Ha ezek megvannak, mi leszünk a harmadikak. Ehhez egy pontot itthon kell tartanunk. Minimum.
Nincs sok csapat Európában, aki ellen ilyen kiegyenlített mérlegünk lenne, de amíg a Kiel ellenit véres verejtékkel hoztuk vissza hasonlóra az utóbbi néhány évben, addig a Flensivel mindig is fej-fej mellett haladtunk. Ráadásul bírjuk is egymást kölcsönösen, szóval tényleg egyenrangú, kiegyensúlyozott és csudi szép ez a kapcsolat. Érdekes, hogy ennek ellenére napjainkig kellett várni az első klubok közti humán-transzferre, szerencsére felénk irányuló, és szerencsére Vranjes. Na de messze van még július.
Miután a komplett februárom azzal telt, hogy valamelyik gyermeket pucoltam kifelé valamelyik betegségéből, kész felüdülés most azt tervezgetni, hogy hogyan is vonulok meccsre szombaton. Jó, sört még mindig nem ihatok, és biztos rohannom is kell utána haza, mert a kis matricám hangosan hiányolni fog, de legalább valószínűleg odaérek, nem úgy, mint a Plock ellen. Remélem. És amit még remélek az az, hogy kicsit előremutató játékot látok. Hiszen kinézek az ablakon és mit látok? Hát tavaszt, emberek, úgyhogy jó lesz, ha gatyába rázza magát mindenki, szurkoló, edző és csapat. Mindenki, de komolyan.
Nagyon kevés időnk van vissza az egyenes kieséses szakaszig, és elég kevés meccsünk, amin gyakorolhatunk majd. Na nem panaszként mondom, csak leszögezem, mint tényt. Persze látom, hogy ha Xavin múlik, akkor is két átlövővel megyünk neki a fontosaknak, ha valamelyiknek leszakad a lába, de nem tudok mást tenni, mint reménykedni, hogy valakire majd időben hallgat, hisz a remény hal meg utoljára. Nem igaz? Vagy hogy valami csoda folytán nem purcannak ki a kezdők júniusra. Meg a fontos addigiakra. Egyébként tudom, hogy uncsi, én is unom már magamat, de mivel ez lesz a szezon kulcsa, és tán még mindig nem lenne késő változtatnia, hát mantrázom körömszakadtámig. Rajtam nem múlik, na. Alábbi zseniális kép a tegnapi edzésről remekül szemlélteti, hogy Xavi szerint mennyi játékosból áll a csapat.
Pont a Flensi amúgy csúnyán kicsinálhat bennünket taktikailag, mert ha valakik, hát ők futni nagyon bírnak, mi meg gondoljuk végig mit művelnénk az 50. percben, ha Vranjes úgy dönt, hogy márpedig ők által szaladnak rajtunk ma. Ettől kicsit tartok is, azt kell mondjam, de bízom abban, hogy összerakjuk a védelmet olyanra, amiről lepattognak, és a hogy nem hibázunk hat rakatnyi ziccert/hetest/lövést. Ez az Andersson/Moller duó nem nagy liblingem, előbbit remélem nem kell magyarázni, de ha igen, akkor annyit, hogy ő az a meccset megnyerni és csapatot feltüzelni képes típus, utóbbi pedig az a szürke eminenciás, akitől senki nem várja, mégis mindig hozza magát. Szóval a kapuspár egy kövér jajj, úgyhogy lőjjünk okosan és szépen.
Talán Pálma is lesz végre, mondjuk ennyi kihagyás után én már azzal is elégedett leszek, ha egyszer-kétszer elsül a keze, viszont Mátét nem zökkenteném ki az elsőszámú irányító pozícióból, az biztos. Mirkot fel kell hozni, úgyhogy ő állna kezdőként az én kapumban, Roli abszolút stabilan tolja mostanában akár padról, akár elsőként, szóval nincs benne kockázat. Ha és amennyiben a védekezésünk megüti minimum a Plock ellenit, akkor amúgy nem lehet nagy baj. És a hetesek, ziccerek, kipattanók még a legfontosabbak. Meg hát persze a hangulat. Hogy el se higgye semelyik németdán, hogy itt komolyabban keresnivalójuk van.
Szurkoljon mindenki, búcsúzzunk szépen a csoportkörtől, és akkor a csapat is úgy fog majd.