Jól elcseszték a tervemet, pedig milyen szép kis keret lehetett volna a felkészülésünkben. Kiel, PSG, Barca. Jól hangzott, ugye? Sajnos nem lesz ilyen.
Az első két meccsünk amúgy nem nagyon érte el az írási ingerküszöbömet, de összességében néhány gondolatot idekanyarintok azért, mert összegyűltek bennem. Amit az eredményekre tekintve azonnal kiszúr az ember az az, hogy a felkészülési tornákhoz képest meglehetősen kevés gól van. Nem csak a mieinken, hanem az összes meccsen. A negyeddöntők gólátlaga nem egészen 45, szóval nincs az a nagy rohanás, gólfosás, az már elsőre látható. Nekünk például már az első meccs is elég tanulságos volt, de mondjuk a többi előzetesen végjátékra várt csapatnak szintén, hiszen kettő közülük tulajdonképpen bukott. Igaz, a Barca csak a második meccsén, az Al-Sadd pedig döbbenetes módon hazai pályán kulcsjátékosai nélkül, állítólag a 11 hónap múlva esedékes olimpia miatt. Azért ne szaladjunk annyira előre, vissza a brazilokhoz.
Akikkel amúgy megszenvedtünk rendesen, és de, szinte végig szoros volt a meccs, még akkor is, ha 1-2 góllal mindig mi vezettünk alapvetően. Nem nagyon ízlett az a fajta nyitott, amit feltettek, ráadásul elég szépen bírták is végig, a támadásaink rendre elhaltak már tíz méteren. Carlos a második sorral kezdett nagyon helyesen, de az első félidő közepe tájékán kénytelen volt NagyLacit behozni védekezésbe, mert kellett a nagyobb stabilitás középre. De nem is csak hátul lepődtünk meg, hanem támadásban sem nagyon találtuk a helyeket. Az igen magasra feljárkáló Tautabé védelem lábbal borzasztóan gyorsan követte le a labdákat, mi pedig elfelejtettünk labda nélküli mozgásokat erőltetni, helyette csak tömködtük a labdát beállóba be, ami ideig óráig működöt ugyan, de meccset nyilván nem lehetett nyerni ennyivel.
A második félidő elejei nyomás sajnos valamiért idén nem jellemző ránk annyira, pedig azt a remek kis szokást én nagyon megtartanám, ott 4-5 perc alatt el tudtuk dönteni a meccseink jelentős százalékát azzal. Miután cseréltünk a kapuban nagyjából normalizálódott a helyzet, persze a védekezésünk is felkeményedett némiképp, de kellett Roló ufó-státusza ahhoz, hogy nagyjából biztosan tartsuk azt az 1-2 gólos előnyt, ami volt. A brazilok nem nagyon fáradtak el, pedig én abszolút arra számítottam, erre emlékezni Rióban esetleg érdekes lehet majd. Maradjunk annyiban, hogy a világ kézilabdával annyira nem fertőzött része kezd feljönni, ennek pedig ez a SuperGlobe gyönyörű lenyomata. A második meccsünk vége már jobban hasonlított az elvárhatóra, de összességében nekem kellemes csalódást okoztak a nem európaiak.
Persze abból is ki lehet indulni, hogy nekik nem pusztán felkészülésnek számít ez a torna, hanem ez AZ, AHOL MEGMUTATHATJÁK MAGUKAT a világnak, gondolhatnánk. Ok, de az elmúlt évek eredményei alapján ettől még nem nagyon kerültek közelebb, most meg azért igen. Nem volt 4 gólnál nagyobb vereség semelyik meccsen sem az európaiakkal szemben. Hogy ez pontosan mit is jelent, jelent-e valamit egyáltalán, azt nem tudjuk innen most megmondani, annyi szent. Legközelebb Rió adhat választ ezekre a kérdésekre, más nem, úgyhogy tovább nem is morfondírozunk ezen.
Viszont hogy a Barca hogy elcseszte tegnap a remekül felépített felkészülésünk utolsó fokát, hát az mesteri. Kikaptak időntúli hetessel a Berlintől, akik amúgy persze okozhatnak nekünk kellemetlen meccset, nem is azért haragszom, mert azt hiszem egyszerű lesz. Hanem mert BL-döntő visszavágót akartam, meg azt, hogy tényleg játszunk BL előtt minden számottevővel. Ok, a Kielce még hiányzott volna ehhez, de nekem a Barca volt kitűzve. Úgyhogy eddig sem szerettem őket túlságosan, most konkrétan ideges vagyok, ha rájuk gondolok. Nagyon kíváncsi lettem volna, hogy Sorhaindo meg tudja-e oldani a mi lövősorunk ellen Karabatic minőségi pótlását, illetve úgy az egész védelem összerántását, de sajnos ezt már csak akkr tudjuk meg, amikor hatalmas tétje lesz. És igen, nyilván megvan ennek az az oldala is, hogy talán könnyebb lesz fődíjat zsebelnünk a Berlin ellen, a lóvé pedig nem mindegy ugye, főleg amíg nincs szponzor a mezeken, de mivel nem én vagyok a költségvetési manager, emiatt nem nekem kell aggódnom szerencsére.
A Sydney University pedig eljött Katarba, hogy megmérkőzzön a jelenlegi világ két hivatalosan legjobb csapatával.