Próbálok nem letörni, mint a bili füle, de azért nehezen megy. Nagyon akartam ezt a győzelmet, igazság szerint mindenki borzasztóan dolgozott is érte tegnap Veszprémben, a lelátón és a pályán egyaránt hatalmas küzdelem ment, és nem is volt messze a siker. Tudom, utolsó percek ziccerei, igen, de mégis úgy érzem, annak ellenére is megérdemeltük volna azt a győzelmet. És azt is érzem, hogy ha reggelig játszhattunk volna érte, akkor sem lett volna meg. Amikor utoljára kikaptunk Veszprémben, akkor a közeli domboldal bokraiban bömböltem magam rekedtre, most azért ennyire nem súlyos a helyzet, de nagyon rossz érzés volt látni, ahogy ezek itt örömködtek. Mi meg nem.
Pedig úgy kezdődött minden, mint a mesékben. Na jó, a korai előjáték azért meglehetősen kellemetlen volt, jöttek a hírek, hogy Pálma még nem lesz, meg rajta kívül is rengeteg a sérült/beteg, szóval tényleg felerősödött bennem az érzés, hogy ezt nem lehet máshogy megnyerni, csak dacból. És dac, az bizony volt mindenkiben. Az első támadásukat határozottan sikerült megzavarni, Laci viszont rámolt egy becsorgósat, úgyhogy vezetéssel kezdtük a mérkőzést, ami jól esett a kis lelkemnek. A következő néhány percben Roló konkrétan oktatta a csigazabálókat, köztük a később azért remeklő Uwet is, kellett öt perc és Abalo dühítő rutinja az első góljukhoz.
Üdítő volt látni, hogy Xavi végre rendes meccsen is meglépte Máté kezdetését, aki szépen meghálálta azt, és a Nilsson-Sulic cserebere is működőnek tűnt az elejétől fogva. Kár, hogy Laci játékperceihez nem viszonyul íly gazdaságosan, mert ha a végén nem egy a seggén levegőt szívó Lacink van a végjátékra, akkor most nem sír a szánk a két pont miatt. Ehhez nem kellene több, csak 5-10 perc pihi a zűrös meccs alatt is, nehogy már erre ne legyen elég szegény AncsinGabi - akit meg minek felhozni négy játékperccel a sajtósra? Na mindegy.
Narcisse alacsony súlypontját évtizedek óta képtelenek vagyunk megszokni, sajnos a legkisebb karmozdulat is veszélyes vele szemben, mert azonnal nyakra irányulónak számít, ezt tegnap Timu után Laci is megette szépen, előbbit mondjuk egy fokkal jogosabban lehetett befújni, Lacié viszont helyszínen is annyira látszódott, hogy egy simán oldalra kitett kéz volt, amibe Narcisse belehajolt, és ha már ott volt, domborított egy nagyot. Visszanézés után látszik igazából, hogy ő is pontosan tudja, hogy ez semmi nem volt, úgyhogy amíg Sulic kiröhögte, ő csak sejtelmesen somolygott. A védelmünk egyébként az elejétől fogva megfelelően harapott, nem ezzel volt a gond, viszont muszáj kiemelnem, mert ezen a meccsen vált igazán világossá, hogy nem fér bele egy ilyen rangadóba két ennyire szarul lőtt büntető. Baszki, ilyet még én is tudok, először Gajic próbálja túlmozgatni az ellenünk ilyen jól még soha az életében nem védő negyvenéves O'meyert, majd konkrétan belezavarodik, és lő egy hosszú félmagasszerűséget, aztán pedig Momo próbálja meg egészen hasonlóan. Az ott két gól volt, gondolom senkinek nem kell hosszas fejszámolgatásokba kezdenie, hogy lássa, mit jelent mindez a végeredmény szempontjából.
Egyébként Laci pihentetésétől (illetve annak hiányától) és a meccs közbeni kapuscsere démonizálásától eltekintve Xavi meccselése most nem volt rossz, az tűpontosan látszódott, hogy a védekezésre építjük a játékunkat, és ez működött is újra, nekem kapuban volt hiányérzetem, mert hiába kezdett Roli elképesztő formában, a félidők közepén nem nagyon tudott belenyúlni semmibe, persze ebben az is benne volt, hogy a Párizs addig támadhatott, amíg nem lőhettek ziccert, hatosról. Erről majd később megnyilvánulok.
Ilic felszívta magát szépen, tökéletesen látszódott, hogy tudja, neki gólokat kell lőnie szaggatottról, és a komplett őszi formájával ellentétben most erőtől duzzadva ment fel sokszor, és vette hátára a támadó csapatot. Elöl még Máté zsenialitása volt szembetűnő, veszélyes volt betörésből, kintről, szépen készített alá Momonak is, de csattant is a csuklója, ha közbelőtt, nagyon bosszantó, hogy pont a legfontosabb szituációban hibázott, de eleve közünk nem lett volna ehhez a meccshez, ha ő nincs ott. Attól tartok amúgy, hogy ha meg lett volna Pálma is, akkor csak pillanatokat kapott volna Xavitól, pedig muszáj lenne beosztani őket valahogy úgy, hogy az mindenkinek megfelelő legyen mindenféle szempontból. A beállók rendben voltak támadásban, hatalmas kár, hogy Nilsson volt a végén az egyik nagy ziccerkihagyó. A másik meg Momo, hát rá sem tudok nagyon haragudni a tegnapi után.
Idén talán először, de végre Timuzsin is több volt, mint dicséretes, nem véletlenül skandálta nevét az O egyszer, volt egy olyan védekezésünk 7:9-nél, amit konkrétan tanítani kellene, időben és a kaputól jó messze sorban faultoltuk le az embereiket, nem látszódott, hogy hol találnak rést, mert nem is nagyon lehetett, ez volt az a kivédekezés, amikor Roli védése után Laci vetődött a kipattanóra hosszúra nyúlt testével. Az ilyet imádom, és ez volt az egyik, ami eddig hiányzott az őszünkből szerintem. Meg a végjátékban a hidegvér.
Mint a 10. gólunkat, pont úgy kellett volna kijátszani az emberelőnyünket a végén, ahelyett, hogy érezhető feszengéssel ne vállalja senki sem be a kintről lövést, aztán majd én felkiáltással egy lövőhelyzettől távol álló kényszermegoldással Máté puffantson szarul bele a franszoá kezekbe. Tudom, hogy nem szélre szoktuk lehúzni az előnyt (de miért??), de muszáj lenne begyakorolni azt is, mert ha a beállóinkat leszedik, a csere nélkül játszó lövőink pedig érthetően kifinganak a végén, akkor ez lenne a legkézenfekvőbb megoldás még akkor is, ha nem nálunk lenne a világ 3 legjobb jobbszéljéből kettő. Szóval ez egy igen nagy felelőtlenség, szvsz, nem engedheti meg magának ebben a mezőnyben senki, hogy ilyen értékeket hagyjon csak úgy parlagon heverni, így mi sem. Úgyhogy a tegnapi egyik legnagyobb tanulsága az, hogy gyakrabban használjuk már a széleket emberelőnyben, pls!
Most az akarással, a küzdéssel, a motivációval, a csapatjátékkal nem lehetett senkinek sem gondja, a koncentráció is közel volt, de a heteseket, ziccereket nem tudom felrónni máshova, ugyanakkor muszáj valahova, szóval ebben láttam még némi elmaradást. És ide tartozik a fordítás után kapufáról megszerzett labda könnyű eladása, mert ott akkor két gólunk lehetett volna. Volna, volna.
És amit még döbbenetes volt látni, az a második félideji játékvezetés. Jó, tudtuk előre, hogy a Krstic, Ljubic párosnak messze nem vagyunk a szíve csücske, na de azt az ámokfutást, amit rendeztek a második játékrészben, az felfoghatatlan volt a helyszínen, és mivel visszanézés után sem lett tompább bennem mindez, hát muszáj foglalkoznom vele. A mocskos csalókra kell valami angol alternatíva, hogy meg is értsék, mert az nem jó, amit Koko javasolt, hogy "köcsög szlovénok, ne félj, azt megértik", mert hát nem minden köcsög bíró szlovén ugye. A franciák konkrétan annyit játszottak passzívnál, amennyi éppen kellett nekik a gólhoz, eközben a másik oldalon Mikkel kinyújtott kézzel löki a hét méterre labdával érkező Mátét a levegőben, az szaggatott. Az elnyújtott csúcspont a fordítás környékére tehető, ahogy Sulic kiegyenlített, majd a következő piszkáld ki-féle cunderével végre vezetést szerzett, még vissza sem ért, már kiszórták kétpercre, majd még ugyanabban a támadásukban megkapta Laci is a semmiért. Aztán négyen támadtunk, mikor még fel sem értünk, tíz másodperc után már felrakták a kezüket (én helyszínen azt hittem, Máténak fújtak lépést, de az sem volt), és összesen két passz után elvették. Két passz után (!!44!!!), amikor a PSG támadott másfél perceket, amikor éppen annyira nem találtak rést. 21:20-ról lett hirtelen 21:24, és újra kezdhettük a zárkózást. Nem szeretek és nem is szoktam bírózni, de attól függetlenül, hogy még így is nyerhettünk volna, mert Máté gyors gólja után Ilic nagyon okos labdacsenésével gyorsan visszajöttünk ismét, az a kettős hátrány és az akörüli hacacáré bizony sokat kivett mindenkiből. Belőlem is.
Ha csak ennyire kapunk vendégpályát Párizsban, bőven szoros lesz az eredmény, és bármi megtörténhet a hétvégén. ebből a szempontból még jó is, hogy rögtön megyünk visszavágni, mert mindenkiben élénken él az emlék. Egyáltalán nem lehetetlen érzésem szerint, eddig sem játszottunk alárendelt szerepet Párizsban soha, ha esetleg Pálma összerakja magát addigra, ha meg merjük lépni Laci 5-10 perces pihentetését, akkor pontosan ugyanennyire nyílt meccs lesz az is. Nem aggódom emiatt, szerintem lendületben vagyunk, csomó dologban látványosan javultunk, bármi lehet, és ha ők elvitték innen, nekünk kutyakötelességünk onnan elhozni két pontot.
Összességében egy baromi jó meccset játszottunk, nagyon döntetlen szaggal, de sajnos a végjátékban ismét hoztunk két-három rossz döntést, és ez elég volt ahhoz, hogy elveszítsük régóta fennálló hazai veretlenségünket. Érdekes amúgy, hogy három és fél éve, amikor a Kiel ellen utoljára kaptunk ki itthon, pontosan ugyanez lett az eredmény. 28:29. A szurkolás jobb volt, mint idén bármikor, mondjuk kellett némi noszogatás, és sajnos a hosszú oldal hozzánk közeli negyede reagál csak jól akármire, de ettől függetlenül a hangulattal sem volt sok gond.