Ott kéne ma győzni.
Sokszor mondom, hogy mindegy hogyan, csak nyerjünk, de most nem az van. Nagyon nem. Ma fontos volna meggyőző fölénnyel, a tavasz fejlődésnek megfelelően tetszetős, kreatív, kevés hibával büntetett kézilabdával nyerni, hogy elhihessük végre, tényleg haladunk előre. Elsősorban a csapatnak volna fontos mindez, hogy tovább lehessen építkezni az egyenes kiesésesre, de persze a szurkolóknak is. Főleg a kiutazóknak, akik ismét szép számban terjedtek a hegyekbe, hogy hanggal, dobbal, nádihegedűvel biztassák kedvenceiket.
Hogy kicsit kibontsam a fenti sorokat, ez egy remek alkalom és remek ellenfél ahhoz, hogy önbizalmat növeljünk magunkon. Ha a valós erőviszonyokból indulok ki, ennek a meccsnek +4-8 gombócos vége kellene legyen. Tudom, hogy ősszel alig nyertünk itthon, de most már tavasz van. Ráadásul ezt a különbséget szeretném úgy elérni, hogy Ilic és Nagy minimum 10, de inkább 20 percet a padon van. Nem hinném, hogy mindez lehetetlen volna. Fel kell húzni az egyre inkább működő falunkat, Mirkoval és a mostanában régi formáját hozó Miklerrel a kapuban bőven 25 alatt tudunk maradni, és ez fontos is volna számomra. Sulic hiánya amúgy sem tesz feltétlen rosszat a védőfalunknak mostanában, de legalább Blagó is megkaphatja az idejét ma támadásban. Kopljar és Ligetvári van még benevezve mára, mivel a reményhal meg utoljára, bízom benne, hogy ők is lehetőséghez jutnak. Chema pedig úgy játszik ma, hogy senki nem akarja lecseréltetni Xavival. Ennyi kívánságom volna, sok mára?
Hajrá Veszprém, játsszunk egy jóízűt ma!