Az első meccsen meglepetésre francia csapat jutott a döntőbe, ki gondolta volna. De az, hogy a PSG lesz az áldozat, eléggé wtf. Jól meg is alapozódott, hogy igen, az idei F4 sem zár meglepetés nélkül, és úgy mentünk neki a második elődöntőnek, hogy nosza, legyen itt is meglepetés, hogy garantáltan olyan csapat nyerje, "akire" nem számítottunk. Mert a Pite már ugye nyert BL-t, de az már olyan régen volt, hogy még az edzőjük is más volt, a csapatból sem maradt senki. Vagyis izé. Ja, hogy így is lehet, tényleg. Ha már a francia bajnokságot kvázi elcseszték Canayerék, itt kereshették a vigaszt, tök világos, hogy inkább egy BL, mint egy francia liga.
A meccs elején talán meglepetésre, talán nem, mindkét csapat nyitottal kezdett hátul, nekem ez azért volt furcsa, mert a Vardar játékosai átlag +10 centi/+15 kiló voltak a franszoákkal szemben, én nem biztos, hogy ezt bevállaltam volna, de valószínűleg nem véletlenül ül Raúl a kispadon, és nem én. Jó kis kemény, küzdős, hajtós meccs alakult belőle. A védekezések faszán működtek, a Vardar sokáig nem talált kaput, de a Pite sem, így öt perc után sikerült az első gólját meglőni a macedón csapatnak, lett is vele 1:1. Ami feltűnő volt, hogy Krištopānsra eleinte gólt lőni jártak a franciák, szóval lehet, hogy az a nyitott tényleg nem volt egy nagy ötlet.
Feltűnő volt, hogy főleg az elejét a "kicsik" szórták meg: Porte, Čupić, Cindrić, vagyis inkább működött a gyorsaság, mint az erő. A kapusok nem sokat szagoltak a meccshet, Gerard talán három labdát fogott, Árpád egyet, utóbbi 20 perc után váltotta is Milić, vele sem változott semmi (sőt). 7% lett a Vardar kapusszázaléka a szünetre.
Az egész első félidőben egyszer tudott vezetni a Vardar, amúgy a Pite 1-2 góllal előrébb járt. Annyira nem jött össze a támadásban a Vardarnak sok minden, hogy volt egy kettős előny, amit kb. 1:1-re hoztak, meg volt egy üres kapus Čupić-próbálkozás, amiből az derült ki, hogy még mindig Görbicz Anitának hívják a világ egyetlen kézilabdázóját, aki 30+ méterről az üres kaput 100-ból 99-szer eltalálja.
A Vardar váltott védekezésben, ami jobban működött (hatosfal, mi más), de ennek ellenére sokkal közelebb nem jutottak a Pitéhez. Aztán a félidő végén ennek ellenére a macedónok támadhattak az egy gólért, miután a háromért támadó Pite elbénázta a támadását és eladta a labdát. Annyira jól sikerült ezt a kb. 20 másodpercet megoldaniuk, hogy eladott labda lett belőle, és úgy két másodperccel a vége előtt az induló - és egész meccsen zseniálisan játszó - Porte úgy 16 méterről beverte a bal alsóba. Hogy itt Milić mit csinált, azt inkább ne firtassuk.
Jött is a második félidőre Árpád, mert azért benne inkább benne volt, hogy találkozik a labdával, és nem csak akkor, amikor kihalássza a hálóból.
De aztán ez sem sokat ért, a kapusteljesítmény a címvédőnél továbbra is nagyjából nulla volt, úgyhogy elég hamar ment is le megint Árpád, és jött vissza Milić, aki a 39. percben fogott először lövést, ez volt a második (!) Vardar-védés. Szerencséjükre azonban az átlövések megjöttek, Borozan villogott a félidő elején, hogy aztán tíz percre megint eltűnjön, aztán egy kicsit megint villantson, de tényleg csak egy kicsit.
Érdekes volt, hogy a kapusok teljesítménye közötti különbség (mert Gerard azért jóval többet fogott, mint a túloldaliak, sőt Portner is kiszedett egy Čupić-hetest), plusz az, hogy a franciáknál mindig volt valaki a mezőnyben is, aki a hátára kapta a csapatát, a félidő első felében Guigou, nem nőtt a különbség számottevően, sőt pont itt érte utol a címvédő a 15 évvel ezelőtt győztest. A meccsen volt két olyan jó ötperces szakasz is, amikor nem dobtak gólt a csapatok, valamint iszonyat sok ziccert hibázott a montpellier-i csapat, ez tartotta szorosan a meccset, pedig Raúl is aztán bénázott rendesen, visszaállt a nyitottra, ami megint nem működött, meg kapus nélküli játékot játszott Milićcsel, ami érdekes volt, mert ugyan Sterbik sem az a TGV-klón, de mégis úgy tűnt, hogy Milićnél még akkor is gyorsabb lenne, ha háttal a kapu felé futna be.
Viszont legalább bekapcsolta ő is a festék-üzemmódot: a sok kihagyott francia ziccerhez még betársult az is, hogy védett néhányat, és hosszú idő után egyenlítettek is a macedónok, de sokat nem tudtak kezdeni vele
Megérkezett Richardson. És egyből láttuk, miért is lőtt annyi gólt már a BL-ben, amennyit. Ilyen balkéz nem sok van a mezőnyben, a fiatalok közül meg talán csak egy másik ilyet tudnék hirtelen mondani, érdekesség, hogy annak a balkezesnek az apja is egy zseniális kézilabdázó volt. Gólt lőtt, védekezett, gólpasszokat adott - például a végül is meccset eldöntő Simonet-gólnál ő adta az asszisztot. Volt még hátra 19 másodperc, a Vardarnak tehát csakúgy, mint a női csapatuknak a döntő 70. percében, volt némi idejük, hogy hosszabbításra mentsék a meccset, de egy elkapkodott, helyzet nélküli lövéssel zártak, és végül is teljessé vált a meglepetés, a Montpellier 15 év után újra BL-t nyerhet. A továbbjutásuk még ha csak egygólos is lett, teljesen megérdemelt volt, egész meccsen mindössze kétszer tudott egyenlíteni a Vardar, vezetni pedig egyszer sem tudtak.
Így tehát megvan a francia házidöntő, aminek a létrejöttére talán adtunk úgy 40%-ot, de hogy ez a házidöntő lesz, arra legfeljebb tizet.
Biztos, hogy holnap nagyon jó kis döntőnek nézünk elébe, és ha eddig 4-4 volt a meglepetésgyőztes vs. nemmeglepetésgyőztesek aránya Kölnben, akkor ezt ezennel 5-4-re módosítjuk az előbbiek arányára. És gondolkodjunk el, hogy vajon mit tudnak ezek a franciák, mert most már nem csak a válogatottjuk veri hülyére a világot. Elég csak annyit mondani, hogy mindegyik francia csapat elsőszámú kapusa francia, és mondjuk nézzük meg a beállóikat: Fabregas, Tournat. Akadémia helyett ők játékosokat építenek.