Túl sokat nem tettem volna arra, hogy ez a meccs végül ilyen sima lesz, úgyhogy eléggé örülök. Előzetesen leginkább attól tartottam, hogy ez a derült égből edzőváltás olyat tesz a szkopjai fejekkel, ami nem ritka ilyen helyzetben, de nem ez történt. Sőt. Ahogy elnéztem, nem volt látványos összhang a játékosok és Kokhsarov főmunkatárs között sem, sőt. Eléggé feszült a hangulat arra. Ezt aztán a sajtós is igazolni látszódott, ahol Dissinger magától értetődően válaszolta a vezetőedző hollétét firtató DD-kérdésre azt, hogy nem jön, mert nem beszél angolul. Így került Peric ismét a veszprémi sajtósra, na de ne szaladjunk ennyire előre. Az eddigi legtöbb Vardar-szurkoló tette tiszteletét Veszprémben, kicsit árnyalja a képet ugyan, hogy Bécsből érkeztek, de cukik voltak, azt kell mondjam. És szerencsére gyorsan elhalkultak.
Árpád a kapuban, középen Lékai, a két oldalon pedig Kent és Gajic, másikon Strlek és Rasmus Lauge felállással kezdtünk, beállóban a mostanság elképesztőt toló Nilssonnal, aki pontosan ugyanott folytatta, ahol a Porto ellen abbahagyta. Ugyan nem mi kezdtük a gólgyártást, de nem is illetődtünk meg annyira, mint az elmúlt időszak néhány mérkőzésén, Tönnesen és Andriska góljaival tartottuk a lépést, védekezésben pedig okosan kihasználtuk a szkopjei bénázásokat. Egy ilyen ajándék labdval elindult lerohanásból vettük át először a vezetést, hogy aztán többé ki se engedjük a kezünkből. Érdekes, hogy helyszínen egyértelműen az volt a benyomásom, hogy Tönnesen elég töketlen elöl, ráadásul a rendszeresen előforduló, teljesen felesleges szabálytalanságai miatt a védekezése kapcsán huzamosabb ideje a bögyömben van, visszanézve viszont be kell lássam, hogy nem volt olyan rossz amit csinált, főleg támadásban. Nyilván lőhetett volna pontosabban is, de mindkét félidő elején egyértelmű veszélyt jelentett az ellenfél kapujára, ezzel pedig nyilván helyet és lehetőséget teremtett a csapattársaknak.
Néhány elszámolt váltástól eltekintve egyébként nem éreztem súlyosnak a védelem hiányosságait, sőt, amikor elkezdtünk először elnyúlni az első félidőben, kifejezetten faszának éreztem az összhangot a fal és a kapus között. Az is volt. Ezzel a szakasszal pedig a 12. percre sikerült összekalapálnunk egy akkora előnyt, ami után Kokhsarov rögvest időt is kért. Egyébként fingom nincs, hogy pl. Dissingerrel hogyan érteti meg az elképzeléseit, ha csak oroszul beszél, sportigazgató létére, de ez nem a mi problémánk, szerencsére.
Jöttek a cserék DD részéről, aki amúgy pöpecül meccselt, ezúttal nem nagyon volt elkésett vagy különösebben rossz döntése, azt hiszem. Érkezett Petár és Yahía, akiről tovább erősödött szokatlanul pozitív véleményem, a csávó jól láthatóan megugrotta a szintet, és hogy ne az amúgy laikus számára is könnyen nyomon követhető góljait lássuk csak vele kapcsolatban (4/4), nézzük már meg például azt az előkészítését, amiből Lauge révén a Veszprém a 14. gólját lőtte. Igen tudatosan, hatalmas lendülettel érkezett meg a hármasokra, hogy miután irányítóként rántotta össze a falat, Lauge simán besétálhasson a megnyílt kettes-hármas közötti folyosón a labdával. Pont ezért rohadtul nem értem, hogy ezt miért nem látja senki az ő teljesítményében? Visszanézve a közvetítést, Pista is mondott valami olyat - ezután két támadásunkkal, amikor meg lőtt egy hálószaggatót -, hogy ugyan még az összjátékban nem tud maradandót alkotni, de a lövéseivel villant. Hát én nem tudom, szerintem meg Jamalit meghazudtoló módon érzi a játékot, visszatérően jól dönt, okosan lehúzza szélre, amikor kell, vagy előkészít bal oldalra, és amikor helye van, odacsattant. Ráadásul mostanra már a védekezése messze nem gatya, nyilván van jobb kettesünk, de amilyen fejlődési íven halad, kit tudja, hol áll meg. Kellő idő meg meccsrutin, és szerintem nem is akarunk majd mást a jobb oldalra. Nem azt mondom, hogy kezdőként, de hogy stabilan hozza a remek kiegészítőembert az első BL-szezonjának első két hónapjában, szerintem ez vitán felül van. Tessék észrevenni a jó dolgokat! Kicsit aztán finomítanék, mert a közvetítés végére ezt is kiemelték az egyiptomi fiúval kapcsolatban, nagyon helyes is, ezt pofázom hetek óta.
Az első félidőben ugyan még nem roppant meg a Vardar, de érezni lehetett a magabiztosságunkat, az egységet, és hogy van csapat, így pedig nincs valós veszély hazai pályán, azt kell mondjam. Már az első játékrészben is mindenki hozzá tudott tenni, aki pályára került, Borozan szintén beköszönt előző csapatkájának, végre Strlek is hozta a szélsőink rendes szintjét, sőt, a többi szélső is, ami szintén egy hatalmas lépés előre az elmúlt néhány héthez képest, ugyanis az ő lövéshatékonyságuk messze elmaradt. Persze nem ők hozták a meccset, mert tegnap egyértelműen a középső posztok villogtak, de amit kellett, azt tényleg mindenki bevágta. Ezt remekül mutatja a stat, 9/9-et toltak összeadva. Nagyon mentek a páros kapcsolatok, mind a beálló és valamelyik külső posztos, mind az irányító-átlövő kapcsolatokban jól láthatóan működtek a dolgok, nagyon sokat fejlődtünk ebben az elmúlt időszakban.
A címvédő soraiból Dibirov tűnt ki elképesztő motiváltságával, volt egy szakasz, amikor Dissinger és ő tartották a lépést velünk, de természetesen ez nem lehetett elég egy jó Veszprém ellen. A félidő végére már közétettünk négy gólt, ráadásul helyenként csodálatos játékkal, az a hátsó kerülő például gyönyörű volt Tönnesen és Petár előadásában. Lauge részemről is egyértelműen a meccs embere, bárki került vele szembe vagy megverte egy-egyben, vagy valakivel páros kapcsolatban, tarthatatlannak bizonyult, ő most nagyon durván megérkezett Veszprémbe. Egyébként eddig sem volt sok panasz rá, de amit tegnap művelt, az tanítanivaló volt.
A második játékrész az előző fordulóhoz hasonlóan ismét parádét hozott a támadásunkban, nyilván a védelmünkön még van mit csiszolni, de az is legyen világos mindenki számára, hogy könnyebben mondasz le a kőkemény faultokról egy olyan meccsen, ahol azt érzed, hogy gólt bármelyik posztról, bármikor el tud érni a csapat. Igazán felszabadult játékkal húztuk be ezt a baromi fontosat, és ez nagyon jó, fáradtságnak, motiválatlanságnak, fásultságnak nyoma sincs, ebből a szempontból kifejezetten sajnálom, hogy most válogatott szünet jön a naptárban, jól jött volna még két forduló ebből a lendületből, ilyen szintű játékkal. A rászámolás már csak ajándék volt a csapattól nekünk, szurkolóknak, borzasztóan jól esett a lelkünknek, az biztos.
Amin még nagyon eltűnődtem, az az, hogy ebből a melák, nemrég még teljesen koordinálatlan mozgással dolgozó, pontatlan, erőtlen óriásból, Kristopansból hogyan lett két év alatt BL-győztes gólkirály, hatvan perces, támadó-védekező, okos játékos, az megdöbbentő. Ha egyvalakit szeretnék még ebbe a csapatba, az ő lenne, azt hiszem. Yahíával párban hosszú évekre megoldhatnák a balkezes problémáinkat.
Voltak mókás pillanatok is, Stoilov, aki amúgy hatalmas figura, hogyan tudta majdnem kipirosoztatni Kalaresh-t a padról azzal, ahogy felkapta a 21-es melegítőfelsőt, amit aztán bőszen mutogatott a delegáltnak. És ahogy ugyanő lepacsizott a veszprémi szurkolókkal, amikor kivonult a játékoskijárón, az is cuki volt, na. Imádtam a meccs utáni örömkört is, mondjuk majdnem kidőlt a neon a hosszúoldalon, ami önmagában nem is akkora para, de ha mondjuk rádől az éppen szurkolói csókokat kapó Sterbik bokájára, az már az lett volna. Óvatosan, na. Petár és az O között elképesztő a kémia, most éppen kölcsönös sörrel leborogatás zajlott, hah, ki gondolta volna ezt a srác szögedi éveiben, mi? Nem a mi dolgunk ugyan, de nem látom azt a Vardar-játékosokon, hogy tudják, hogy náluk most éppen mi van, elég nagy öntökönlövésnek tűnik ez a kokhsarovi intézkedés-sorozat.
És beszéljünk fontos dolgokról is, a mascotról, aki ellen az éppen aktuális lázadás van. Én persze ismét a véleményes fősodorral szemben azt mondom, sok bajom nincs vele, egyáltalán nem egyszerű a klub hagyományaira hajazó figurát kitalálni, az legyen világos, de hogy ekkora hiszti övezze, az kurva vicces számomra. Tiszta óvoda. Nem mindegy? De komolyan? Vagy csak nekem az? Egy szigorú fejű építőmunkás szuperhősös figuráról beszélünk, nyilván lehetne szarvas, vagy bakonyi farkas, vagy betyár, vagy akármi, biztos mindenkinek jobb ötlete van így utólag, mert az nagyon megy mindig, haha, de hogy a közvéleménynek azzal is ugyanennyi baja volna, abban annyira biztos vagyok, mint anyukám lánykori nevében. Olyan nincs, hogy valami csak úgy simán átmenjen a közvéleményen. Sőt, továbbmegyek, mindenkinek javaslom, hogy keresse vissza a szurkolói véleményeket az előző mascot kapcsán, mert nekem kábé ugyanez rémlik akkoriból is. És a gyerekek is ugyanúgy fostak tőle az elején, az enyém például soha sem szokta meg, bohócnak hívta, pedig az első években még azt is tudta, hogy ismeri a csávót, aki benne van. Nem kell olyan mélyen magamba néznem ahhoz, hogy tudjam és ki is mondjam, hogy saját kútfőből én biztos nem tudtam volna kitalálni jobbat, innentől kezdve pedig részemről annyira parttalan ez a vita, hogy ha. Úgyhogy itt le is zártam, és inkább fókuszálok az értelmesebb dolgokra.
Kis szünet következik, remélem nem esünk szét közben, és a válogatott hét után ugyanitt folytatjuk, csak kicsit összébb húzzuk a védelmünket is a hihetetlenül változatos, kreatív és pörgős támadásaink mellé. Ja, és a zászlók kurvajól néznek ki. Pont.
Hajrá Veszprém!