Első meccsnek pöpec volt

Előzetesen nehezen tudtam volna elképzelni ennél ideálisabb első meccset, hogy őszinte legyek, és igazam is lett. Ugyanakkor pontosan ez tűnt a legnagyobb veszélynek is ebben az egészben, mármint, hogy annyira ideálisnak tűnik. Ilyenkor gyakorta előfordul, hogy legyintünk rá, mert akkora a tudás- és keretbeni különbség, hogy majd csak lesz valahogy, aztán pedig kapkodhatjuk a fejünket. (Skjern, remember?) Nos ettől kellett elvonatkoztatnia mindenkinek. És attól, hogy ez egy első meccs. Annak minden jellegzetességével. De megugrottuk, mégpedig simán, sőt, többnyire szép, élvezhető játékkal.

Az ukrán bajnok már a tavalyi szezon csoportkörében is fitogtatta erejét, emlékezzünk rá, hogy a Szeged csupán 1-1 góllal volt képes legyőzni őket ahogy idegenben, úgy otthon is, és voltak még ennél is meglepőbb eredményeik, például az akkor még nem teljesen széthullott Nantes elleni két pontszerzés, és a Flensi elleni győzelem. Hja, egyébként ez mindenkinek megvan? Szóval tényleg nem minden előzmény nélküli az a szezonkezdés, amit idén a SEHÁban produkáltak: Presov ellen idegenben, Vardar ellen otthon győztek, de ennek ellenére természetesen senki sem gondolta komolyan, hogy bármilyen szinten is keresnivalójuk lehet a Veszprém Arénában, és ez így is van rendjén.


(ő vajon ki lehet?)

Amit előzetesen mindenképpen vártam ettől a vasárnapitól, az a sok futás és a védelem alakulása lett volna, amíg előbbi maradéktalanul meg is valósult, addig a védekezésünkön bőven maradt még faragnivaló. Egyébként nem mondom, hogy teljes átjáróház volt, mert Terza és Mackósajt nélkül is voltak egészen jól működő szakaszok és posztok, de hogy ezen kell idén többet dolgoznunk, az vitathatatlan. Ráadásul minél gyorsabban.

Árpáddal a kapuban, és a Nenadic, Tönne, Blagi, Borozan, Andriska, Strlek védelmi tengely felállításával kezdtük meg a mérkőzést, egy csodás Blagi-blokkból elindított Strlek-góllal gyorsan meg is szereztük a vezetést. Válaszul Malasinskas kapott pöpec zárást Andriskára, így különösebb probléma nélkül gyalogolt be 1-2-es védő közé, gól. Kissé kaotikus percek következtek, Tönnesen után Malasinskas is kihagyta az ajtó-ablak helyzetét, illetve hát fogalmazhatjuk úgy is, hogy elkezdtek védeni a kapusok.

Érdekes egyébként, hogy mennyire lehet szubjektív egy-egy kapusteljesítmény helyszíni megítélése, én például még ebben a pillanatban is azon vitatkozom az egyik kispajtásommal, aki nagyon cseh2-őt néz, ezek szerint, hogy Árpád márpedig jó volt tegnap. Szerinte nem. Ma ráküldtem a statot, ami úgy néz ki, hogy 1. half 38%, 2. half 35%, össz: 36%. De bezzeg Mikler milyen kurva jó volt (1. half 45%, 2. half 26%, össz: 35%), mondja ő, amit nem is vitatok, csak hát akkor lássuk a matekot. A statisztika nem gyakran hazudik, sokan pont emiatt nem kedvelik. Na mindegy.

Ami eddig nagyon egyértelmű, nem csak az első BL-meccs, hanem a komplett szezonkezdés kapcsán, az Blagi hatalmasat javuló teljesítménye elöl és hátul, bízom benne, hogy ez a tendencia megmarad nála, és nem hasal el egyszer csak szezon közben, mert nagy szükségünk volna egy stabil hármasvédő teljesítményre. Most, hogy a ketteseket kicsit feljebb hoztuk, ugye. KRT és Lauge is egész komolyat tol mostanság ott, Borozannak mondjuk még szoknia kell, Andriska pedig szerintem alkatát tekintve előbb lesz jobb hármas, mint kettes védő, viszont Petar is tud jó lenni ott, szóval nem az a legnagyobb problémánk, az biztos.

Ebben a tegnap meccset kezdő támadó-felállásunkban amúgy egész komoly potenciál van, a Nenadic, Borozan, Tönne trió ugyanis amennyire tudja a nagylövős játékot, annyira gyors is, úgyhogy hiába tűnik alapvetően statikusnak ez a hármas, bazira nem az. Ehhez nyilván kell egy pontosabb, koncentráltabb Petár, és az, hogy Borozan megérkezzen Veszprémbe, de amikor ezek megvalósulnak, ez egy félelmetes fegyver lesz, maradjunk annyiban. Tönnesen amúgy ezt már tegnap is kiválóan hozta, nálam ő volt a vezírbika, ha kellett lőtt, ha kellett betört, összejött neki nagyon ez a nap, remélem ez így is marad, és összetákol magának annyi önbizalmat, ami egész szezonban kitart. Nagyon kell, na.

8:5-nél ismét a kapusok villogtak, egy-egy ziccervédéssel jelezték, hogy képben vannak, ugyanakkor felállt fal ellen bármennyire is próbáltuk Andriskát tömködni labdával, az sehogy sem jött össze a meccs ezen szakaszában. Ellenben a másik oldalon elkezdték használni a beállót, vissza is jöttek gyorsan egy gólra, de visszanézve, utoljára itt volt szoros az állás, innentől elkezdtük módszeresen közé tenni a különbséget. Innen nézve pedig ez nem rossz. Fogalmazhatnám úgy is, hogy az egyáltalán nem hibátlan védelmünk ellenére volt 15 percig sansz egyáltalán arra, hogy ne legyen darálós.

Először jött Lékai és Lauge, akikkel Tönne ismét szintet lépve felgyorsult, először csodás labdát húzott le Gasinak, majd egy hátsó kerülő-szerűségből b2-be keveredve vert be egy hatalmas gólt. De itt még tartotta a lépést a Motor: Pukhouski gyorsan válaszolt, hogy aztán a következő támadásból Lauge is meglőjje az első veszprémi BL-gólt, innen pedig nem volt megállás. Ez volt az a pont, ahol elkezdtünk elnyúlni, a 3-4 gólos előnyünk állandósult, és egyre szebb megoldásokból lőttünk gólt. Csodás volt például amikor Pukhouski 1-2-es között besétált, de Sterbik fogta a ziccerét, ebből pedig Tönne rohanhatott, aki kiadta keresztbe Strleknek. Jujjj, de szép volt, ezt szeretném látni egész szezonban. Ezt a védés, aztán két, három passzból gólt.

Ezen a ponton jött Lékai arcán csattanó pofon után a kicsit tán szigorúan befújt, de igazából vitathatatlan piros, amely igazából nem osztott-szorzott, biztos vagyok benne, hogy Zhukov egész meccses játéka esetén is pont így nyertünk volna. Érkezett Moraes beállóba, és innentől már örömjátékot toltunk, a Marguc beadására érkező Nenadic-gól is ilyen volt. Az ukránoknak innentől sanszuk sem volt.

Egyedül Mahé többszörös háborgása aggasztott kicsit, bár azzal is úgy vagyok, hogy inkább legyen sok ilyen hatalmas szívű, igazságtalanságot elviselni képtelen játékosunk, mint begyöpösödött vagy érdektelenül savanyú, majd legközelebb összejönnek neki a dolgok, és akkor nem ér rá erre. Azt beszéltük amúgy, hogy a csávó annyira gyors, hogy legtöbbször abba hibázik bele, hogy vagy a társ nem tudja tartani vele a tempót - ugye most Manaskov nem volt ott, ahol kellett volna legyen -, vagy egész egyszerűen ő képtelen aggyal követni azt, amit a keze/lába simán megold. Tegnap ilyen is, olyan is volt.

A második félidő egésze felszabadult játékot hozott, igaz, hogy a védelmünk nem volt áthatolhatatlanul szoros, ugyanakkor ennyi tegnap bőven elég volt, ráadásul hiányzott is a két ebben jelenleg legjobb, úgyhogy vannak bennünk még tartalékok. Bízom benne, hogy DD ősszel megtalálja azt a két(!!!) sort, akikkel álmukból felébresztve is képes meccset nyerni, a keretben van ennyi, az biztos. Rengeteg meccsünk lesz ősszel, még van időnk kijavítani a hibákat, felvezetésnek ez pont jó volt, viszont szombaton jön a Kiel, az pedig nyilván egy teljesen más mérkőzés lesz. Futottunk, gyakoroltunk több felállást védekezésben és támadásban is, talán a második játékrész beálló körüli védelme volt az egyetlen ok, amiért panaszkodhatunk, de meggyőződésem, hogy egy élesebb helyzetben ez is jobban sikerült volna, mint ahogy a komplett védelmünk is felkeményedett volna, ahogy például Bresztben, amikor arra tényleg szükség volt. Utolsó 2 perc, ugye. Most ennyi is elég volt.

Összességében teljesen elégedett voltam az BL-nyitó meccsünkkel, annyi észrevétel még, hogy az Arénában annyira meleg volt, hogy a kopasz bíróka fejecskéjén is patakokban folyt a verejték, ezzel muszáj valamit kezdeni, ha már van légkondi a csarnokban, de komolyan. Majdnem megpusztulkodtam ott az alapvonalon, el sem tudom képzelni, mit érezhetnek ilyenkor a játékosok. A hangulat egynek jó volt, az mindenképpen haladás, hogy SEHA- és bajnoki meccsen is volt már szurkolás ebben a szezonban, bízom benne, hogy ez valaminek az előszele.

Hajrá Veszprém!

#miadja?

A meccs galériája here.