Disclaimer: lesz majd olyan poszt is, ahol megköszönjük Lacikának, amit a klubért tett, de ezzel még megvárnánk a szezon végét, nehogy véletlenül a nagy heveskedésben lemaradjunk egy(-két) címéről. Ez a poszt viszont még nem róla szól, szóval akit Laci pályafutása érdekel, ezúttal ne olvasson tovább!
Néztük ezt a mai sajttájt, jöttek szépen sorban a bejelentések, amiket már hónapok óta sejteni lehetett: Telekom marad, oké, pipa. Accambray lelép, persze, rendben, menjen csak, pipa. Nagy Laci visszavonul és sportigazgató lesz, oké itt sincs igazi meglepetés, szép volt a könnyes búcsú, köszönünk mindent, majd jól megünneplünk a bajnoki döntőben meg Kölnben is, tényleg sokat tettél ezért a klubért, ha csak fele olyan jó sportigazgató leszel, mint amilyen játékos voltál, már jó vásárt csináltunk veled!
Aztán a nagy meghatódás végén a szpíker elbúcsúzott, és ennyi.
Mi pedig élő kérdőjelként meredtünk tovább a laptop monitorjára, hogy hé, helló, nem felejtettünk el itten valakit?
Mutatjuk, mennyi szó esett az eddigi sportigazgatóról, Gulyás Istvánról:
Tiszta sor, hogy Pista alapvetően arra volt jó, hogy előkészítse a helyet Lacikának. Nincs is ezzel nagy gond, itt van az utánpótlás kvázi feje, tegyük oda őt, vigye el a szezon végéig a boltot, aztán megyünk tovább az eredeti tervek szerint. Ja, hogy a klub elmúlt 10 évének talán legnagyobb válságát élte épp, amikor kinevezték? Fogalma nem volt róla, hogy most edző is lesz, vagy csak sportigazgató? Nem baj, ez a klub az élete, csinálta tisztességel, mindenki láthatta, ha máskor nem, a Brest ellen idegenben megnyert - amúgy mint később kiderült, kurvafontos - meccsen.
Ne értsetek félre, nem arról szól ez az egész, hogy miért nem ő maradt a sportigazgató - ha más nem, az biztos, hogy edzőként jobban érzi magát a padon. És egyértelmű, a klubhoz lojális egykori sztárok épp az ilyen helyzetekben jönnek jól, mert biztosan legjobb tudásuk szerint fogják végezni a rájuk bízott feladatot.
Az egyetlen dolog, ami hiányzott, az egy szép, nagy, kövér köszönöm.
Hogy értsétek: ha a gyerekemet megkérem, hogy pakolja el a homokozóból a játékokat, amiket szanaszéjjel hagyott, akkor miután végzett, megdícsérem. Mert addig rendben van, hogy ez volt a feladata, de amikor azt elvégezte, akkor ez a minimum. Még akkor is, ha közben húzta a száját, vagy megjegyzéseket tett, hogy neki miért kell ezt. Mert ez egy úgynevezett társadalmi norma erre mifelénk.
Bízunk benne, hogy mindez csak a meghatódottság miatt maradt el, nem pedig azért, mert a klubnak csak addig kellenek a régi, hűséges játékosai, edzői, munkatársai, amíg nem jön egy tehetségesebb/fontosabb/haverebb. Vagy ha mégis, akkor legalább arra odafigyel, hogy megteszi azokat az alapvető gesztusokat, amiket ilyenkor szokás. Ha nem is a legandák kedvéért, hanem miattunk, szurkolókért, hogy azt érezzük, ez egy olyan klub, ami nemcsak büszke, de meg is becsüli a történelmét.
Kép: nemzetisport.hu