félidő utáni felpörgést várok, amiben szerepet kell kapjanak a szélsőink is ugye. Ez idén egyre jobban alakult, felismertük a lehetőségeiket, ők is felismerik rendszeresen a megnyíló fal mögötti helyeket, és régi szajkózásom teljesülni látszik a rendszeres befutásaikkal. Azokat a labdákat viszont kötelező belőni, ajtó-ablak ziccerek kihagyása ma nem fér bele.
Ha a falunk működik, a kapusaink is jók lesznek, efelől kétségem sincsen. Idén nem egyszer hoztak már extrát mindketten, a múltkori hetespárbajból pedig, amit konkrétan ők nyertek meg, megmentve ezzel Gasi és IG seggét ugye, nos abból rengeteg erőt meríthetnek. És beállóban is kiegyensúlyozottak vagyunk, Rencsi ugyan mostanában többet hagy ki a szokásosnál, de viszont látványosan nyugodtabb a meccseken, meglátjuk, hogy ez ma hogyan lesz, ha gond van, jöhet Andriska, mindketten megfelelő teljesítményre képesek, ez egy elég megnyugtató érzés amúgy, két ilyen beállója az égvilágon senki másnak nincsen.
Mi pedig, akik úgy döntöttünk, hogy Szkopjében hétvégézünk ebben a csudás, tavaszi időben, mindent meg fogunk tenni, ami csak tőlünk tellhet azért, hogy ne legyünk elnyomva a lelátón. Ez is baromi nehéz lesz, pont, mint a meccs, és még csak azt sem mondhatnám, hogy voltunk már hasonlóan kellemetlen helyen ennyien, mert nem, de hát ma ez a feladat, ezt kell megoldania annak, aki lejött ide.
Összefoglalva tehát nagyon szépen kérem a csapatomat, hogy kivételesen ne kövessen el harakirit azzal, hogy belealszik a meccs elejébe, ezzel tiszteljen meg bennünket, mert akkor már nagy baj nem lehet. Idegenben jó az iksz, és esküszöm én erre a meccsre ezt is érzem, sok gól kétlem, hogy lenne, nekem a 24:24 jár napok óta a fejemben, az úgyis egy olyan eredmény, ami volt már párszor idén ugye.
Hajrá Veszprém, ez most az a meccs, ahonnan nincs mit tartalékolni, tegyünk mindent szépen bele, és csináljuk meg!