VELUX EHF Final Four - Harmadik ezüst

A délelőttünk gyorsan elment, ki kellett pihenni a tegnapi napot, és be kell osztani az erőt mára, úgyhogy aludtunk amíg lehetett. A déli megmozdulás a Dóm-téren parádésra sikeredett, rengeteg piros jött ki, konkrétan bepirosoztuk a komplett teret, nagyon jó érzés volt veszpréminek lenni ott, higgyétek el. Kiment élőben is a facebookon, vissza lehet nézni, ha valaki átérezné azt a népünnepséget.

Természetesen döbbenetes nyitóshowt mutattak már megint a bronzmeccs felkészülésére, összerakták a tegnap becsődölt technikát, és durva lézerjátékokkal örvendeztettek meg bennünket, mondjuk a tavalyi járkálós, világítós cuccnál jobbat nem hinném, hogy tudnak mutatni idén, de meglátjuk.

A meccs természetesen nem kötött le túlzottan, már tavaly sem nagyon tudtam követni a bronzos történéseket, lehet, hogy a szemem látja, de az agyam nem fogja fel, így nem fogom részletezni, meg sem próbáltam írni róla. A PSG nyert, az a biztos. Helyette hangolódtam a döntőnkre.

Írtam már, kicsit sablonos is, hogy sporttörténelem, két keleti csapat, az egyik BL-t nyer, ilyen pedig nem volt még a FF-os lebonyolításban, utoljára amúgy is a Celje nyerte a sorozatot a nem nyugati klubok közül. Bazi rég volt már, maradjunk annyiban. Ahogyan az várható is volt, fergeteges hangulatban kezdődött el a show, a sok lengyel és magyar együtt hatalmas hangorkánt csinált, de amikor először szólaltatta meg Józsi kifejezetten csak a magyarokat, na akkor kicsit elpityeredtem magam. Itt vagyunk életünk lehetősége előtt, itt vagyunk újra, rohadt nehéz szezon után Xavi és a csapat megcsinálta, megmutatta a világnak, hogy bármit elbírunk, ha rendben vagyunk agyban, mentálisan. _benito már megírta ugyan, de én is csatlakoznék, elmondhatatlanul büszke vagyok a csapatomra, a klubomra, a városomra. Bármi lesz is, ezt a három napnyi élményt nagyon kevés dologért adnám csak oda. Ha nem nyerjük ezt meg, akkor is elégedetten fogok hátradőlni én magam, mert tudom, hogy mindent meg fogunk tenni majd, szégyent már nem vall ez a csapat. Örültem, hogy itt vagyunk, örültem, hogy pont a Kielcével döntőzhetünk, örültem, hogy örülhettem, és ajándéknak tekintettem ezt a napot. Ilyen érzésekkel vártam a bemutatásra.

A Kielce jött először, a mi bemutatásunk elejétől fogva szólt az Építők, és én a helyzetnek megfelelően régen érzett módon izgultam. Iker Romero pedig nekünk fog szurkolni a kispadunk mögötti széken, haha.

Csak kapuban változtatott Xavi a tegnapi felálláshoz képest, és védekezéssel kezdtük 2016 BL-döntőjét, méghozzá remekül, gyönyörűen jártunk fel a lövők nyakára, úgyhogy lövésig sem jutott Lijewski, mi pedig elég lassú támadásvezetés végén, de ismét Nilssont találtuk meg a falban, vezettünk is gyorsan. Majd ismét jó védekezés után Pálma lőtt Szmal kapujába, szokatlanul összeszedett kezdést produkáltunk, na. Aztán megkaptuk a két sárgánkat Terza és Pálma tulajdonlásában, de ez nem zavart meg bennünket abban, hogy az izlandi labdát lopjon gyorsan, rögvest 3:0, majd egy Timu kiállítás jött a sorban. Lehúzták az előnyüket Cupicnak, de ott állt Roli, ahol kellett, így az 5. percben még mindig nem kaptunk gólt. Aztán persze eljött ez a pillanat is, Ilicről forgott le Lijewski középen, ziccerből pedig bevágta, de a válasszal nem várt Momo sokat. Terza kétpercét lassítva sem nagyon értettem mondjuk, de mivel Ugalde bődületesen jó ütemben lépett ki labdát csórni, hát nem is nagyon ágáltam.

Hátrányban is ment a védekezés, odaértünk mindenhova, egy szerencsés kipattanó után is csak nyomozták a lengyelek a helyeket, nem nagyon találtak, de Bielecki bravúros pattintással kintről megoldotta. Xavi precízen rotálta a beállókat az elejétől fogva, Lacit kell megoldanunk majd. Marguc ütemre futásával 5:2-es előnyben játszahttunk, ami nekem elég fura volt, maradjunk annyiban. A Kielce aztán összébb rántotta a védelmét, támadásokat hoztunk passzív-határon, de mindig jött egy váratlan megoldás, ami bement. Csodásan kezdődött a döntő számunkra. Talán túl szépen is.

Lékai jött a 12. percben, és egy Nallaci góllal köszöntöttük a pályán végre, nagyon jó, örültem, hogy Xavi viszonylag korán behozta. Ugalde újabb befutásával már-már teljesen megnyugodtam, csak tudtam, hogy még rohadt sok hátravan. Jurecki betöréséből jöhettek hetessel a sárgák, és Reichmann be is dobta, hát igen, ő sem az a hibázgatós fajta, majd egy rossz Momo passz utáni rohanásból is a német hozta a következő gólukat, amire aztán Nallaci válaszolt megfelelő gyorsasággal. Gyönyörű, labda nélküli befutást kapott Lijewski Zormantól, de tőlünk meg Máté lőtte be az első gólját az idei Final Fourban, így nem tudtak közelebb jönni, mindenre volt válaszunk, harapott a védekezésünk, nem adtunk el labdákat, Talant időt is kért.

Máté bazi kiszorított góljával már négy gól volt a különbség, az előttem ülő franciák pedig az összes örömkitörésemet csúnya hátranézéssel díjazták, de hát aztán marhára érdekelt, amikor Roló hetest fogott, gondolhatjátok. Amikor aztán Máté nevét zúgta az a többezernyi magyar a Lanxessban, hát na. Elképesztő érzés, már csak Gulyi kell, hogy jöhessen, és nincs egy szavam sem szeptemberig.

És jött is, hát mi van itt? Xavi gondolatot olvas? Ráadásul szépen vissza is ért, így a rossz lövés után Strlek nem jutott labdához, visszazártunk csodálatosan. Istenem, ez álmaim BL-döntője, nem is hiszem el, hogy tényleg ez van. Két Aguinegalde-góllal zárkóztak, majd Momo lábak közé tartó lövését most Szmal olvasta, a következőt pedig szépen végighúzták Reichmannak a sarokba, a nyakunkon voltak pillanatok alatt. Viszont mi is megcsináltuk ugyanazt a túloldalt, Ugalde góljával újra kettő, majd kivédekeztük a következő támadásukat, és Nilsson maradt tök egyedül a mi támadásunkban, újra három volt a zsákban.

Rolónak nagyon jót tett a tegnap, újra mosolygott a kapuban, ez pedig mindent elárult arról, hogy mi volt az agyában a félidő hajrájában, hát ezen most nem lesz mit rágnia, maradjunk annyiban. A védelem is pörgött, kisebb nagyobb kihagyásokkal ugyan, de leszedtük a lengyel támadásokat, és most a hibáinkat is sikerült alapra redukálnunk támadásban, így pedig ennyi volt a különbség ameccs ezenszakaszában, igen. A félidő lefújása utáni ÉPÍTŐKözést ismételten magyarázhattam a francia, hátraforgós kollégáknak, nem értik, mit mondunk, de nagyon durva, hát most ezeknek is elmagyaráztam. Lassan ideje lesz, hogy Európa tisztában legyen ennek a klubnak a történelmi hagyományaival, hát terjesszék csak az igét, na.

Az összes szélsőnk bevágta a helyzetét, az összes beállónk precízen zárt, hárman lőttek 3 gólt, nincs húzóember, CSAPAT van. A mi CSAPATUNK. A Kielcénél amúgy tök hasonló a helyzet, de akkor is, ezt most mi érdemeljük meg jobban, mert mi vagyunk a jobbak. Ezeket gondoltam a félidőben. Ezt már csak csúnyán hazavágni lehet, de ilyet nem csinált még idén ez a csapat. Próbáltam továbbra is nyugodt maradni, de nehezen ment, maradjunk annyiban. Nem véletlenül, most már tudom utólag.

Sliskovic jött, amúgy a kezdőcsapatot tettük pályára, Pálma belső kapufájával, majd egy kielcei keresztléccel nyitottuk a félidőt, utóbbit követő lerohanásunkkal már öt volt közte. Terza fejelte le aztán Strlek térdét, majd Laci elkésésével kerültünk emberhátrányba, de ismét levédekeztük, így Marguc száguldhatott. Szmal viszont kiszedte bravúrosan, és Bielecki már-már szokásos messzi góljával csökkentettek a hátrányukat. Pálmarsson két villanásával hidaltuk át a ránktörő tanácstalanságot támadásban, de a védelmet nem engedtük egy pillanatra sem lankadni, brutális volt, ahogy odaértünk mindenhová lábbal, és aztán meg előbb Laci majd nem tudom ki hatalmas labdájával fordulhatott be Andriska, ez pedig már hét gólt jelentett: időt is kért Talant.

Még a sweet paradiseot is jól esett dúdolnom, megint precíz védekezés, és Ivan roboghatott a labdával, belefért aztán még az is, hogy szélsőfiguránál utána eladja, majd kétpercet kapjon tíz sec alatt. Tudtam, hogy a többi öt megoldja. Bárki volt is pályán, nem volt benne kockázat, egész egyszerűen működött a csapat. Pálma olyan hetest csinált emberhátrányban, októberben még nem ment volna be így a darálóba. Hetes, gól, védekezés, gól, szétcsúszott a Kielce baromira. Ugaldera lassan elfogynak a szavak, de igazából mindenki közel tökéleteset futott ma, Nilsson, Mikler, Máté, Pálma, Timu, Terza, MINDENKI nagybetűs volt eddig nálam.

A Kielce aztán elkezdte lehúzni szélre a labdákat, nagyon próbálkoztak, nagyon akartak, és vissza is jöttek ilyen gólokkal, meg egy szerencsétlen egészpályással 5 gólra, úgyhogy muszáj volt időt kérnie Xavinak, össze kellett kalapálni a fejekben a gondolatokat. Kezdett meleg lenni a pite, túlságosan megnyugodtunk a tetemes előnyünk birtokában, és ha valamit, ezt nem tehetjük meg ma. A lengyelek hirtelen vérszagot éreztek, az meg mindig veszélyes, nyolc perccel a vége előtt teljesen nyílt lett a harc. A szívroham tehát ma sem marad el, teljesen leblokkoltunk, pedig csak azt kell, amit már egész első félidőben összeraktunk magunknak.

Aztán persze akkora Mohácsot rendeztünk magunknak, hogy belesajdult a hasam, az 57. percben vehette volna át a vezetést a Kielce, miután 9 gólos előnyt adtunk le nagyon rövid idő alatt, de Mirko két hetest fogott meg, csak hogy ő is stílszerű legyen, és Ilic törte meg végre a hosszú ideje tartó gólcsendünket. Kicsit sikerült rendeznünk a sorainkat, de nem eléggé, az utolsó 10 másodpercben lengyel időkérés után most ők mentettek hosszabbításra. Persze ilyenkor már mindenki a meccsbe visszajövősnek szurkol, úgyhogy kurvanagy ellenszéllel kell megküzdenünk a kétszer 5 perc alatt, de muszáj ezt is visszahoznunk a sírból, különben baj van. Tudom, hogy azt mondtam, én mindenképp büszke leszek, és az is leszek majd holnap, de ma még meg kell nyernünk ezt a meccset másodszor is, csak most tíz perc alatt.

Szélről kerültek előnybe az első támadásban, és ekkor vezettek először a meccs alatt, de Ugalde mentett baromit újra, és egalizált gyorsan, majd Mirko szedett le egy ejtést bravúrosan, amiből ismét Chris rohant. Jurecki tört be passzívnál már, így ismét iksz lett, de aztán kicsit bizonytalan passzolgatás után ugyan, de Laci vágta be végre az alsóba. Elképesztő gyilkolás folyt a pályán, döbbenetes faultokkal, Pálma három fejre ütést kapott egy betörés alkalmával, borzasztó volt nézni is, na. Momo góljával előnyben cseréltünk padot újra, de hogy őszinte legyek, a tegnapi ugyanilyennél sokkal nyugodtabb voltam.

Szar lövéssel nyitottunk, ők pedig ebből adódó góllal, döntetlennél jöttünk hetesre, amit Momo sajnos Szmalba vágott, náluk volt a lélektani előny, de ismét védekeztünk egy labdaelhalászolósat, így Nallaci üres kapuba pattintotta. Hogy ezután mi jött, azt nem tudtam már tovább írni sajna, az a biztos, hogy a végét újra mi mentettük a tegnapihoz hasonló szélre lehúzással hetesekre. Hogy most mi lesz, nem tudom. Nyertünk már két ilyet az idén, nem tudom, kaphatunk-e egy harmadikat.

Minden szempontból döbbenetes BL-döntő volt ez amúgy, egészen elképesztő fordulatokkal, mindenképpen emlékezetes marad, mindenkinek, maradjunk annyiban. Momo belőtte, Mirko megfogta. Marguc kihagyta (Sego megfogta), aztán Terza is, és mi már nem tudtunk lengyel hetest fogni. Visszanyalt a fagyi ma sajna, bár egy tökéletes első félidőt produkáltunk, egyszerűen belealudtunk a hatalmas előnyünkbe, és amikor a Kielce megérezte a lehetőséget, már mi szaladtunk utánuk, nem fordítva. De még így is visszajöttünk, viszont a hetesekre nem maradt elég energia. Két hosszabbítást nem bírtunk el egy hétvége alatt, és bár tudom, hogy megígértem, elégedett leszek, még nem tudok az lenni. Majd holnap. Talán holnap.

Most csak sírok a sötétben, miközben megszakad a szívem azokért a srácokért, akik nem messze tőlem búslakodnak.