Ha most saját anyukám, vagy tetszőleges Lui lennék, biztos nem hagynám ki a ziccert, hogy azt mondjam: ugye megmondtam, hogy márpedig itt kettős győzelemmel való továbbjutás esete várható és hogy az is lett, haha. De nem vagyok, szerencsétekre, úgyhogy csak somolygok itt ma is magamban, örülök a viszonyag időben megvett repjegynek, a fasza szállásnak, amitől egy köpésre van a Lanxess, és biztos távolba hessegetem magamtól azokat a szentségtörő gondolatokat, amelyek erre az egész fütyfürüttyös lelkivilágomra bármi árnyékot vethetnének. Például, hogy hogyan fogja bírni a 9 hónapos mindezt, meg hogy mi lesz velünk a második napon ugye. De ezekre ráérünk még, most örülni kell meg elmélkedni, és mivel tök régen izgulhattunk már sorsolásnak, ideális párosításokon is tűnődhetnénk.
A holnapi sorsolás előtt vessünk számot, és tekintsük át, hogy mégis ki lenne nekünk a faszipántos ellenfél. Egyébként ilyenkor jobb minden eddigit lezárni, mert - aki volt, az már tudja, aki még nem, azt pedig higgye el, hogy - Köln egy teljesen más kávéház, itt tök mindegy, mi volt a szezonban, itt kétszer hatvan perc van, és ismét ugyanannyi esélye mindenkinek.
A Vardar?
Hááát, nem tudom, őket most inkább csak a második napon szeretném közelebbről látni. Az mindegy is, hogy azt az összesen egy pöttyöt, amit kukáztunk idén ezek ellen a csapatok ellen, azt pont ellenük szereztük meg, ráadásul a SEHA-ban, de tényleg. Nyilván ellenük is van bennünk egy fajta bizonyítási vágy, talán pont a legfrissebb élmény a fiúkban a breszti mészár miatt épp ez lehet, de én kb. tőlük tartok jelenleg a legjobban. Nagyon együtt vannak, használják a komplett padot, szóval rogyásig vannak a belső posztokra és kapuban, beállóban. Veszítenivalójuk nincs, első Köln, szóval túlzott elvárás feléjük sem lehet, ugyanakkor vegyük figyelmeztetésnek, hogy így sem lehetetlen, a Flensburg ugyanis már egyszer megcsinálta elsőre. Csalóka amúgy, mert simán tűnhetnek verhetőnek, nyilván azok is, hiszen verhetetlen csapat tudjuk, hogy nincsen - a 2015-ös Barcelonát kivéve -, de nem szabad beugrani ennek. Borzasztóan erősek, én fosnék tőlük elsőre. Döntőt vagy bronzmeccset viszont szívesen, előbbit azért, mert ha olyat tolhatunk idén is, akkor én már elégedett leszek, utóbbit pedig mert szerintem azt ők jó balkáni módjára kicsit elengednék. Jó, nyilván ezek az én kívánalmaim.
Akkor a PSG?
Most, hogy leírom a csapatok neveit, azt hiszem idén legszívesebben mindenkit elkerülnék, hehe, de hát azt ugye nem lehet. A PSG-nek is lenne előnye, elég sokszor játszottunk velük az elmúlt években ahhoz, hogy tudjuk, hogyan kell megverni őket, a hátrány viszont az, hogy tudtuk ezt már valószínűleg a csoportkörben is, csak nem annyira sikerült ugye. November végén toltuk velük az oda-visszát, elképzelhető, hogy ha nem a szezon konkrét mélypontján futunk velük össze, akkor nem ennyire egyértelmű ez, de ez már innen nézve tökmindegy. Talán még jó is, mert lehet, hogy elkönyvelték, hogy minket simán oda-vissza idén, viszont azzal a második félidővel, amit Montpellierben előkaptunk, akárkit legyakunk szerintem. Második alkalommal érkeznek Kölnbe, úgyhogy van már rajtuk némi rutin, és hát a játékosaik többnyire egyébként is voltak korábban, szóval nem nagyon fognak megilletődni vagy elcsodálkozni. Ettől persze még egyáltalán nem verhetetlenek, sőt, talán rájuk jellemző leginkább az, hogy ha nem megy a megszokott, akkor meg vannak lőve, akkor erőlködés megy egyénileg, ezzel pedig elég sebezhetővé teszik magukat ugye. Noka makacsabbnak tűnik talán még Xavinál is, erre pedig építeni is lehetne, nem igaz?
Vagy a Barcelona?
Bevallom hősiesen, én őket szeretném, igen. Rengeteg törlesztenivalónk van feléjük, hát mikor, ha nem most? Na nem azért, mert olyan világverőnek tartom magunkat, inkább azért, mert az égegyadta világon semmi veszítenivalónk nincs. Részemről már régen elszálltak az elvárások, illetve hát ez volt a reális elvárásom, hogy kijussunk, és ezt gyönyörűen hozták a fiúk, szóval pont. Úgyhogy ide nekünk a Barcát is, most. Egyébként sem rettentem meg a két Kiel ellenijüktől, Perez de Vargastól már inkább, de Final Fourban nincs szar kapus, ez legyen világos mindenkinek. Az is biztos, hogy idén mi vagyunk az underdogok, ugyanakkor a jelenlévők közül az egyik legnagyobb, de mindenképpen a frissebb Köln-rutinnal rendelkező csapat vagyunk, és ez sokat érhet. A Barca csikói kicsit biztosan meg lesznek illetődve, ez abszolút elkerülhetetlen, márpedig Xavi Pascual épít rájuk is rendesen. Nyilván ettől még Kiro is ki tud nyírni bennünket, Nøddesbo meg Entrerrios, de valahogy azt érzem most, hogy egyáltalán nem lenne rossz ellenük egy első meccs. Szóval szeretném.
És vagyunk mi.
Akit valószínűleg mindenki szeretne magának. Ha őszinte vagyok, belátom, hogy én is magunkkal tolnám legszívesebben az elődöntőt, rengeteg sebből vérzünk, nagyon hektikus szezont tolunk, precízen látszanak a gyenge pontjaink, ergo sebezhetőnek tűnhetünk, de kit érdekel mindez, amikor tudunk olyat, mint a montpelieri második félidő? Az a szezon eddigi legjobb 30 perce volt, olyan kellene még négy, júniusban. Az a lényeg, hogy addigra tudjuk lezárni az egész szezont magunkban, és úgy menjünk el Kölnbe, hogy felnőttünk a feladathoz. Akkor bármi lehet, bárki ellen. Ja, és nem volna rossz egy PSG vs Vardar hosszabbításos krimi is az első nap második meccsén, hogy aztán megismételjük a SEHA-döntőt a BL-ben. Hú de szép is volna ez a forgatókönyv, nem? Egyébként ez is egy igazságos Final Four gyakorlatilag a négy legjobb csapattal a mezőnyből, azt szerintem kijelenthetjük bátran, hogy a lebonyolítás abszolút hozza azt, amiért anno változtattak rajta, a legjobb csapatok jutnak be, és jobbak a meccsek év közben. Sikersztori, oh yeah.
Holnap sorsolás, élőben itt lehet majd nézni.
A főkép Ary Gyurié, köszönjük neki.