A szorítás egyáltalán nem múlt el a gyomromból, igyekeztem persze ilyen-olyan módon elterelgetni a figyelmemet, de nem volt túl sikeres a projekt, egész egyszerűen meccsdrukkom volt, de nagyon. Néztem a technikain leadott kereteket, láttam, hogy Noka kihagyott két helyet, az mintha rémlene, hogy kicsiKarabatic megsérült (meg azt hiszem apuka is lett, gratulálunk, ofkórsz), Abalo is és Narcisse sincsen (vele kapcsolatban viszont nem rémlik semmi sem, pedig ahogy nézem, sok szerepet nem kapott ebben az évben), de azért van olyan bő az a keret, hogy legyen kit benevezni arra a két helyre. Lehet, hogy majd menet közben szeretné megtenni, de mondjuk én kinézem belőle azt is, hogy úgy döntött, ennyien fogják megnyerni ezt a meccset és kész.
Reméltem amúgy, hogy nem. De de. Sajnos.
16.10 és szétvet az ideg. Kezdődjön már el, remélem a srácok nincsenek ki ennyire, mert az nem jó, nekik nem lehet. Az Armageddon némiképpen oldotta a feszültségem, de percenként kaptam azon magam, hogy csekkolom az időt, ami ólomlábakon vánszorgott, természetesen. Mondjuk ahogy megébredt a gyermek, rögtön pörögtek a percek, úgyhogy egyszerre ott álltak a csapatok a sorozat himnuszánál. Végigmozizva a veszprémi arcokat, halál nyugodtnak tűnt mindenki, ettől kicsit meg is rettentem, de aztán vége lett a zenének, és Máté orcáján megláttam azt az elszántságféleséget, amit hiányoltam.
Egészen szokatlan milliőt teremtettek a fociból igazolt szurkolók Párizsban, eddig is volt némi szurkolás, de messze nem ilyen, na, tetszett elsőre. Mirko kezdett a kapuban, Blagi pedig középről rekordidő alatt szedte össze az első kétpercet, Sagosen átlövéséből vezetést szerzett a hazai csapat, Máté pedig elég kiszorított helyzetből próbált egyenlíteni, de O'meyer simán leszedte, majd a következő Marguc-próbálkozást is védte. Okosan kell lőni, ha láb közé nem megy, akkor húzzuk már a fejére, és Manaskov meg is tette, aztán Gasi is másodszorra, hehe. Viszont Sagosen bántóan háborítatlanul lövöldözhet, valaki nyakon csippenthetné már esetleg.
Lékaira nagyon készültek, ez látszik, ezt megérezvén Ilic nagyon helyesen bevállalta a helyzeteket, de közben a védelmünk sem és Mirko sem találta meg magát, ez pedig olyan, amúgy elkerülhető gólokat eredményezett, hogy mindegyiknél felszisszentem. Nem igazán értettem, hogy Blagi mit kever kinn a kilencesen, nyilván ott simán elveri lábbal Sagosen, ezt a Párizst csak baromi nagy fegyelemmel lehet levédekezni, és ez egyáltalán nem volt meg a meccs elején, itt nagyon gyorsan javulni kell, ha akarunk valamit, és hát igen, egy kapus is kéne sürgősen. Eddig csak hálómunkát végzett Mirko, pedig már elment tíz perc. Ahogy leírtam, végre fogott egy Nikola-lövést, hna, remélem ez fordulópont lesz. Kell egy kapus és kell a védelem.
Ilic játéka viszont felüdülés volt, végre úgy kezdett, ahogy az elvárható tőle, átlövése is volt, be is tört, csak az a kurva hetes. Remélem nem fog hiányozni a végén. Mirko Remili ziccerét rúgta ki, de másodszorra sajnos nem jött össze, így először vezette három góllal a Píezsgi, Titi pedig a másik oldalon fogott mindent, Tönnesen átlövését ugyanúgy, mint Máté ziccerét, szétcsúsztunk rendesen, megérett a helyzet az időkérésre. Nem volt jó látni, hogy gyakorlatilag az elején elment a meccs, pedig hát ez volt a helyzet. Innen kisebb csoda kell, mert -5-ről nagyon kell kapaszkodni, és ez fel fog őrölni bennünket. Blagi befordulásából kapott hetest Gasi értékesítette gyönyörűen, majd végre védekeztünk, védtünk is egy szépet, hjajjjj. A következő gólt konkrétan összeszerencsétlenkedtük, de ez persze tökmindegy, az nagyobb probléma, hogy a stabil hármasvédőnk egyike a 20. percre benyalta a második kétpercet. De mivel az emberhátrányból ismét egész jól jöttünk ki, hát kutya vigye. Accambray percei következtek, Maui, a szél és a tenger félistene égett a bizonyítási vágytól, duplázással nyitott, a harmadik próbálkozást sajnos Titi olvasta szépen. Állandósult a 3-5 gólos hátrány, ráadásul Manaskov is kihagyta a hetest, na most aki szerint Árpád öreg ide, az remélem látta a tegnapi Zágráb vs Vardart és a mi meccsünket, és ennek fényében beszéljük át, hogy mikor számít egy jó kapus öregnek, rendben?
Lékait megfojtották középen, az egyetlen járható útnak a szélsők tömködése tűnik nekem, muszáj lenne széthúznunk a falukat, hogy ziccereket lőhessünk O'meyernek, máshogy ez nem nagyon megy. Sagosen pofázását azért jutalmazhatnák már a kékek, egyértelműen átvette Nikola stílusát, ha ezt egy tetszőleges veszprémi tenné ilyen szinten, minden bizonnyal elkapálnák a vérbe, utálom az ilyen egyenlők között egyenlőbbeket. Marguc harmadik hetesével feljöttünk ismét négyre, de ez sajnos bazi kevés lesz. Nem is annyira a támadásainkkal van probléma, ott csak elbizonytalanodtunk egy bravúrkapus teljesítménye miatt, de hátul nagyon messze elmaradtunk az általam várttól, 19 gólt egyszerűen nem lehet kapni ezen a szinten, és kellene kapuból is valami, igen. Volt néhány belenyúlás, de 20% nem az a minőség, amire csettintek a nyelvemmel, és bár tényleg nem volt zárt a védelem előtte, azért túl sok félig takart meg furán pattanó lövést nyelt be. 19:14, elég szar félidő volt, igazán kár érte.
Ismét Ilic góljával kezdődött a félidő, Mikler jött Alilovic, Ugalde pedig Manaskov helyett, elég gyönyörű góllal is mutatkozott be, nagyon kiszorítottból csavarta be. Mindenképpen biztatóan rendeződtünk vissza egy rossz bejátszás után, ebben egyértelműen visszább jöttünk a meccsbe, de sajnos ez az eredményen nem látszódott rögtön meg. Ugalde akarását tök jó volt látni, össze is lapátolt egy hetest, csak ha kihagyjuk, akkor tökmindegy. Gajic követte el, ez a harmadik volt. Bassza meg. Máténak szerencséje sem volt sajnos, de Gajic nagyszerűen ráment a kipattanóra, ezzel háromra közeledtünk, de aztán második beállóból Nikola kapott büntetőt, amit Uwe kihagyott ugyan, viszont hozzá pattant a kipattanó szerencséjére, így ismét kaparhattuk alulról a négyet. A szélsős chinese csodásan ült, és úgy tűnik Vranjes hallja a leütött billentyűzetemet, mert mióta leírtam, hogy szét kell húzni őket, azóta ezt csináljuk egyértelműen.
Most akkor Mikleren a sor, aki egyébként többet is fog, mint Mirko az első félidőben, mi lenne, ha a védelem is muzsikálna előtte. Aztán Momo megcsinálta a nehezét, két embert elküldött Normandiába egy felugrással, erre belevágja Titibe, amiből persze megint van induló ember, -1 helyett megint -3, bdsrstnt. Sagosen műsora ismét bicskanyitogató volt az amúgy tökjogos kiállítását követően, nem igaz, hogy ezt engedik a dánok, pont ők el szokták fojtani az ilyet. Egy gólra zárkóztunk fel Tönnesen egyéni betörésével, hatalmas meló volt eddig ez, most kellene valami plusz, az, amiről eredetileg beszéltem. Emberelőnyben találtuk magunkat 26:24-nél, és Tönnesen újabb betörése bepattant Titiről. Befelé pattant, el sem hiszem. Aztán pedig Roli lába után a kapufáról kifelé. Kifelé. KIFELÉ. Jajjj, istenem. Timu fején láttam végre azt a védekezésben, aminek az elejétől fogva ott kellett volna lenni az arcokon, összébb is zárt a falunk egyértelműen, a 20. percben ikszért jöttünk, de Máté kiszorítottból ismét Titi teste mellett akarta belőni, ahelyett, hogy lepattintotta volna a fenébe, így döntetlen helyett ismét -2 lett.
Momir sajnos hangyafasznyit túlgőzölt, de amúgy tökjogosan, az első faultnál Sagosen egészen hányinger módon könyökölte nyakon, egyáltalán nem csodálom, hogy felbaszta magát ennyire, és hogy őszinte legyek, jó is volt látni ezt. Ez az a Momir Ilic volt, akit én a nevemre vettem, azzal a fejjel én nem szórakoznék egy pillanatig sem, ez a Sagosen gyerek jóba kötött most bele. Remélem ez a düh - kezelhető formában - megmarad benne, mert állítom, hogy kell ez az ő jó teljesítményéhez, megmondani sem tudnám, mikor láttam őt utoljára ilyennek, de nekem tetszett. Az egyetlen baj csak az volt vele, hogy annál a páros kiállításnál gyakorlatilag végleg elment a meccs, addig sem állt nagyon nekünk, de ott elvesztettünk egy jó Ilicet. És a kulcsszó a jó volt ebben az esetben. Ez a meccs azt is megmutatta, hogy igen, nagy a baj, ha Máténak nem megy, egyébként nyilván ez volt az a mérkőzés, amin ez belefért így, de erre fel kell készülni, szóval kell a B-terv. Az igaz, hogy tavasznál előbb nem létszükség, de tavasszal kell. Tudtuk ezt eddig is persze, csak most láttuk is.
Kempfet nagyon feladtuk a szélen, ez elhibázott döntésnek bizonyult, Rolót megette reggelire, és bár Mikler azért jóval közelebb volt saját tudásához, azt is látni kell, hogy ez kapuban sajnos továbbra is kevés ezen a szinten. A MOTW legjobb játékosa Nikola lett (WTF? miért nem Titi?), mi pedig le kell hogy vonjuk a tanulságokat. Egy irányító kevés, főleg ha ennyire nem megy neki, mint most Máténak, szóval kell egy megbízható háromlövős (ez egyébként jó lehet) vagy kétbeállós (ez is, rengeteg remek beállónk van, akik védekeznek is) biztonsági játék, amit elő lehet kapni, amikor kell. Kapuban továbbra is kevesek vagyunk az elithez képest sajnos, ez a kétszer tíz perc nem elég, aki nem érti, hogy miért szajkózzuk ezt, az nem érti ezt a játékot sajnos. Az én saját tanulságom pedig az, hogy rá kell küldeni Sagosenre Ilicet, egyrészt mert a kiscsávónak láthatóan nincs annyi esze, hogy ne csapja fel az agyát rögvest, másrészt pedig az az Ilic, amelyik meg lett piszkálva, az nagyon tetszik nekem, az az arckifejezés mindent vitt, egész egyszerűen már ezért megérte.
No para, sajnálom, hogy nem sikerült az, amit kértem, de van honnan feljönni és van hova javulni, láttuk, hogy miket szabtunk el, ennyi ez. Most Vranjesnál pattog a labda, kénytelen lesz húzni valamit erre.