Másfél éve voltunk Szkopjében, és hát bizony eléggé megtetszett a hely, úgyhogy nem is volt kérdés, hogy éles helyzetben vissza kell térnünk ide, amint lehet. Na nem mintha az a november 15-i meccs nem lett volna éles, de mégiscsak egy csoportmeccs volt, nem negyeddöntős egyenes kieséses. Sokáig reménykedtem egy SEHA FF-ben, bár azt meg valószínűleg nem nyertük volna meg. Hogy a sport részétől mire is számíthatunk, azt itt kicsit már pedzegettem, de részletesebben megírom majd útközben, most csak nagyjából felvázolom, hogy a túra szempontjából mi várható a 35 perc múlva elinduló péntektől vasárnap estig bezárólag.
Százötven magyar döntött úgy, hogy megpróbál harsogni annyi macedón torok közepette, nem mondom, hogy ez kevés, mert a múltkori harmincnál mondjuk sokkal több, de gyaníthatóan így is csak ritkán fog hallatszani valami belőlünk. Ezek ugyanis nem annyira viccelnek. Már akkor is meséltem, hogy az a teltház a Jane Sandranskiban szinte kizárólag csak kiabálni hajlamos férfiakat jelent, szóval a feladat adott lesz a szombati meccsen, őket kellene túlkiabálni. Ezt máshogy nem lehet, csak lelkesen, és hogy őszinte legyek én hiszem, hogy képesek vagyunk újra pontot szerezni azon a helyen. Különben nem is mennék le ugye. Na szóval viszonylag sokan leszünk, úgyhogy reméljük győzelmet ünnepelhetünk, de legalább egy döntetlent.
Péntek reggel startolunk el Veszprémből, majd meglátjuk mit jósol a gép érkezésnek, múltkor bőven este 8 volt, mire becsekkoltunk ugye. Előttünk lesz 930 km, jelentős része szerb autópálya, a végén némi tekervénnyel, aztán Macedóniában vagy negyven km. A kajáikat már kifejezetten várom, múltkor beleharaptam egy sültmájas hambi-szerűségben, napok óta az jár az eszemben, meg a reggeli joghurt+burek, amitől aztán kora estig éhes sem lettem. Jó lesz ez.
Az idő tökéletesnek ígérkezik a maga 23 fokos napsütésével, azt hiszem minden adott egy csudás, balkáni hétvégéhez. Aki jön, az kajálni az albán-negyedbe menjen, az van a híd másik oldalán, ahol a piac is, amit mútkor végül nem néztünk meg, de talán majd most sikerülhet szombat reggel. Meglátjuk, én mondjuk a dombra is felmennék, vagy várra vagy mi a szösz, csak hogy kilátásunk legyen, múltkor úgyis a folyón járkáltunk át és vissza különféle hidakon, rengetegszer. Gigantikus szobrok, tiszta, hatalmas terek, sötétben csodásan kivilágított monumentális épületek, meghatározhatatlan járműveiken döbbenetes kupac kacatokon trónoló helyiek, kaotikus mindenség, de mégis valahol rendszer, hát nagyjából ez Szkopje. Amúgy az összes helyi, akivel dolgunk akadt barátságos volt velünk a mérkőzés hatvan percétől eltekintve, szóval imádni fogja mindenki, aki kedveli a balkánt. Aki nem, az nem.
Természetesen jelentkezünk helyszíniekkel, aki pedig ott megkiabál bennünket nyakpántot érően, az a NordHedge jóvoltából kap is egy szépet!