...így menjünk oda, és akkor a nyitóképen látható sárga-örvendést nem kell megtapasztalnunk vasárnap.
Kicsit összecsaptak felettünkem a hullámok, az még hagyján, hogy az időszámítás előtt óta várt, jól megérdemelt nyaralásunk előtt busy a hét, mert hát ilyenkor kinek nem, nem igaz? De azt rohadtul nem kalkuláltuk bele, hogy kisebbik felnyal egy gégehurutot, amit az ijesztő köhögés miatt nyilván minden szülő kellőképpen komolyan vesz, mi sem tettünk másképp, gondoltuk megmutatjuk valakinek vasárnap, hiszen mindjárt nyaralni kell menni, blablabla. Meglehetősen elkámpicsorodtam, amikor közölték a kórházban, hogy befekvés szükségeltetik, hát én kórházi éjszakákat eddig kizárólag a két szüléskor abszolváltam, most meg még meccs is volt (Kiel), jajjj. Értitek. Jobban kiborultam, mint a kisebbik, ezt hősiesen be kell valljam. Szörnyű volt. Matrac, hideg víz, szülőknek no kaja, tábori állapotok, unatkozó gyermek, mert az világos lett pillanatok alatt, hogy mi vagyunk a legjobban, hiába próbáltak két napig azzal ijesztegetni, hogy borzasztó gyorsan befulladHAT, én csak magyaráztam, hogy de nem fullad (tényleg nem, a többi kicsi csibe mind fulladással került be, volt, akit éjjel kék fejjel a mentők hoztak, hát na, ott nagyon megijedtek a szülők, ami nem csoda, én is füleltem egész éjjel, mert tök Darth Vaderes volt a légzése szegény kiscsávónak), szóval lassan meggyőztem őket, hogy jó, sós vízzel elinhalálgattunk itt két napot, de hadd menjünk már haza. Majd most elutazunk oda, ahol a sós levegő az alap, annál jobbat úgysem tudnak adni a kórházban. De mindegy, túl vagyunk rajta, viszont most kicsit helyettesíteni fognak a többiek veszprémi vonatkozásomban, mert én már lógatom a virgácsaimat. Ennyit a személyes magyarázkodásomról, most nézzük a Kielcét.
Nem hinném, hogy van olyan veszprémi, akiben ez a párosítás nem szakít fel mély és gennyes sebeket. Na nem azért mély, mert olyan régi lenne, sőt, baromi friss ez, még mindig csak temetgeti az ember magába, nyeli vissza, mint a slejmet, ha értitek, hogy értem. Én azon a meccsen ott Kölnben hathónapos terhes voltam Micivel, és meggyőződésem, hogy pont emiatt nem viselt meg annyira, egyszerűen nem engedte az agyam, hogy túl sokat pörögjek rajta, akkor és ott lezártam. Legalábbis azt hittem, hogy lezártam. De aztán azóta jönnek vissza dolgok, emlékek és érzések, felszakadó kérdések, pl. hogy azt a BL-győzelmet szánta vajon nekünk a sors, vagy van még a tarsolyban több döntő, amiből előbb vagy utóbb trófea lesz. Remélem utóbbi. Amikor nyáron az első itteni tornán nem jutottunk döntőbe, esküszöm őszintén nem bántam a dolgot, mégpedig a Kielce miatt. Mert valahogy azt éreztem, hogy nem vagyok (igen én, nem a csapat) még kész rá. Bár tavaly kicsaptuk volna őket is nyilván, de örültem, hogy a Montpellier jött az egyenes kiesésesben.
Most viszont itt vannak, már a csoportban, idegenben, ahogy kell. Említettem korábban, hogy Kielce csarnok nekem tök ismeretlen terep, voltam már mindenhol, ott még sosem, és ez a sor most sem szakad meg. De remélem a veretlenségi szériánk sem fog. Az Flensi elleni meccsük eredménye alapján azt mondanám, hogy a védekezésük valószínűleg rendben van (az első bekezdésben taglalt személyes okból kifolyólag nem néztem, visszanézni meg nincs most időm), 25 kapott gól nem a világ vége, azzal bőven lehet meccset nyerni normális esetben, de ez nem sikerült nekik most. Viszont láttam az első két meccsüket, meg részletekben a celjei zakót, és azok túl sok cidrire nem adnak okot. Laci kiesése már inkább, de arra is azt mondom, hogy mióta itt van, kb. minden októberben belenyúl egy labdába ilyenkor, és valahogy mindig megoldottuk nélküle is a dolgainkat. Na most is ugyanez a dac kell csak, hogy nélküle megoldjuk. Vranjesnak feladat ez most a javából, de bízom abban, hogy a norvég csávót szétveti a bizonyítási vágy, mi pedig csináljuk majd azt, amit láttuk, hogy ő jól tud: rohanunk. Furcsa ezt veszprémiként mondani, de szerintem ez lesz a kulcs, a futás. Szét kell őket zilálnunk, nem átlagoltam ugyan, de ha van nagyobb életkorátlag a mezőnyben, az pont a lengyel bajnok, le kell őket fárasztanunk, hogy a végén aztán roppanthassunk. Laci nélkül mi korban sokat javulunk.
A másik dolog, ami működhet Kielcében viszonylag sokáig és jól, az a kétbeálló. Rohadt jó beállóink vannak, mindegyik tud védekezni is, és még futni is, igen, ha kell, Rencsike is hasít. Ráadásul egy Ilic-Tønnesen-Sulic-Blagi (vagy Andriska) négyest cserélni sem kellene támadás-védekezésben, és kurva nagy sebességre lehetnek képesek, szerintem hatalmasat húznánk vele, a kirgiz tuti tikkelne rendesen, csak azt nem tudom, hogy ki szervezni a játékot ezesetben. Ami még amellett szól, hogy ki kell találni valamit, az Máté pihiztetésének megoldási kényszere. Tudom, sokan most GyőriMatyiznak, de én valahogy elhiszem Ljubonak, hogy nem azért nem tolta pályára a BL-ben, mert nem akarja, és azt sem hinném, hogy ne lenne elég vér a lógósában, bizalmat szavaztam, azt pedig megkapja. Nyerni szeretnék Kielcében is, remélem senki nem gondolja azt, hogy ez egy belefér a vereség is-meccs, mert nem az. Nem csak mert jobbak vagyunk és kiegyensúlyozottabbak, hanem mert rengeteget segítene a múltkori feldolgozásában. Nekem legalábbis biztosan.
Úgyhogy nyerni menjünk, ne szarozzunk, lássam a pályán ezt világosan, nincs okunk takuvakuzni, nincs időnk a sebeink nyalogatására, menjünk nekik az elejétől fogva. Fontos lenne a védelem összerakása, nyilván kell egy kapus, ahogy hallom Roló a Kiel-meccs második félidejét szépen hozta, és egyébként ez a Kielce problémája is kicsit. Nekik sem jön annyi hátulról, mint amennyit a Szmal-Ivic páros adhatna, remélem mi jövünk ki ebből jobban. A lengyelek is csak jobbak lesznek ennél a mostaninál várhatóan, ebből a szempontból nekünk szerencsés időpontban van az idegenbeli, nagyot lépnénk előre, ha ez meglenne biza. Utolsó meccs a válogatott7 előtt, tegyük mindenünket oda. Annak a 320 magyarnak a hangját pedig halljam, különben sok értelme nincs a kiutazásnak.
Nyerni, nyerni, nyerni. Bármi áron nyerni. Hajrá Veszprém!