Nem vitás, hogy nem mi voltunk a mérkőzés esélyesei előzetesen, sem a keretek minősége, sem a jelenlegi forma, de még az eddigi összes egymás elleni sormintája sem a mi győzelmünket prognosztizálta, nem is tévedett ezzel kapcsolatban senki sem. Jó, persze hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem reménykedtem a győzelemben, de egyrészt én nem is tudnék úgy meccsre menni, hogy gondolatban előre minimalizálom a veszteségeinket, másrészt a remény és a realitás két nagyon különböző dolog, egy könyven olvastam egyszer, és most belefutottam újra valahol, de amúgy ideillőnek és tökigaznak gondolom, hogy:
"A remény pedig csak arra jó, hogy elfedje a szemünk elől a valóságot.".
Ettől függetlenül én nem dőlök a kardomba az eredmény miatt, sőt, a tavalyi szezon pompásan bebizonyította, hogy teljesen mindegy, mi van a csoportkörben, másodikként is kaphatsz Magdeburgot, vagy az azt megelőző pedig azt, hogy a kívánatosnak tűnő ellenfél (Aalborg, haha) is kivégezhet két meccsen, ha jobb. Ilyen ez. Mindenesetre a tegnapi meccs inkább azért rettentően dühítő, mert ez a Berlin messze nem játszotta azt, amit amúgy tud. A párosítás külön érdekessége, hogy amíg a Berlin az összes egymás ellen lejátszott BL-meccsünket megnyerte Veszprémben, addig mi is megyertük az eddigi berlinieket, ha a nyílt napok úgy akarják, a kintire ki is megyünk, hehe. Nem rémlik hasonló sztori ezen a szinten, de ez itt így van velünk. Velünk és a Berlinnel.
A forduló meccse nálam tényleg a KP-ban ezügyben meg is említett Nantes vs Aalborg lett, aki nézte, az tudja, hogy miről beszélek, sem a Plock vs Barca és sem a Veszprém vs Berlin nem volt akkora, mint az. Sőt. És mivel sokára lesz új KP a válogatott hét miatt, így megemlíteném a plocki mérkőzés végkimenetelét is, hiába a nagy forma, hiába az összes új igazolás hiányposztra, Ortega szerintem azért is napjaink egyik legnagyobb edzője, mert ha neki fontos valami, azt átviszi a csapatán, és hát, azt is említettem, hogy ismerve őt, azon a helyszínen, Sabaté ellen márpedig fontos lesz neki a lehető legnagyobb különbségű győzelem az eddig amúgy kiváló formában kézilabdázó Plock ellen: +10 lett idegenben, egy pillanatnyi kérdés nem volt azon a meccsen. De bejött a GOG-os jóslatom is részben, ugyan csak ikszre tettem őket, de szépen legyakták otthon a PSG-t, jár a taps érte.
De húzzunk vissza gondolatban a tegnapi Veszprémbe!
Nem kezdődött rosszul a találkozó, elég nagy iramban hasítottak a felek, a múlt heti jó teljesítménye, és nyilván a Bundesligás múltja miatt Appelgren kezdett a kapuban, két oldalon a francia szélsőkkel, Heshammel, Pumuklival, Pechmalbekkel, Martinoviccsal állt fel a védelmünk, amelyet Gidsel kb. lendület nélkül, középről, kényszerhelyzetből előtt góljával avatott fel. A jelenlegi világ legjobb játékosa egyébként testközelből is elképesztő, és tényleg az a legmegdöbbentőbb benne, hogy sokszor nem érted, hogyan csinálja végig a dolgait. Már régen ketté kellett volna törnie ezzel a testalkattal, egyébként én mostanában látok párhuzamot FazekasGerivel, a mozgáskulturájukban mindenképpen. Veszprémi cserékkel jöttünk támadni, én mondjuk továbbra sem látom indokoltnak már így kezdeni egy meccset egy köztudottan gyors csapat ellen, de XP így látja jónak, úgyhogy jött Adel és Cindric. Martinovic klasszikus átlövésével gyorsan kiegyenlítettünk, akkor még nem sejtettük, hogy az első gólja az utolsó is lesz egyben, és bár volt egy kellemetlen szituációja, amikor a rálökött Cindric telibe könyökölte a fejét, ami után ápolást is igényelt, de tőle most már tényleg sokkal több kéne. Tőle is. Az iszonyúan gyorsan ránk húzott támadásuk betörését Appelgren könnyed mozdulattal hárította, így ismét mi jöhettünk.
Észrevettétek, hogy mostanság minden meccsünkön van egy komolyabb fejetlen futkosás? Nem csak mi csináljuk, mindig az aktuális ellenfél is, de ez megvolt a Kielce ellen, megvolt Lisszabonban, megvolt Bukarestben, és most is produkáltuk a második félidőben. Nincs még rá kidolgozott elméletem, de gyanítom, hogy köze lehet a felgyorsult játéknak és a megnövekedett támadásszámnak. Na majd gyártok rá egy bizonyítandó elméletet, ha nagyon unatkozom a következő hetekben.
Hesham óriási kapufával köszönt Milosavljevnek, de hiába volt a labda pillanatok alatt szélen, Jarl Mikael szélről is védett, az ebben az időszakban egészen parádésan végigvitt kontránkkal pedig Cindric sétált be. Hesham második próbálkozásra már betalált, de ismét ott termett a középkezdés utáni pillanatokban a berlini ziccer a szélen, és másodszorra a feröeri szélső, Av Teigum sem hibázta el. A Berlin egészen gyorsan kivitte támadásainak befejezéseit szélre, és bár mi is próbálkoztunk ezzel, ismét annyi ziccert hagytak ki a szélek, hogy ilyet nem lehet büntetlenül egy Bundesliga-csapat ellen. A kétgólos előnyünknek búcsút intettünk egy perc alatt, és a 8. perctől kezdve igazából a vendégek diktálták az iramot ezen a meccsen.
A meccs nagyobbik részében borzasztóan lassúnak tűntünk hozzájuk képest, nem is csak lábban, hanem fejben is. Pedig nem gondolom, hogy ne tudnánk futni mi is, de tavaly valahogy hagytuk elveszni ezt a skillünket, és nyilván az erőltetett két csere sem sokat tesz hozzá ehhez. Mármint a gyorsaságunkhoz. A nagyjából vállalható első percek után megfeneklettek a támadásaink, zavarbaejtő hibákat, eladott labdákat produkáltunk, és hátul sem működött a rendszer. Egyszerűen lassúak vagyunk felállt fal ellen is, de amikor a legszembetűnőbben voltunk lassúak, az a végjáték volt, kéremszépen. Amikor gyorsan kellett volna gólokat lőni, de mi rohanás helyett kétszer is inkább mentünk a cserékre és ahelyett, hogy megfutottuk volna a szemmel láthatóan lógó belű berlinieket, inkább szépen, komótosan megszerveztük a harmadik hullámból góllövést. Hát igen. Már csak ennyivel is ki lehet kapni, igen, ráadásul vissza is küzdöttünk magunkat végül annyira, hogy ott még lehessen egy indurka-pindurka esély, de így nem lehet.
Maradjunk annyiban, hogy összességében reális esélyt egy pillanatig sem éreztem, ami abból a szempontból nagyon aggasztó, hogy tegnap ez a Berlin sem játszott még csak jól sem. Gidsel a maga hat góljával vagy azok ellenére egyáltalán nem brillírozott, de a sajnálatos térdes sérülés utáni labdakihozatalunkból elcsent labda mutatja meg igazán, hogy mi teszi őt korszakos zsenivé ebben a korban. Széthullottunk. Atomjainkra. Már helyszínen is így tűnt, és most, visszanézve is. És még csak nem is értettem, hogy miért. Most sem értem.
Milosavljev elkezdte megfogni a szélsők ziccereit, Lichtlein pedig úgy vette át Gidsel szerepét, hogy fel sem tűnt senkinek, hogy nem ő irányítja a Berlin támadásait. És Gröndahl például tegnap kb. csak a heteseket lőtte. Adel kezdett veszprémi oldalon gólgyártásba, és AliZein is pályára került, de ezzel egyáltalán nem tudtunk közelebb kerülni a Berlinhez. Appelgren hozott egy átlagos kapusteljesítményt, de a szerb srác viszont szépen, lassan feltornázta magát 40% környékére az elszabott lövéseinkkel. Nem nézett ki jól a meccs, és különösen az nem tetszett benne, hogy annyira nagyon nem is látok javulási potenciált ebben az egészben.
Jöhetnek a mantrák, hogy tavasszal kell nyerni, meg hogy ez az év valami kifacsart okfejtéssel még mindig Csík úr sara, de szerintem inkább nézzük reálisan. Ez a keret elképzelhető, hogy fog tudni idén néhány bravúros meccset játszani, de az én híresen kincstári optimizmusom azt továbbra sem látja, hogy hol fogunk tudni jelentősen erősödni. Tartósan. És azt sem, hogy mi a terv a német, skandináv csapatok ellen. Szerintem idén könnyebben verünk Barcát, mint Berlint (Magdeburgot vagy Aalborgot), de esélyesek semelyik ellen nem vagyunk. Nem történt semmi különös, csak az, amit szezon előtt írtam, és a BL őszi szünete előtt érdemes is számotvetnünk ezzel. Nem vagyok különösebben csalódott sem, én elfogadtam ezt az átmeneti dumát, aztán persze továbbra is várom, hogy meg legyek lepve, és kijöjjön ebből a csapatból ennél tartósabb, jó teljesítmény. Az én idei elsődleges célom, hogy itthon ne kapjunk ki, sajnos ezennel ment is a kukába, de majd keresek valami testhezállóbbat.
Ez a mínusz 1 a végén ránk nézve hízelgő, ez simán egy -4-5 gólos meccs volt, ha nem több, ez pedig számomra hazai környezetben sosem elfogadott. Már bocs. Nehogy már ezt magyaráznom kelljen. A Berlin maradéka a végére valóban eléggé elfáradt, ott is lehetett volna sebességet váltani, de mint mondtam, ezt nem tettük meg. Összességében nem az eredménnyel van bajom, és a lisszaboni -1 is vállalható ezzel a kerettel, de ezek továbbra is érthetetlen dolgok számomra. Pont, mint a Cindric/Petrus hosszabbítás. Sajnálom. Nem ez a jövő, azt látom, és nem értem, hogy más miért nem látja ezt?
Dicsérhető nyomokban Appelgren, bár én megkockáztattam volna Corralest a meccs több szakaszában is, persze ha sérült, akkor nem, de nem hallottam ilyet róla, szerintem egy próbát megért volna az első félidő második és/vagy a második félidő első részében, amikor volt némi nihil a védéseinkkel. Adel egészen jó periódust fut, de meccset nyerni ezzel nem tudunk, Remili a végjátékban beleállt mindenbe, amibe lehetett, talán kicsit korábban kellett volna eszmélnie, mert az egyetlen nyerő emberünk még mindig ő idén. 31:32 a vége, 12:16-os félidő után.