...amivel egy ilyen meccsen nyerni lehet.
Vagyis a félidők elejével amúgy nem volt sok gond, azokkal bármi lehetett volna, de ekkora hullámokat meccs közben nem lehet büntetlenül elkövetni ugye, és átlövés nélkül vagy menet közbeni taktikai váltás képessége nélkül sincs győzelem ezen a szinten.
Gajic all night hányásának híre komolyabb pofonként ért a vasárnap reggelemben, de aztán megszállt valami megmagyarázhatatlan nyugalom, hogy hát igen, idén csak a szart kapjuk, szokjunk hozzá, mert ez így lesz egész évben. Ha nem ment könnyen a BL-győzelem, akkor oldjuk meg nehezen, ez a karmánk szerintem, nem menekülhetünk előle. Mirkoval volt egy szobában, de mivel az előzetes eszmefuttatásomnak megfelelően Mirko odaállt kezdéshez, az biztos, hogy ő nem kapott el semmit sem.
Mondjuk sajnos sok labdát sem az elején, pedig ahogy vártuk, borzasztó erősen kezdtek a védelmek. Mindkét oldalon egy faultolni magasra feljárkáló hatosfal kezdett, amíg a franszoáktól Stepancic messzi lövésekkel, addig mi az elképesztőt dolgozó Nilssonnak bejátszásokból befújt hetesekkel szereztünk gólokat. Ugalde visszaéréses Abalo elöli labdaelvezetése gyönyörű volt, bár tényleg el kellett volna venni utána, de ez innen nézve mindegy. Aztán mikor labdaelhalászásból Ugalde góljával átvettük a vezetést, egy emberként ugrottunk fel a békésen szundikáló gyermek feje felett, hogy igeeeen. Mindig ez a legjobb része egy meccsnek, amikor átvesszük a vezetést.
Első emberhátrányunkat csodásan védekeztük ki, Mirko védte a szélről beugró Gensheimert, majd röviddel ezután a hetesét is megfogta döntetlennél, tehát az első félidő felénél ő is megérkezett a mérkőzésbe. Gasinak lehúzott szélső góllal ismét mi vezettünk, és erre az időszakra konkrétan kipofásodtak a támadásaink is végre az amúgy pöpecül működő védelmünk mellé. A kapusok pillanatai következtek, Marguc ziccerét Titi, Abalo indulását pedig Mirko szedte gyönyörűen le. Nilsson és egyébként a középre befutkosó mindenki megjátszása lövőhelyzetből nagyon ment, Andriskának az egyik góljánál például annyi helye volt, hogy a veszprémi színekben elkövetett legmagasabbra ugrását produkálta szerintem. De a befutások tényleg működtek, Chema elől mondjuk elhalászták a labdát, de ez remek taktikának tűnt ebben a szakaszában a meccsnek. Sulic védekezései szintén ültek, amikor az éppen hatalmas lendülettel érkező Abalot a levegőben hozzácsukta Karabatichoz, vagy amikor beért Luka elé, és teljesen jogosan fújták be a belemenést az amúgy korrektül dolgozó bírók, hehe, és még Rencsike Nikolába bikázása is belefért a következő támadásban, szerencsénkre. Mondjuk jó lenne már, ha a lövései is sikerülnének, mert amióta talpon hordja ki a ziccereket, azóta konkrétan szar a százaléka szerintem. Be kell dőlni, bakker, beálló vagy, jó reggelt!
Karabatic viszont sajnos továbbra is döbbenetes, ahogy lőni képes, ha megállt a PSG támadása jött ő, aztán lőtt bárhonnan egy akkorát, hogy a fal adja a másikat. Visszahúzta jobb kettőből a kapus ellenkező lábához le, hihetetlen erővel. Titi ellen a jobb oldalunkat kellene gyakrabban helyzetbe hozni, sajnos Ugaldét is, Gerit is gyakrabban olvasta le a francia zseni, ráadásul eközben a lövőik durrogtattak rendesen, szóval a félidő hajrájára visszafordította az állást a vendéglátó egy 4:0-ás rohammal Noka időkérését követően.
Eközben amúgy megvoltak a helyzeteink, de a szélsők is, Sulic is ziccert rontottak, így mi megakadtunk a gólok termelésében. Momo, Máté és Laci pihenése alatt kissé megakadt ugyan a támadójátékunk, Aron lefelé irányuló közbelövéseit Titi olvasta, viszont az biztos, hogy a kezdőnk fele így pihenni tudott, ami remélhetőleg láthatóvá válik majd a hajrában. Ugyanakkor nagyon fontos volna szvsz Mátéval kezdeni a második félidőt, hogy lendületből tudjunk építkezni, és szépen faragni a kétgólos hátrányunkat. 14:12 volt a félidő állása, összességében kiegyenlített játékot mutattak a csapatok, a várakozásnak megfelelően határozott falak dolgoztak, és végre a rotáció is működni látszódott veszprémi oldalon, ami biztatónak tűnt.
Mikler és Lékai kezdésével világossá vált, hogy Xavi komolyan gondolta a rotációt végre, és még ha ennek örülni is kell, de sajnos sokra nem mentünk vele. Az első támadásunkban Laci döntött úgy, most majd ő tol kicsit a veszprémi szekéren, és ezt egy szar lövés utáni Karabaticról leforgással abszolválta is hetest és kétpercet érően. Kár, hogy Momo megint kihagyta a büntetőt, idén már sajnos megszoktuk tőle, de aztán balzsam volt sebeinkre Mikler másik oldali hetesvédése. Az állás 14:13 lett egy NagyLaci-Lékai páros szitut követően, majd Terza védekezése után ismét Nilssont hoztuk helyzetbe, hetes, amit Marguc lőtt be. A védekezésünk továbbra is remekül ment, ennek köszönhetően Laci indíthatta Gerit, kis imádkozás elkelt mondjuk, de Gergő szépen megoldotta a helyzetet. Hét perc kellett az első párizsi gólhoz, aztán sajnos gyorsan jött a második a rövidre, amit azóta sem értem, hogyan mehetett be. Kicsit elkapkodtuk a támadásainkat, amit nem kellett volna persze, hiszen rengeteg idő volt még vissza, kár volt belemenni az esztelenségbe.
Az a furcsa statisztika jutott még erre a meccsre, hogy a 40. perc Gensheimert gól nélkül találta, ami döbbenetes, mint ahogy az is, hogy nem lőttük be a heteseinket. Ezeken mehetnek el ezek a meccsek, nagyon dühös voltam Gasinál, mert onnantól már mindenki tartott attól, hogy lőjje a büntetőket, ez pedig nyilván O'meyernek kedvezett. Csúnyán összezuhantunk, én minimum egy támadással előbb kértem volna ki az időnket, de még talán 18:15-nél sem volt késő, legalábbis ebben reménykedtem. Tévedtem.
Az átlövések nagyon kellettek volna ebben a helyzetben, de egészen olvashatóan nem vállaltuk be ezeket, itt sajnos egyértelmű deficitünk volt a Párizzsal szemben, és mivel az elméletem pont az, hogy kinti lövések nélkül nincs a PSG elleni győztes meccs, eléggé rosszul állt a szénánk a meccs hajrájának közeledtével. Itt már szép vereség nincs, nekem mindegyik ugyanolyan innentől, egyszerűen már nem fér bele.
A 49. percben érezhetően húztuk a belünket, nem számított sokat az első félideji pihentetés, sem Laci, sem Momo nem úgy jött vissza, hogy szétdurrantak volna az erőtől, továbbra sem voltak meg a lövések kintről, így nyilván nem lépkedtek fel faultolni a parizerek, hanem simán fogták hárman Nilssont, ezzel pedig konkrétan megszűntünk veszélyesnek lenni támadásban ugye. És ezt szörnyű volt nézni. Hogy miért nem próbáltuk akkor széthúzni őket, azt nem értem, ennél az sem lett volna kockázatosabb, ha Gergőnek vagy Gasinak kell O'meyerrel szembenéznie. Pálma jött a második időkérés után, gyorsan lőtt is két gólt, de nyilván benne sem érezhettük azt a fordításra alkalmas lendületet. Sajnos.
Az 55. percben már eléggé aggódtam, hogy azért nagyon csúfos ne legyen, ekkor ment le talán az első labda a jobbszélre. Ennyi lövésünk lesáncolására nem is emlékszem, a második félidő nagyobbik részében sajnos gálázhatott a PSG, teljesen jogosan ütöttek ki bennünket a múltheti szorossal ellentétben. Talán a félidő közepén kellett volna hozni Pálmát, vagy kiadni az ukázt, hogy kintről gól kell, vagy tovább erőltetni a befutkosást, vagy csak simán lehúzogatni szélekre, de amikor abban a szakaszban tömködtük az akkor már teljesen betakart Nilssont, és nem váltottunk támadásokon keresztül valami más megoldásra, na azzal ott elment. Kár érte.
A 28:24-es végeredmény ránk nézve hízelgő a második félidő bizonyos időszakának teljesítményének fényében, és ezt nagyon rosszul esik belátni.