Olvasd el a kiemelt részt is, értsd meg, ha kell, tájékozódj, és csak akkor menj neki a posztnak, ha úgy érzed, képes vagy agyban feldolgozni ezt a műfajt!
"Eme tartalom - és a „Mocskos mindenki!” sorozat összes többi része is, melyek jönnek majd Köln elé - kizárólag saját felelősségű fogyasztásra készültek, elsősorban olyan célközönségnek, akik értik és szeretik a szatirikus ábrázolásmódú műveket. Ősősősapánk, a sajnos azóta már megboldogult NST méltán népszerű sorozatát szeretnénk megidézni ezekkel a tudományos megfigyeléseken alapuló észrevételeket tartalmazó LA-kel. Aki tudott már akkortájt is olvasni, és megtalálta a magyar internet mély bugyraiban a hasonló tartalmakat, plusz a haja, a humora és az önkritikája azóta is tart, annak nem kell külön magyarázni, hogy ezmijez. A többiek pedig fogadják el, hogy a „mocskos...!” című posztok helyenként túlzóak, nyomokban rosszindulatúak, jellemzően gúnyosak, előfordul benne csúnya beszéd és gyakran gyökerek vagyunk, direkt. De most ez esik jól, ha neked nem, mert menstruálsz vagy csak simán érzékeny a lelkivilágod, akkor ne is olvasd tovább, kérlek! Megértéseteket köszönjük, én szóltam. Többieknek jó mókát!"
Hát igen, ez egy nekem való téma, azt érzem, hogy nem is tudom, hol kezdjem.
Aki régóta ismer, pontosan tudja, hogy anno még én voltam az egyik legnagyobb veszprémi, Szögedet úgy általánosságban védőszentke, de ez elmúlt. Nagyon el. Mégpedig 2016-ban, amikor is a húsz éve ezüstökön frusztrálódó szegedi többségi átlagszurkolóból, akik jelen voltak a fb-hírfolyamomban, előtört valami számomra egyszerűen értelmezhetetlen hullám. Vállalhatatlan. Gusztustalan. Pfújjj. Na, azóta én is képes vagyok a Vardarnak szurkolni, ha kell, és szegedi kiesésnek örvendeni, igen. Ilyen ez. Megtanultam, amit meg kellett.
Mocskos Szeged.
Három szegedi bajnoki címet éltem meg, ergo MINDET, hehe, mindháromba bele is haltam kicsit, a kupa viszont kurvára nem érdekel. Azt szinte bármikor képes vagyok elengedni, de csak ha nincs csalás, viszont pont a Szeged kapcsán ugye elég sokszor előfordul ez, nem is kell olyan sokat visszatekernünk az időben. Vagy ha nem is a mostanira gondolunk a szögedi játékvezetők nagyvonalú félrenézésével, melyet a Manaskov fejéből spriccelő vérszökőkút sem tudott kizökkenteni, akkor gondoljunk az előzőre. Arra a mészárlásra, amit még a Mocsai-éra ellen követtek el mégpedig – bármily fura is – hazai környezetben, mert hát persze, hogy volt negyven milliójuk már annak idején is arra, hogy hosszas sínylődés után végre egy kupadöntőt megvegyenek. Kinek mi, ugye?
Mocskos Szeged.
Azóta is csupa szimpatikus játékosok alkotják a keretet, Bombacok és Blazevicek, persze nem verseny ez, tudom én, hogy a világ leggőgösebb embere számára kell, hogy szimpik legyenek. Aki meg nem az, az csak rövid távon tervezhet Szegeden, hiszen a Mister rendszer áll mindenek felett. Ugye. Ha nincs házi oltárod JCP ikonokkal felszerelve olyan frekventált helyen, ahol az állandóan égnek emelt orrával nem nehéz észrevennie, szintén mehetsz. Ő az, akit kineveztek saját maga főnökének, és mivel láthatóan működik muhaha, hát kőbe van vésve, ¿entiende? Külön érdekes megfigyelni a spanyol edzőfejedelem korábbi játékos-edző, vagy mester-tanítványa kapcsolatainak alakulását, minden eset felér egy Two and a half men résszel, emiatt mondjuk akár hálásak is lehetnénk, azt hiszem. Bármit megér a szórakoztatás, nincs is ezzel semmi gond sem, az idei, Elmondhatatlanul Tökéletesen Kézilabdázó Magyar Bajnokcsapat kiesésére például Tarantino sem tudott volna jobb forgatókönyvet, ez meggyőződésem. Balkán, mi? Parádé.
Mocskos Szeged.
Érdemes egyébként abból a szempontból is megvizsgálni ezeket az általa nyert címeket, hogy egyrészt pontosan mennyibe is kerültek, ár-érték arányban megfelelőek-e, másrészt nem-e inkább az ellenfél elképesztő szintű mélyrepülése okán lehettek meg. Persze, persze, erre senki nem emlékszik majd, de azért még mindig kurva vicces, hogy mennyire tudnak elszállni egy-egy aranytól Szegeden, de mindenkik, úgy közösen. Az a Blago-fölé ott tavaly a veszprémi meccs utolsó másodperceiben például egy annyira semmilyen, annyira ijesztően gyenge, annyira szétvranjeseződött Veszprémnek jelenthette volna a 26. bajnoki címet, hogy innen nézve erre is csak azt lehet mondani, amit a Kielcének: hogy szívesen! Egy hallatlanul hulladék Veszprémet is csak úgy tudtak legyőzni két meccsen, hogy nekünk kellett hibázni hozzá az utolsó utáni pillanatban. Szegeden meg három csillag virít a logón, plusz a mezre varrva, édesistenem. Ezen is minden egyes alkalommal sírva röhögnöm kell, de tényleg, most gondoljuk el, mekkora lepelre férne rá 25 csillag. És nem is ez a lényeg, hanem hogy egyébként tíz megnyert bajnokság után járna egy, baszki, ergo nekünk csupán kettő lenne, gondolom ennek nem annyira néztek ott utána, muszáj volt valamilyen formában szem elé tenni, hogy már háromszoros (!!!) bajnokról beszélünk, ha azt mondjuk: fuck you Pick Szeged. Előttünk van egy random fociszerető, de kézilabdára is kitekintgető faszi feje, amikor rájön, hogy az a három csoffadt csillag végül is mit takar? Látom, te vagy az agy.
Mocskos Szeged.
De ami a leginkább taszító, az nem is az Andjelkovicok, Puljezevicek, Blazevicek rendszeresen felbukkanó sokasága, de még csak nem is Pastor felség elviselhetetlen egoizmusától csöpögő, gyakran megtekinthető számtalan felsőbbrendű megnyilvánulása, hanem a szurkolók teljes talajtól való elszakadása egy-egy tíz, tizenegy év alatt összeharácsolt aranytól. Mindig nagyon kell röhögnöm ilyenkor. Arról nem is beszélve, mennyire cukik erőlködés közben, amikor képesek teliszájjal fikázni Kölnt csak azért, mert ők még sosem jutottak át a csapatbejárókon. Ehhez az általános attitűdhöz csak a Szarszelona szurkolóinak picsulását tudom hasonlítani, még ha a két sztori nem is fedi teljesen egymást. A katalánoknak legalább van mire, ugye.
Az már kiderült, hogy Kölnre várni kell, fiúk, sőt, hogy mást ne mondjak, szerintem az őrségváltás is elmarad, lehet oszolni, meg próbálkozni majd mindig jövőre, aztán újabb tíz év silverhood után felfújni az orcát megmondósra, mert erre Szegeden mindig oly botrányosan kevés idő marad. Pedig nagyon kell a szétfrusztrált lelkeknek, az világosan látszik.
Most, hogy felvezettem, miért mocskos a Szeged, néhány mondatot szánok arra is, hogy miért nem nyerhetnek idén bajnokságot. Kezdjük ott, hogy tavaly nyertek, és mivel bizonyíthatóan évtizedenként egyszer nyernek, jelezném, hogy az már megvolt. Aztán folytassuk azzal, hogy amíg mi katarzisban teljesedtünk ki a negyeddöntőkben, addig ők az időszámításuk utáni legnagyobb csalódásként élték azt meg, ez pontosan látszódott azon a nevetséges cirkuszon, amit odakanyarintottak a visszavágó végére. Van mit törlesztenünk ellenük, és biztos vagyok benne, hogy a prioritás Veszprémben a bajnoki címünk visszaszerzése. Nekem legalábbis egyértelműen, és ha megvan, akkor lehet Kölnre tekintgetni, addig nem.
A sorozat eddig megjelent részei: Hajrá Veszprém!, Hajrá Szeged!, Mocskos Veszprém! és végül, de nem utolsósorban ugye Mocskos Szeged! Köszönöm, hogy elmondhattam, hihetetlenül jól esett.