Semmi különös, csak a szezon legfontosabb meccse

Azzal nem nagyon érdemes vitatkozni, hogy a két magyar BL-csapat idén rég nem látott közelségben van egymáshoz képest, az viszont biztosan heves hitvita témája lehetne, hogy ezt pontosan mi is okozza. De igazából ez engem nem nagyon érdekel, csak az a lényeg, hogy szombaton és szerdán nyerjen a csapatom, májusra mást már nem kérek. Két egygólos győzelem is tökéletesen megfelel, illetve még annyit, hogy most már ne sérüljön meg senki sem. Utoljára 2007-ben nyert bajnokságot rajtunk kívül más a Pick Szeged, és mivel előtte pedig 1996-ban, ezért azt kell mondjam, a sorminta akár valami olyasmit is mutathatna, hogy talán most, hiszen átlag tízévente azért beesik valami arany Ezüsthegyrevölgybe (javítva, közben eszembe jutott, hogy az Alföldön nincs hegy). A kupa idénre kuka, marad a bajnokság. Ugye?

Na nem.

Persze néha tényleg belefér, hogy nyerjenek valamit a kékek, feltéve ha az a valami kupa, a bajnokság más kérdés, az nem olyan elengedhető dolog részemről, és remélem a csapat is így van vele. Pastor hatalmas mágus, tudjuk jól, ugyanakkor azt is tudjuk, hogy meddig tud nyúlni a keretével, és azzal eddig rendre alul maradt összesítésben, ami nem véletlen, szóval bízom benne, hogy ez már nem változik meg Xavi ittlétének bő 3 hetében. Tehát ha kérhetem úgy menjünk neki, hogy számunkra nem elfogadható más eredmény, nekünk a bajnokság kell. És akkor nem lesz gond összesítésben.

Próbálok amúgy némi meccs-stresszt magamra rángatni, de sajnos nem nagyon megy az egyéb különféle stressz-források és a nulla szabadidőm kölcsönhatása miatt a szervezetemben, ráadásul baromira nem leszek ott szombaton rendesen, max. végére beesősen, hiszen a nagyobbik ovis évzárójáról nem hiányozhatunk minden évben (tavaly a kölni hétvégén volt), így az első meccset nagy eséllyel még látni sem fogom végig, főleg nem valós idejében. Szóval nehéz, nehéz, de ha az ember lánya elmerül ebben a szokásosan cuki, szögedi-féle bizakodásban, amit most természetesen a veretes alapszakasz-győzelmükre építenek fel, hát vitathatatlanul elkapja kicsit a gépszíj. Velem is ez történt, rögvest megkérdeztem az óvónőt, hogy meddig is tart a műsor, ami délután 3-kor kezdődik, hadd halljam, hátha csak az elejéről késünk le. De persze csak a pofám nagy, nyilván nem fogom elrángatni a gyermeket, ahogy kiesik a száján az utolsó közönségnek szánt mondat, ez egészen biztos, úgyhogy már csak a szakadó esőben reménykedhetünk, mert a bárányhimlőn is túl van ezennel.

Na de mit szeretnék látni a pályán?

Akarást, küzdést, maximális koncentrációt, önbizalmat, játékkedvet, mosolyokat és egymást biztató gesztusokat. Ja, és futást is, igen. Tudom, hogy ilyenkor tavasszal már nem olyan egyszerű ez, de mindjárt vége az évnek, szedjük elő a tartalékot minden izomrostból, és tegyük oda magunkat erre a négy hátralévő meccsre rendesen. Köln nekem ajándék, még ha nyilván elvárás is volt bejutni negyedszerre is persze, na de a bajnoksággal nem viccelődünk Veszprémben. Persze, akkor sem dőlt össze a világ, amikor buktuk ezeket, de azért rezgett a léc rendesen. Szóval a bajnoki cím marad a jól megszokott helyén, értem?

Biztos, hogy sokan elmondták már, de attól még tény marad, hogy a két csapat nem nagyon tud újat mutatni egymásnak. Az lesz a bajnok, aki a saját erősségét két meccsen kevesebb hibával abszolválja, és az idén mutatott hullámzást jobban ki tudja venni a játékából. A Szeged a meccsek elejét, mi a meccsek végét sumákoltuk el a szezon túlnyomó részében, aki ezt most jobban ki tudja iktatni, az nyer. Talán nem túlzás azt állítani, hogy a negyeddöntők második meccsén mindkét csapat mutatott extrákat, ami a játék minőségére nézve bizakodásra adhat okot. Ha a PSG elleni első félidős Szeged a második félidőben űrkézilabdát mutató Veszprémmel akadna össze itt a bajnoki döntőben, az meglehetősen élvezetes lenne minden semleges nézőnek. Meg nekem is, ha a végén nyerünk ugye.

A szegedi második meccs _ténye számomra az égvilágon semmit nem jelent, tekintve, hogy az elmúlt években nem egyszer nyertünk meccset is és bajnokságot is Szegeden, szóval tényleg nem értem, mire ez a nagy hajcihő, de hát valamibe kapaszkodni is kell, viszont az még arébb van néhány nappal ugye. Most foglalkozzunk az odavágóval, szurkoljunk rendesen és csapjuk szét őket. Én 3-4 gólos győzelemmel már elégedett leszek, és azt is tudom, hogy ha szükséges, nyerni is tudunk Szegeden, szóval nagy lényeg, hogy keep calm, és maradjunk esélyesek.

A szurkolást oda kellene tenni még utoljára úgy rendesebben, megint sokan vándorolnak kék mezben Veszprémbe, biztos tolják majd a hajlongós új nótáikat, jó lenne, ha nem lehetne majd hallani őket.

Hajrá Veszprém!