Remekül mutatott a kapu mögötti szektor pirosan, nem is kellett sokat várnunk a vendégszurkolók hangjára. Aztán kicsit sokkot kaptak, de visszajöttek a money timera.
Természetesen Chema kezdte irányítóban a meccset, de legalább úgy, ahogy azt az LA-ben belebegtettem, szemben pedig Csaszi, és jé, megvan neki még az az elhajlósa szépen, Mirko be is kajálta a lába közé. Nilsson tömögetésével indítottuk a gólgyártást a BBC (WOW) Arénában, de volt Ugalde, Nallaci és nyilván Nilsson-gól is az első negyedórában. Az ellen viszont Csaszi szemfüles góljaiból élt, melyeket kapus szempontból nagyon kellemetlenül lőtt Mirko testének közvetlen környékére. Ilic hetessel köszönt be, mégpedig azzal a szépen felpörgetett lövéssel, aminek örültem, mert akkor láttam tőle utoljára ilyet, amikor még elképesztően magabiztos kézzel lőtte a büntetőket.
Mirko finoman szólva sem volt roló az elején, gyakorlatilag minden bement, ami kapura ment, a 13. percben nyúlt bele az első lövésbe, reméltem, hogy ez felhozza valamennyire, de nem. Az igazsághoz hozzátartozik az is, hogy a védelem sem gyilkolt előtte, de azért enélkül is valamit illett volna fognia. Szerencsére a másik oldal gyakorlatilag ugyanezt másolta. A 15. percben Kopjlart (!!!) üdvözölhettük a gerfloreon, így Laci már tök időben szusszanhatott, amíg Chema gyönyörű előkészítéseiből Ilic produkálta a tekintély fenntartásához igen szükséges átlövésgólokat. A hazaiak sem maradtak adósak, Maros klasszikus felugrásgólokkal, Csaszi pedig változatos közbelövésekkel és forintos labdákkal a beállónak tartotta versenyben a hazaiakat. Ugyan a két-három gólos különbség gyorsan kialakult, de a hét mezőnyjátékossal támadó svájciaktól nem tudtunk annál jobban elszakadni sajna. Ebből is látszik, hogy abszolút kapusteljesítmény nélküli, de viszonylag sima félidőt toltunk Schaffhausenben, ha lett volna némi védés, akkor szétlőhettük volna a svájci üreskaput, haha. Mármint próbálkozhattunk volna. Összességében a két irányítóról szólt az első harminc perc, Csaszi és Chema is vezért játszott, a támadószekciók pedig szinte minden posztról gólerősnek mutatkoztak.
A kapuscserét a 27. percben lépte meg Xavi, amikor is Csaszi góljával kiegyenlített a hazai csapat, Roli ugyan beleért régi pajtása övésébe, de már nem tudta hárítani azt, két perccel később viszont a hetesét megfogta. A nyitóképen pontosan látszik, hogy a kapusok mennyire lógták el az első játékrészt, reméljük Roli elkezd védeni a másodikban, és akkor nem lesz probléma. 15:16 volt az állás a pihenőidő alatt. a Celje viszont a KP-s jóslatomnak megfelelően szétszedte a Löwent, aminek örülünk, baromira.
A második félidő sem kezdődött kapusparádékkal, illetve hát veszprémi parádékkal nem, mert a svejci portás hetes és ziccervédéssel borzolta az idegeinket a 34. percben. Ligetvári és Lékai volt a két új beszálló a félidőben, na végre, és ez most Patriknak szólt, természetesen. Gajic hetesével majd Blagotinsek góljával ismét vezethettünk végre, de ami még jobb, hogy Mikler elkezdett valami védésfélét bemutatni, két egymás utáni támadásukat is hatástalanítottuk, még mielőtt Csaszi kihagyott egy újabb hetest. Jeah.
Viszont a mi lövéseink sem találtak utat a hálóba, Ilic is, Blago is a kapufát gyilkolta, ez a gólcsend egy tök szerencsétlen szitut követő szélső találattal ismét vezettek a svájciak. A második játékrészben állandósult a hazaiak vezetése, akik vérszemet kapva elég erős faultokkal állították meg a támadóinkat, Máté ápolása miatti pihenőidejében Chema akasztott egy hatalmas felsősarkosat, de összességében nem tűntünk túl magabiztosnak. Ezen a ponton már kimondtam magamban, hogy lószar magabiztos győzelem, legyen csak sima. De legyen, mert egy pontvesztés most hatalmasat ártana. NagyLaci ajtó-ablak helyzeteinek kihagyása remélem nem fog hiányozni 10 perc múlva. Hiányzott, maradjunk annyiban.
Pendic váltotta Csaszit a húzószerepben, ő védte a félidő előtti egészpályásat, lőtte be a hetest Rolónak majd labdát szerzett és váltotta gólra, ezzel kétgólosra növelve az előnyt a hazaiaknak. Nallaci pihijét most Gulyi oldotta meg, be is vert egy csodás átlövést a hosszú felsőbe, így kell ezt, na. Gyerünk srácok, ne bökjük már tökön magunkat! Hálistennek Roli Csaszit nagyon olvasta, de ennek ellenére nem tudtunk mit kezdeni a svájciakkal. Gajic újabb hetesével, majd egy labdaszerzésből indult lerohanással átvettük a vezetést végre, bíztam benne, hogy ez már így marad.
Most nézem csak, hogy Kukuckának milyen jól áll ez az új poszt, meg a szemüveg, beférne a jóképű válogatottamba, na. Kétgólos előnnyel vágtunk bele a money timeba, ahol aztán ismét vetekedtünk a hibázgatásban, és sajnos ők lőttek gólt hamarabb, ezzel pedig ismét nyílt lett a vége, főleg, hogy Momo fasza lövése is kijött az 59. percben, így szórakozhattak megint hét emberrel, aminek Maros-gól lett a vége. Gólt kell lőni, basszus. Ilic tudta ezt, és bevágta, majd Laci rutinkodta be a végét azzal a védekezéssel és a nehezen elengedéssel, amivel időntúli szabad. Kimaradt, 27:28.
Fú, hát igen, próbálom keresni a pozitívumokat, és mint olyan, az nem rossz, hogy kínkeservesen ugyan, de visszafordítottuk, és behúztuk valahogyan. Tavaly sok meccset nyertünk így, idén viszont eddig buktuk az ilyen végjátékokat, úgyhogy hna. Mégis inkább csak örüljünk a két pontnak.