Kész szerencse, hogy ezt a felkészülésin toltuk le, hehe.
Nem, ettől függetlenül sem vagyok hajlandó a kardomba dőlni, mert hazai rendezés ide vagy oda, szülinap, búcsúmeccs, fesztivál, akármi, ez akkor is _csak egy felkészülési torna, ugye. Azon pedig konkrétan szétkacagom magam, hogy lengyel derby lesz kisvárosunkban. Amúgy sem biztos, hogy fel voltam készülve a Kielce ellenire, maradjunk annyiban.
A védekezés nem zár még teljesen, és ugyan Roló az elején belenyúlt néhány lövésbe, de a kapusaink jelen pillanatban elég messze vannak maguktól, meg mondjuk Macitól. De azért azt beszéljük meg, hogy nyilván nem felejtettek el nyáron mindent, viszont Haris összeránthatná őket és ezzel együtt magát is kicsit, mert az tisztán látszik, hogy ez nem az az út, ami ide kell. A túloldalon mindenkit, de a régieket mindenképpen kottából olvasó Borbély ezt tűpontosan megmutatta. Ergo nem is feltétlen a védekezéssel volt a legnagyobb baj, hanem kapuban eléggé könnyűnek bizonyultunk, na. A heteseknél például annak ellenére nem éreztem bennük a bravúrt, hogy végül Mirko még fogott is, plusz kapufára imádkozott egy lövést. Ilic kihagyott hetese nem hinném, hogy bárkit is meglepett, az már inkább, hogy csak a harmadikat (asszem) vétette. Végjáték, jóreggelt, mert hát nyilván nem a heteseken kell hőbörögni, már ha egyáltalán kell ugye. Momo az én ízlésemnek kicsit sokat volt pályán, ebből következik, hogy Jamali és Ligi viszont túl keveset ugye, de nem szándékozom osztani az észt egy, azaz 1 darab látott mérkőzés után az idényben.
Aminek viszont lehet örülni, annak örüljünk kicsit. Például, hogy Lubo nem félt kipróbálni, Győri Mathias fejben mit bír el, és teljesen mindegy, hogy a kiscsávó végül nem tudta bepakolni azt a két hetest, mert a tapasztalat, és az, hogy érezhette, Vranjes odaküldi őt zsenge kora ellenére is amikor kell, nos ez talán többet ér. Lehet, hogy nem azonnal és kézzelfoghatóan egy aranyat a szülcsinapcsis tornán, de ki nem szarja le, ha meg májusban Kölnben bevágja. Egyébként eléggé biztatóan mozgott a mezőnyben, és a viking különítmény is üde színfolt volt, végre van komplett második sorunk, Accambray is, Tönnessen is hozta, amit vártam tőlük elsőre, illetve Manaskov tán még túl is teljesített kicsit. Gyorsabb, mint Chris, az pedig durva. Volt szélsőjátékunk, Laci gyönyörűen osztogatott Margucéknak, megvoltak a beálló-kapcsolataink, szóval van alap és még van bő két hét mindent a helyére faragni.
Ami pedig tetszett még marhára, az a koncert volt utána, mondjuk amúgy is imádom a látványos showt, plusz a jó zenét is, de külön pöpec érzés volt még ott csámborogni a téren, lehetne ilyen sokkal gyakrabban. Mondjuk csoportmeccsektől felfelé, plusz Szeged-meccsek. Haha.
Ma tolunk egy fesztiválos bronzmeccset a két legenda búcsúja után, aztán pedig tenyeret dörzsölgetve megnézhetünk egy lengyel derbyt, ami várhatóan egyáltalán nem lesz szar. És de, persze, hogy sajnálom, hogy nem nyertünk tornát a szülcsinapcsi margójára, de ezen kár rugózni, és messzire mutató következtetéseket sem kell levonni belőle, mert ilyen a sport, ez a kézilabda. Ezért szeretjük. Ezért is.