Nagyon sokára fog eljönni az az idő, amikor egy Veszprém-Kielce meccs kapcsán nem kerül elő az a bizonyos döntő, nem volt ez másképp Csillánál sem, aki most a Costa del Solon sütteti a hasát, valamint a Sport1-en sem (Pásztor Pista meg is említett minket, még ha nem is mondta, hogy melyik blogra gondol, innen is köszi, máris kihúztuk magunkat), de ez már ilyen. Két pontért ment a csapat, ez világos volt, de aztán nem az lett belőle, amire számítottunk. Vagyis amiben bíztunk.
Mindkét oldalon voltak hiányzók, nálunk ugye Nagy Laci, aki főleg védekezésben nehezen pótolható, így talán a legizgalmasabb kérdés, hogy ki fog hármasban védekezni. Nos, a megoldás: a három beálló vetésforgóban tolta, és olyan igazán egyik páros sem működött rosszul, de jól sem: Blagotinšek (reméljük, Borsos Attila is olvas minket, és talán végre sikerül megtanulnia a játékos nevét, folyamatosan és bántóan blagotisekezik), Schuch és Nilsson variálódtak, kettesben pedig az átlövők tolták, leginkább Ilics és Tønnesen (akinek meg a hátán van valami miatt Tonnesen, nem értem), meg egy kicsit Terzics és Accambray, és itt sokkal inkább gondok voltak. Brutál módon bekezdett a Kielce, bő öt perc után már 5:1 volt, nem ide, kisDusi azt csinált, amit akart, leginkább azt akarta, hogy a ketteseket verte, és beverte. Roló cserébe jó tíz percig csak akkor találkozott a labdával, amikor kivette azt a kapuból, ez minden volt, csak nem az, amit elképzeltünk magunknak.
Aztán a félidő középső harmadára a hazaiak némileg kivették a tempót a játékukból, naná, mert így kábé húsz percet lehetett volna bírni, és Lékai, valamint Tønnesen ezt ki is használta, főleg azt, hogy amilyen jó volt Alex az egyik oldalon, olyan pocsék a másikon. Ha fordítani ugyan nem is sikerült, de közelebb lépegett a Veszprém, Roló is tíz percig felvette a nevéhez méltó üzemmódot, így kiegyenlítetté vált a meccs. Gajić is bekapcsolta a god mode-ot, viszont Ilics sajnos továbbra sem, hátul is nagyon sebezhető volt, meg a ziccereket ismét sikerült tonnaszám kihagyni, szóval ha nyolc szemünk lenne, mint a póknak, akkor öt nevetett, három pedig sírt volna. Accambray nagyon keveset volt helyette pályán, sokkal vele sem voltunk beljebb, bár ha jól emlékszem, volt egy nagyon tuti gólpassza meg egy kellemes lövése. Ennek ellenére sikerült a 28. percben először átvenni a vezetést, hogy aztán az utolsó két percben sikerüljön annyit bénázni, hogy mégis hazai előny legyen a szünet.
Na de majd a második félidőben, gondolhattunk, de csak mi gondoltuk. Némileg hasonlóan indult, mint az első, csak itt most volt benne egy kihagyott hetes is (legalább viszont üres kapus cumi nem, aminek én továbbra sem látom az értelmét), Ilics dobta, Szmal fogta. Ő nem védett amúgy kimondottan jól, de végig olyan érzése volt az embernek, hogy mindig pont akkor fogott valamit, amikor az a legjobban fájt. Viszont Ilicsnek ez a kihagyott hetes valami kattanást okozhatott, mert ahogy Pásztor fogalmazott, megtalálta a puskáját: ettől a pillanattól kezdve lőtt mindenhonnan mindenhova, és talált is. Ezt az Ilicset nagyon szívesen néztük. És még a védekezése is rendben volt ekkor. Emellé Tønnesen (csere nélkül nyomta végig támadásban) sem akart rosszabbul játszani, mint az első félidőben, Gasi is, Manaszkov is hozzátette, amit hozzá lehetett tenni, de Roló megint másolta az első félidőt: tíz percig semmi, tíz percig minden. Így megint maradt az üldözőüzemmód, amiről tudjuk, hogy fel tud őrölni egy csapatot mind fizikailag, mind fejben. És ekkor a beállósjáték is működött, az első félidőben elég sokat rontó Blagi ezúttal a nem sokat rontó Blagi lett.
Csak ugye azt is tudjuk, hogy Vranjes arra készül, hogy mi akkor leszünk jók, így olyan nagyon nem aggódtunk. Segített még kisimítani a ráncokat az is, hogy az eléggé össze-vissza, de inkább ide fújó NacsevszkiNikolov az 50. percben kvázi két perc kettős előnyt adott a Veszprémnek - döntetlennél. Na, gondoltuk, ez most akkor a fordulópont, lehet bontani a győzelmi Veszprém-sört. Azonban lengyel bratankijaink ezt nem így gondolták, és leszámítva a második kiállításnál kapott hetesból lőtt gólt, az 1:50-ig tartó kettős előnyből sikerült összehozni egy 0:1-et. Igaz, hogy Talant öt mezőnnyel támadott kapus nélkül, de labdát szerezni nem sikerült, sőt gólt kapott a vendégcsapat, aztán a támadásból meg nem lőtt gólt. Na itt volt először az a pillanat, amikor nem bíztam a győzelemben.
Az utolsó öt percre pedig még borúsabbá vált a hangulat, ekkor már kettővel mentek a lengyelek, és én le is írtam a levelezőlistánkon, hogy ez a meccs elment. Persze, hogy nem így lett.
Az utolsó öt perc a tavaly májusihoz hasonló drámát hozott, persze a tét közel sem volt akkora. Nagyon küzdve sikerült egyenlíteni (azért itt volt a második kapott üreskapus gól, váááááááá), hogy az utolsó fél perc meg aztán drámább legyen a drámánál. 59:34-nél Timu nyakra ütött, aminél persze a szenvedő fél túlspilázta a szerepét, pedig nem is egy félelmetes nyúl várta az odújában. A kék lap ennek ellenére jogos volt, a megítélt hetes is, amit a nagyjából második hetesére beálló Alilović nem is tudott fogni, Bielecki beverte. Volt még hátra bő húsz másodperc, Talanték már bontották a pezsgőt, de Marguć úgy döntött, hogy ez neki még pont elég, és öttel a vége előtt egyenlített. Aztán Szmal gyorsan feldobta középkezdésre, és az emberhátrány miatt kapus nélkül támadó Veszprém kapuja üres volt (ilyenkor már értem, naná, kockáztatni kell), meg is próbálták bedobni, és szerencsére Nacsevszkiék nem akarták észrevenni a szabálytalan blokkot, így a labda a kapu mellett kipattogott, a veszprémiek a pályára bepattogtak, és ünnepelni kezdték az ezúttal egyértelműen megnyert, és nem elveszített pontot.
A Nagy Laci nélküli első meccs mindenképpen pozitív volt: Tønnesen elől nagyot játszott, hátul kettesben még fejlődőképes, de nem vészes a helyzet, Accambray-ban viszont még maradt puskapor - reméljük. Továbbra is nagy kérdés persze, hogy mi lesz Lékusszal, de az tény, hogy ötödik BL-meccsén negyedszer játszik hatalmasat, reméljük, ebből tud eltenni tavaszra is. Nagyon kéne neki egy csere, de talán egy szezont végig lehet így bírni, főleg ha a bajnokikon nincs akkora szerepe.
Ezzel az AB-ág utolsó hibátlan csapata is hibás csapat lett, veretlenből még van három, de Löwenék már kétszer ikszeltek. Ez az eredmény abszolút rendben van, reméljük, Talanték elkapják a franszoákat is, de ha nem, akkor is úgy áll most a dolog, hogy minden adott ahhoz, hogy csoportot nyerjen a Veszprém. Persze egyszerű ettől még ez nem lett, de az alapokat Ljubo lerakta, és egyre stabilabb az az építmény. És egyre inkább az ő házikója.