Na, hát igen, valami ilyesmire gondoltam pont, amikor az LA-ben azt írtam, hadd idézzem magam:
"Nem elég a 2-3 gól, igazi különbséget akarok látni a pályán, mert a két csapat között azért van egy szint, mindenképpen. Szeretném, ha tudnánk futni, szeretném, ha lennének védéseink, nem csak a végén, amikor már igazán fontos, hanem stabilan, egész meccsen. Szeretném látni a csapatomon és a lelátón is azt a motiváltságot, ami - ellenféltől függetlenül - a szezon ezen szakaszában minden meccsen kell. Szeretném látni, hogy nyerni akarunk, mégpedig a lehető legnagyobb különbséggel. És akkor nem lesz gond, ebben egészen biztos vagyok."
Hát szintet léptünk a magunk mértékével nézve, de ne szaladjunk így előre...
A hangolódás pompásan sikerült, sütött a nap a téren, igazi, tavaszi hangulatban készülődhettünk végre, mindent elintéztünk és megjöttek a lengyelkék is időben, ráadásul volt néhány Sporting-szurkoló is a rengeteg pirosmezes között, úgyhogy minden összeállni látszódott az örömteli nyolcbajutáshoz. Bíztam abban, hogy minden úgy lesz, ahogy szeretnénk, hogy legyen.
Az elején kicsit beragadtunk (1:3), mondjuk úgy, hogy meglehetősen nyikorgott a gépezet, amikor védekezésre került a sor, és gyakorlatilag visított, amikor a beálló körül kellett volna mindezt. Komolyan elgondolkodtam most azon, hogy nem tudatosan adtuk-e fel a beálló körüliket, hogy ne legyen annyi emberhátrányunk, vonalról meg nem nagyon lehet meccset nyerni manapság, szóval a két meccs alapján akár még az is benne lehet, bár őszintén nem hiszek túlságosan benne. Lehet, csak kurvajó ez a két srác, akik két meccsen lőttek vagy 15 gólt nekünk, ami nem kevés, és akkor hadd tegyem mellé, hogy a mi két beállónk összesen 6 gólt lőtt két mérkőzésen. Náluk most Frade kezdett, de Tiago Rocha vált végül be, pont a kinti meccs ellentétét mutatták be. Egyszerűen muszáj lesz ezt jobban összeraknunk, mert náluk is jobb beállók következnek majd a tavaszi hajrában. Rocha és Terzic párbaja külön vicces volt, végig megvolt köztük a kémia, durva adok-kapokot toltak, de szerencsére nem igazán sportszerűtlent, inkább csak olyan arcoskodásost, ha értitek, hogy értem.
Konkrétan másfél perces Sporting-támadással kezdődött a mérkőzés, amit a felháborítóan jóképű és mint meccs után kiderült, meglehetősen cuki Carneiro fejezett be góllal. Mi pedig felállt fal ellen egy Lékai-előnyszerzésből Ilic által szélrehúzott Manaskov-találattal válaszoltunk, és ennek bazira örültem. Utólag látszik, hogy abszolút tudatos volt a szélsőjátékunk, és hát be is jött rendesen, ez az ő meccsük volt egyértelműen. Elég hamar észbekaptunk egyébként, a beragadást nagyjából öt perc alatt leráztuk, és mivel Árpád is elolvasta, hogy stabilan kellene védeni, hát így is tett, így percek alatt kiegyenlítettünk, és visszafordítottuk a mérkőzést. Nagyjából 6-7 perc kellett hozzá, hogy felvegyük az utazósebességet, és bár nem döngöltük őket rögtön földbe, de két kivédekezett támadásuk után Gajic pillanatok alatt kiegyenlített, hogy aztán a támadásra érkező, Momo pofás labdájából született Andriska gól már a vezetést jelenthesse.
És gyakorlatilag innentől már viszonylag sima lett, a két-három-négy gólos különbség stabilizálódott az első félidőre, ahogy pedig alakult a meccs, abból látszódott, hogy meglesz a nagyobb különbség is a végére. Mondjuk tök őszintén, egyáltalán nem volt bennem semmi félsz sem, de emellett is olyan kellemes üteme lett az egésznek, hogy jó volt közelről nézni. Például ahogy Csárlinak jól láthatóan ki van adva ukázba, hogy figyeljen a cseréknél, mindenkit saját engedett ki és be, miközben figyelte a vonalat. Mondjuk jogos, mostanában túl sok ilyen hülye hibát vétettünk, és ez nem fér bele ezen a szinten.
Manaskov első gólja előtti indításnál hördültem fel először, pont vonalból láttam Árpád mögül, jujjj, imádom az ilyet. Ahogy látod, hogy az a labda éppen azon az íven jut el a legbiztosabban oda, ahol lennie kell, és amikor látsz egy másikat, amelyiket teljesen más íven kell küldeni ahhoz, hogy a visszaérő ellenfélnek esélye se legyen belenyúlni, durva. Mármint hogy mennyi féle indítás létezik egyáltalán, nem? Ebből tegnap befűztük az oktatófilmet, amit aztán a szélsőink fejeztek be.
Egyértelműen az ő meccsük volt ez, remélem tudatos taktikát követtünk ezzel, és szerintem igen, mert egyáltalán nem csak megszaladásból voltak eredményesek, hanem felállt fal ellen is rendszeresen lehúztuk nekik végre. Ők pedig köszönték szépen, négyen 19 gólt lőttek, Gajicnak ugyan megvolt a szinte szokásos 1-2 hibája, de négyőjük összesen hagyott ki három ziccert, hát az meg belefért bőven. Viszont amit Strlek - és egyébként Manaskov, meg a hibátlan Gasi is- művelt, arra nincsenek szavak. Annyira Dzomba ugrott be rögtön, hogy hejjj. Szinte minden egyes gól egy külön tananyag kellene legyen a szélső-iskolákban, nem hiszem, hogy létezik olyan lövés, amit tegnap nem mutattak be, borzasztóan jó volt nézni mindezt. Meg azt is, ahogy szántottuk a talajt, tényleg minden úgy volt, ahogy szerettem volna, talán egy-egy egyéni teljesítmény maradt el némileg a várttól, de ezt a CSAPAT simán kompenzálta. A lövők talán kicsit beleszürkültek a mezőnybe, mondjuk most, hogy nézem, egyébként onnan is hozzátettük a gólokat, szóval rájuk sem lehet követ vetni, na.
DD is fantasztikusat meccselt, volt mindenre válasz elég gyorsan, Terza továbbra is kihagyhatatlan, ami elképesztő, a maga nemében kuriózum ezen a szinten, de én sem tudnám kitenni, ez van. Ahogy Momo fennmaradt, és Davis Terzát áthúzta a ballövő kubai csákkóra, onnantól nem kapott szegényke levegőt. Nem is jött több gól onnan, ha jól emlékszem. Most egészen remekül ott voltunk lábbal a második félidőben, nem is volt túl sok szabálytalanság, mondjuk ez mindkét oldalt jellemezte. Remélem ez marad bennünk hétvégére. Ismét egy átszakadt gát, nem volt ez Hoover, nyilván, inkább csak gátacska, de jobb azért így felszabadultabban. 35:29 a vége.
A meccs utáni ünneplés is most annyira jól esett láthatóan mindenkinek, az, hogy a portugál kapitány a himnusz első másodpercében felismeri a jelentőségét, és egy intéssel vigyázba pattintja az egész csapatát, akiket amúgy nem kellett külön kérni a tiszteletadásra, nagyon jó volt nézni, ahogy tiszteletet tanúsítanak, és megköszönik a dolgokat. Azt is nagyon élveztem, ahogy Ruesgát szeretgette a közönség, szerintem maga sem gondolta volna, hogy itt ekkora imádást kap. És ahogy lengyel pajtáskáink elláttak bennünket piával, amit a mérkőzés után kicsaptak a portugál busz melletti járdaszakaszon, emiatt pedig Kovi remek érzékkel kezdte el kínálgatni a kiérkező portugál játékosoknak, akik furcsamód el is fogadták azonnal. Úgyhogy komoly kis nemzetközi fiestácska cseperedett a parkolóban, a különféle lengyel alkoholt iszogató magyar és portugálokkal, akik amúgy elképesztően cukik és hálásak voltak. Aztán felpakoltam az ottmaradottakat, és elvittem őket az éppen aktuális partyra, mert én egy hős vagyok. Haha.
Köszönjük tehát, helló 8, mint tegnap is említettem, ez a 17. alkalom (25 BL-szezonból), hogy eljutottunk idáig, és ez döbbenetes szám, azt kell mondjam. Barcelona, Kiel, talán még a régi Zágráb és mi. Nagyjából ennyi csapat tudhatja ezt magáénak. Várjuk a következő ellenfelet, addig pedig Kupázunk egyet Debrecenben.
Hajrá Veszprém!