A jelek szerint nem csak Csill lett motiválatlan attól, hogy nem a Barcaval játszhattunk pénzdíjas felkészülési meccset. Hanem az egész csapat, mínusz Alilovics és Lékai. A sportközhely szótár ezt fásultságnak, gyenge napnak, a felpörgés hiányának hívja, esetleg azt mondja, "a csapat fejben nem volt ott". Igazából mind ugyanazt jelenti: nem voltunk motiváltak.
Távol álljon tőlem a vészharang félreverése, tegyük is helyre gyorsan: ez egy felturbózott Schlecker kupa volt mindössze. Persze, fasza dolog sok pénzt meg szép kupát nyerni a luxusutazás végén, de itt mindez mellékes, mert ez a felkészülésről, az éles helyzetben történő tapasztalatszerzésről szólt. Na, ez utóbbi össze is jött, legalábbis közelről megnézhettük, milyen hőfokon pörög egy Bundesliga csapat a Barca elleni győztes meccs után két nappal. Ez is akkora közhely már, hogy tán még Nagy Laci sem bírja röhögés nélkül elmondani egy átlagos pálya széli interjúban, de mit tehetünk, ha egyszer tény, a jobb Bundesliga csapatok úgy készülnek, hogy akár két-három naponta képesek legyenek újra és újra 90-95%-ra felpörögni. Mi ezt nem tudjuk azzal a biztonsággal, amivel ők, és ebből lesz aztán az, amit tegnap láttunk. Nem akarom én a bajnokságra, vagy más külső körülményre kenni, nem vagyok én Mocsai Lajos, egyszerűen az van, hogy minket még mindig a tét motivál, egy jó formában lévő bundás csapatot meg szimplán a soron következő meccs. A tét az itt meg ugye olyan volt, amilyen.
A felsoroltak miatt nem is érdemes egyesével értékelni a játékosokat, kár lenne a negatív jelzőkért. Inkább csak azt a pár gondolatot dobom be a közösbe, amit a listára első dühből felböffentettünk Benitoval és Csilliccsel. Ők ketten leginkább Zeitz nem létező védekezését ekézték, mármint nem abban az értelemben hogy tud-e vagy sem, mert nyilván nem (azon a szinten, amit elvárnánk tőle) és ugye tényekkel nem vitatkozunk, hanem abból a szempontból, hogy akkor helyette Lacinak kellene-e végigtolnia a meccseket. Szerintem nem, mert azzal csak kifingatjuk Lacit, láttuk ezt már korábban, meg azért lett ilyen mélységű keret, hogy őt lehessen tehermentesíteni kicsit. A másik semmirekellő tegnap Terzics volt. Az oké, hogy Ortega egyik szíve csücske, meg kettesvédő specialista (ami azért elég nagy luxus / kuriózum, ha jobban belegondolunk), de tegnap egy erős középszer Tönnesen - Wiede jobblövő pár szórt nekünk egy tizest.
Mezőnyben egyedül Lékai volt dícsérhető, egész este abban a tíz percben játszottunk igazán lendületesen, amikor beállt a második félidőben. Hogy ezek után miért kellett előbb Palmarssont, majd a hosszabbításra Chemát visszaküldeni, azt csak Ortega tudja - mindketten rém gyenge meccset játszottak, Chemának talán nem is volt olyan megindulása, amivel igazán megbontotta volna a falat, Palmarsson keze az egy szem bowlingos gólját leszámítva teljesen el volt kalibrálva, ehhez képest mégis inkább az utóbbit küldte vissza a hosszabbítás legvégén. Az extra tájmról talán nem csak nekem jutott eszembe az Izland elleni londoni dráma, Lékai utolsó másodperces góljával. Számomra ott lett nyilvánvaló, hogy Máté győztes típusú játékos, akire lehet terhet rakni - ugye, milyen ritkaság ez itthon? Ezt a terhet eddig Veszprémben nem kapta meg.
Helló, főnök, itt vagyok hátul!
Így a végére a kapusok is megérdemelnek pár szót. Mármint Alilovics és Stochl. Mirko ezúttal is ölte a heteseket, hozta a meccsben tartó védéseket, rajta aztán nem múlt semmi. Stochlt viszont talán életemben nem láttam még így védeni, döbbenetes volt, ahogy sorban minden játékosunkat kiherélte. Az meg, amikor visszanyúlva, egy kézzel megfogta Ilic átlövését, az akkora védés volt, hogy attól még a kézilabda sportággal jól hallhatóan épp csak ismerkedő kisKnézy is lefagyott, mint a Nemzeti Hírcsatorna. Meg a csapat is, tehetjük hozzá halkan.
Mitől fagytunk le? Mi okozta a motiváció hiányát? Egy csapat életében mindig ez a fő kérdés. Néha van olyan, hogy az élet a legváratlanabb helyen és időben süt el egy gonosz és fájó tréfát, lehet, tegnap is erről volt szó, nem tudhatjuk biztosan.
Ami biztos, az az, hogy szombaton már Vojvodina a SEHA-ban, itthon, ez pont jó arra, hogy senki ne állhasson neki siránkozni. Csapjuk meg a szerbeket, attól biztosan jobb kedvünk lesz, mert egy hét múlva jön a szezon az első, minden szempontból igazán éles meccse a Plock ellen.