Bombafavoritok, vagy hogy is mondja ezt szép szóval a szaksajtó, teszem hozzá gyorsan már megint, hiszen amúgy is rekordgyőztesei ennek a sorozatnak. Talán egy kivételével az összes Hatosfalas KP-t a trónon töltöttek idén, ami nem véletlen. Ez van, sajnos a keret mélységével, a játékosok minőségével és egyáltalán a papírformával nem nagyon lehet vitatkozni. Persze ez nem azt jelenti, hogy ne lehetne őket Kölnben legyőzni, de én továbbra is őszintén örülök annak, hogy az első napon ez a Kielce feladata lesz, és nem a miénk.
Tizenkétszer játszottak döntőt a Bajnokok Ligájában (vagy BEK, tökmindegy), és hétszer nyerték meg azt. Ebből ötször egymás után ráadásul, ami egyenesen elképzelhetetlennek tűnik már a mai sportban. Ez volt ugye az a Carlos Ortegával felálló - verhetetlennek nem csak tűnő, hanem valóban az - csapat, amelyik sokáig a Zágrábot szívatta, de mi is kaptunk a jóságporukból eleget, na. Masip, Urdangarin, Garralda, Xepkin és folytathatnám, de múltkor már felsoroltam és most amúgy sem ez számít.
Hanem a most.
Természetesen idén sem szürke eminenciásokból áll a gránátvörös-kék brigád, sőt, egészen elképesztő a névsor, a belső posztokon szereplők szinte mindegyike volt már egyedüli húzóember valamelyik előző, de nem kutyaütő csapatában, és ez most komoly. Mióta FF van, azóta összesen egyszer hiányoztak: 2011/12-ben, viszont annak ellenére, hogy minden évben esélyesként érkeztek, csak egyszer tudtak nyerni Kölnben: 2010/11-ben, mégpedig házidöntőn a Cudar ellen, Ugaldeval és NagyLacival a soraikban.
Otthon
Ha valakinek, hát nekik aztán a Ciudad/ATM elhalálozása óta tényleg nincs értékelhető ellenfelük az Asobalban, csak hogy lássuk, ez mennyire így van, nézzünk számokat: 1187 gólt lőttek és 783-at kaptak dén harminc meccsen a bajnokságban, ami 39,56 os lőtt és 26,1-es gólátlagot jelent. A spanyol második La Riojával ezeket a meccseket játszották Asobalban: 38:28 hazai pályán és 23:34 idegenben. A Copa del Rey negyeddöntőjében két meccsen 74:57-et produkáltak ellenük, és a Copa Asobal elődöntőjében odavágtak egy tizest, na. Az egyetlen talán szorosabbnak tekinthető hazai meccsük a Szuperkupa volt még augusztusban, azt a Granollers ellen nyerték meg viszonylag szorosan, 32:28-ra.
Azt hiszem eme kis adathalmaz tükrében kijelenthetjük, hogy az Asobal innen nézve meghalt egy Barcelona-szintű keret számára. Egyszerűen nem lehet ez elég sem motivációban, sem semmiben egy ilyen állomány számára. Nincs ellenfél, de nemhogy úgy nincs, hogy kifingik a végére, hanem be sem mozgat, nincs kockázat sehol, nincs ellenállás, nincs visszacsatolás. Furcsa. Most gondoljuk el milyen lehet mindenhova úgy menni, hogy biztosan nyersz, de nem csak hogy nyersz, hanem sokkal nyersz. Rengeteggel. Hogy idegenben a másodiknál (tehát mondjuk a Veszprémnek Szegeden) nem furcsa, ha 0:5 az állás az 5. percben, és ez nem csak így marad, hanem félidőre kilenc, a végére pedig _minimum annyi marad.
Ráadásul ahogy nézem a második-harmadik-negyedik között sem volt akkora rohanás, sőt. Na mindegy. Az van, hogy a Barcelona idén sem kapott visszajelzést otthonról, de ez még egyáltalán nem jelenti azt, hogy elhullanak. Az viszont, hogy egy olyan szakember ül azon a padon, amelyik ellenük törtet majd, aki sok szezont lehúzott játékosként és edzőként is spanyolban, de mindig minden pillanatában a Barcelona számára ellenfél maradt, na az némi reménykedésre talán okot adhat. Ez Room303 gondolata, de nagyon tetszik, és nem csak azért, mert tényleg így van, hanem mert ez egy olyan lelki plusz lehet az ellenük folyó harcban, ami győzelemnyit is simán adhat. Ki ismerné jobban Pascual szisztémájának érinthető pontjait, mint Talant?
Európa
Otthon tehát nem kaphatták meg az igazán éles meccseket ebben a szezonban, gondolhatnánk, bezzeg Európában. De itt sem játszottak túl sokat. A Koldingtól többet vártunk kollektívan, még ha jók is voltak egy otthoni egálra, akkor is könnyűnek találtattak oda-vissza ennek a Barcának, és volt az a plocki zakó abban a nagyon furcsa, utolsó téli fordulóban, amikor mi éppen befordultunk kicsit a SAP Arénában. A csoportkört lazán nyerték a legtöbb lőtt góllal, erről többet nincs is mit mondjak.
Az egyenes kiesésesben aztán újra az egyik leggyengébb negyedik, az Aalborg jött a tavalyihoz hasonlóan, ami megint csak nem feltétlen az éberségüket szolgálta, azt például biztosan nem tudták sokat gyakorolni, hogy milyen az, ha vezet az ellenfél, és ezt most a csapatnak meg kell tudni fordítsa. Az első meccs 11:31-e tán valami rekord is a férfi mezőnyben, de se nem néztem utána, se nem tudom pontosan. Aztán jött a Zágráb, amit viszont már megtekintésre alkalmasnak találtam. Az első meccs első félideje meggyőző volt, na, de mondjuk volt olyan érzésem, hogy ez az Zágráb nem az, amelyik elődöntőt tolt a SEHA FF-on a Veszprém Arénában. Nem volt meg az a tűz, pedig ingyen jegy, teltház, nyilván faszipántos hangulat, ősi ellenség, hallelujah. Kicsit megilletődöttnek érzékeltem a horvát srácokat. A bírók sajnos nagyon elengedték ezt a meccset, kár, hogy magyarok voltak, volt olyan szakasz, amikor azt éreztem, hogy addig nem lesz kiállítás, amíg valakinek valamije konkrétan le nem szakad. És mondjuk ha valaki imádja kihasználni ezeket a játékvezetői üresjáratokat, az Karabatic na. Most nem azt mondom, hogy kizárólag alattomos faultjai vannak, bár nem egyszer vannak, de hogy annyira alsó mezsgyéjén védekezik ő a szabályosnak, hogy azt többnyire inkább elengedik neki a respectje miatt, mint hogy befújják, az vitathatatlan.
Persze azt is látni kell, hogy enélkül is döbbenetesen erős ez a Barca.
Hogy mit játszanak?
Nikola állandóan határon mozgó hármasa mellett ellensúlyozásképp ennek a fenti srácnak a mozgása (A nézését, meg a járását, a csípőjének a ringását...) igencsak letisztult mostanra. Nem tudom, nekem kicsit Dinartos lett, mióta utóbbi a padon ül a francia válogatottban. Sorhaindo tömege fizikai törvényeket meghazudtoló viszonyban van a gyorsaságával, egészen elképesztően mindenhol ott van, és inkább testtel, mint két kinyújtott karral. Jó, persze, neki is szalad meg a keze a meccs alatt, de hát kinek nem hármasban. Ők ketten tehát a Barca igen morózus védekezésének alapjai. Két kettesben Morros és Entrerrios ügyel általában, és ha kell, bátran ki is lépkednek magasra mindannyian úgy, hogy simán visszaérnek lábbal. A háromszögezést Pascual jól beléjük rakta, az látszik, egyszerűen mindenhol ott vannak. Valamelyik hármas a vonalon marad a beállóval, a másik pedig bátran kitámad a szaggatottra labdás embert faultolni vagy lövőkézre összezárni valamelyik oldallal, és elsőre úgy tűnik, hogy ezt a végtelenségig tudnák nyomni ebben a dinamikában. Emögött a fal mögött várja sok szeretettel a katari Saric a félmagasakat, és általában meg is kapja. A zágrábi első félidő leginkább a védekezés és kapus miatt volt annyira ijesztő számomra, pedig én ott őszintén reménykedtem egy horvát csodában.
Nikola Karabatic amúgy a többi sztár szemében is kicsit kiemelkedik a mezőnyből, legalábbis csodálatos dolgokat mondtak róla ebben a videóban.
Támadásaikban szintén nincs túl sok hiba, azon túl, hogy az Entrerrios, Karabatic, Lazarov lövősor, mint kezdő középsők, már önmagában is sokat mondó nevek, nyilvánvalóan, de közben egy Rutenka ül a padon, Gurbindo meg Jallouz, és persze Viran Morros is tud remek negyedórákat hozni támadásban, ha baj van. Idén még nem volt, na. Rengeteg keresztmozgással sikeresen és gyorsan bontják a falat, előkészít itt mindenki mindenkinek, eközben persze Sigurdsson különösen, de Tomas is gyakran futkos be ellenkező oldalra, sőt, olyan is van, hogy valamelyik lövő szalad be nagy sluggal. Tényleg rengeteget mozognak labda nélkül, nagyon stabil, fegyelmezett védelem kell ahhoz, hogy ezek a keresztek ne bontsák meg nagyon gyorsan. És akkor még a beállók, Noddesbo és Sorhaindo áldozatos munkáját meg sem említettem a falban. Aztán ha ez a nagylövős, de ehhez képest túl gyors és dinamikus játék valamiért behalna, akkor előkapják a varázsolni tudó Sarmientot, akivel ez egy teljesen más Barcelona.
Egyszerű dolga nem lesz senkinek a Barca ellen ugyan, de hogy jó meccs van kilátásban, arra mérget vennék. És minden magyar legyen kicsit lengyel is a szombati első mérkőzésen a Lanxess Arénában.
Képek: EHFM újra.