Nagyon ritka, hogy olyan csapat érkezzen a Veszprém Arénába, amely a hivatalos adatok szerint matematikailag esélyesebb legyen a győzelemre az adott időszakban. A fogadóirodák szerint viszont most pontosan ez van. Ezért tartottam fontosnak a fenti címet adni a posztnak, hiába a matek ugyanis, ha mi vagyunk a galaktikus Párizs mumusa. Mert nézzünk fel arra a számsorra, mi vagyunk azok, nem igaz? Abból a tekintélyes mérlegből kell kiindulni, nem másból, és akkor rögtön a helyére kerülnek a dolgok magunkban.
Éles helyzetben hatszor játszottunk velük, ahogy a cím is mutatja, számunkra meglehetősen kedvező irányú és elég meggyőző a statisztika. Négy - nem akármilyen - győzelem mellett egy x és egy kétgólos cumi van lajstromban, természetesen utóbbi két eredmény párizsi helyszínen történt vala, Veszprémben tehát nem nyert a PSG még soha. Jó, más sem gyakran, de ők aztán még messze is voltak. Két év telt el azzal, hogy neggyeddöntőztünk velük tavasszal, és maradjunk annyiban, hogy mindkétszer elég megnyugtató különbséggel juttatta Kölnbe Veszprém fiait Carlos Ortega.
Aztán jött a tavalyi csoportrandi már egy teljesen más dimenzióban, amikorra nekik már edzőjük és Nikola Karabaticuk is lett ugye, de csapatuk és konkrétabb védekezésük még nem annyira, nálunk viszont már nem volt Carlos Ortega, és az az őszi szezon sem kecsegtetett bennünket sok jóval. Amikor újraolvastam az LA-posztot rájöttem, hogy azt egészen konkrétan idén is írhattam volna, bennem pontosan ugyanolyan érzések kavarognak, pontosan ugyanazokon a pontokon érzem meglővve magunkat, ugyanakkor pontosan ugyanúgy bízom a csapatunkban, magunkban és a dacban. Abban a dacban, ami ha mást nem is, de borzasztó kemény, koncentrált, motivált védekezést szülhet, a Párizs ellen pedig az a legfontosabb fegyver. Ha valaki, hát mi tudjuk, hogy hogyan kell megverni őket, és újra meg is fogjuk mutatni, remélhetőleg. Aki nem akar visszakattintani az előző évi LA-posztra, annak azért két részletet kiragadnék, ha nem baj. Az egyiket motivációs céllal, hogy mindenkit elérjen az a csakazértis hangulat, ami engem.
"Nem hiszem, hogy egy értően olvasó veszpréminek különösebben ecsetelnem kéne, mennyire nem nekünk áll ez az év, nincs szerencsénk sem a gazdasági, sem a politikai történések egyáltalán nem lassú és jelentéktelen sodrát tekintve, nincs szerencsénk a csoport meccseinek sorrendjével, emellett kifejezett pechsorozat vágott haza bennünket elkerülhetetlen, meccshelyzetes sérülésekkel és betegségekkel tarkítva amúgy sem túl nyugodt és kiegyensúlyozott életünket. Vérszagra gyűlő had dörzsölgeti a tenyerét országszerte a Veszprém bukását várva, a csupán fröcsögésre hajlamos, tájékozatlan tömeg rugdosása mellett van olyan, Veszprémhez közelebbi szívvel rendelkező réteg is, akik még Carlos menesztését sem heverték ki teljesen, úgyhogy nyugodtan kimondhatjuk: az ág is húz bennünket mostanában."
Jó, persze vannak a szövegnek olyan részletei, melyeket olvasva egyértelműsödik, hogy ez nem ez a szezon, de mondjátok azt, hogy most nem pontosan ez van. Furcsa? Furcsa. Akkor most is nyerünk 8 azaz nyolc góllal, vagy mi van? Annyira durván van ugyanaz, hogy még a listán is nyekereg a női szakasz, pont, mint tavaly ilyenkor, ahogy azt már akkor is megírtam. Én viszont minden rossz hír ellenére igyekszem továbbra is kincstári optimista maradni, mert hát máshogy nem nagyon lehet, amikor ilyen rangadó van.
Na de hogy kicsit a jelent is megpiszkáljuk, nézzük, mit alkotott idén a Pözsögö.
Az első forduló kivételével - nagyon szoros kieli vereség - minden meccsüket nagyjából meggyőzően hozták - na jó, a Plock elleni hazait elnézve nem vágtunk hátast -, a Barcelonával együtt tehát vezetik a csoportunkat, mi pedig jelen pillanatban ugye a harmadikak vagyunk. Nem is ez a legnagyobb probléma, hanem inkább az, hogy eléggé javuló tendenciát mutatnak, ráadásul elengedték azt a temérdek gólt lövünk, úgyhogy mindegy mi van hátul féle szemléletet, így képesek elég morózus falat felhúzni Møllgaarddal és kisebbik Karabaticcal hármasban. Idénre bővebbek lettek egy Stepanciccal, plusz a világ legjobb balszellőjével, Gensheimerrel, illetve O'meyernek nek is lett egy igazi alternatívája Skof személyében, aki már most többet védett, mint az elmúlt három év cserekapusa. Muszáj volna viszonylag korán zavarba hozni őket néhány távolival, mert ha nem lesz veszélyes ember kintről, akkor konkrét halál van. Ha ez a fal zártan és hatoson maradhat, akkor Titinek ajándék lesz minden labda. Átlövés nélkül pedig nem nyerünk meccset a PSG ellen, az tuti, visszanéztem az összes egymás elleni jegyzőkönyvet, és hát igen, ez az átlövések nélkül ellenük nem nyerünk teória abszolút alátámasztható, az összes győztes meccs húzóembere Ilic vagy Laci volt, de kilencről bőven tíz gól fölött (12-18) lődöztünk mindannyiszor, szóval nagyon fontos lesz kintről beleállni ebbe a meccsbe. Szerencsére ők pont pihenhettek a héten, legalábbis az utazgatós haknizásból kimaradtak, úgyhogy talán beljebb vagyunk ennyivel. Tavaly ezeket szabtam meg előzetesen, és ugyanezeket szeretném kérni újra.
"Ha koncentráltak leszünk, ha okosan, taktikusan játszunk, ha le tudjuk lassítani a rohanásukat, máskor pedig egy Chemával vagy Mátéval mi mászunk villámgyorsan az arcukba, tehát ha meg tudjuk őket lepni egy-két ütemváltással, váratlan húzással, ha jönnek az átlövések is Ilictől és Nallacitól, ha Andika és Rencsi rendesen tud könyökölni a falban, ha működik a védekezésünk, ami egy rendes kapusteljesítmény alapjait lerakja (ezzel harminc alatt tartva a gólfosókat), ha az átlagnál több labdát nem adunk nekik oda, akkor nem lehet baj ezzel a két ponttal. Nem írtam olyan dolgokat, ami távol áll tőlünk, sőt, ha ezt így együtt tudnánk kivitelezni, az meggyőző siker volna, és én arra vágyom most."
Nagyon kellene egy jó Pálma is, és egy bátor, keveset hibázó Máté, nagyon nagy szükség lenne arra is, hogy a szélsők ne hibázzanak, ha lehetőséghez jutnak - az eddigi meccsek alapján valószínűleg nem nagyon fognak, azt a keveset viszont be kell rámolni szigorúan -, nagyon kellene két tökéletes beálló, aki kihajtja a szart is a Karabatic bro.-ból a falban, hogy ne legyen már annyi erejük a támadásaikra. Nem tudom, meg merjük-e lépni sokadszorra is a hadd lőjjön csak Mikkel taktikánkat, mivel bejövős volt, esélyes, ugyanakkor annak az alapja is egy olyan szintű betonvédelem, amely tudatosan adhat fel posztot az ellenfél támadásában. Ha az meglesz, félsiker. Egy (vagy kettő) jó formában lévő átlövő pedig a majdnem. És ami még biztosan kelleni fog ehhez a melóhoz, az a lelátó hangja.
Összesen egyszer, a Kiel-meccsen szóltunk idén jól, a többi hatalmas blama volt, maradjunk annyiban. Itt az ideje, hogy ismét maradandót alkosson a tábor. Azt remélem mondanom sem kell, hogy ilyen meccsre csak pirosban, és hogy mire való a duda, viszont hadd kérjek meg mindenkit, aki jelen lesz az Arénában, hogy vegye ki a kezét a zsebéből, és segítse a csapatát azzal, hogy legalább tapsol, amikor mindenki más is, aki körülötte van. A bemutatásnál üljünk fel az újításnak, tehát a Veszprémeket nyomjuk meg, amikor kell, aki nem tudja hol kell, figyelje a tábort, és a bemutatásnál is hőzöngjük be a neveket, ha kérhetem. Nem lehet elégszer hangsúlyozni, hogy mennyire fontos lenne előkapni azt a hangulatot, amitől reszket egész Európa, de ahhoz tényleg az kell, hogy az O teljes egészében odategye magát hatvan percig folyamatosan, hogy a turisták is szedjék össze magukat, és ha már egyszer bejutottak a szektorba, akkor azt tegyék, amit közelről látni, hallani, érezni akartak: SZURKOLJANAK, vagy húzzanak a rákba. Nem leszel attól kevesebb, ha kiereszted a hangodat, biztos sokakban van egy gát ezzel kapcsolatban, biztos sokan érzik úgy, hogy kiabálnak itt elegen, nehogy már pont az ő tapsa vagy hangja kelljen a győzelemhez, nekik üzenem, hogy DE, van olyan. Ha kivételesen mindenki összecsapná a tenyerét ebben az Arénában, ha mindenki legalább az alap rigmusokban segítene a tábornak, ha csak az É-pí-tők-özésbe 5000 ember beleállna, akkor lenne igazi hangulat. Az ellenfél támadásainál - az egyetlen pont, ahol ér a duda - toljuk a bírókra a nyomást, ez nagyon fontos volna hatvan percen át, és most aztán tényleg tőlünk is muszáj volna az emberfeletti teljesítmény, ha másért nem is, csak hogy tiszta lelkiismerettel mondhassuk: mi mindent megtettünk, hogy győzelembe hajtsuk a csapatunkat.
Szóval rajtunk a sor, mutassuk meg újra, hogy mire képes ennyi ember közös akarata. Arról nem is beszélek, hogy hinni mennyire muszáj volna ebben a két pontban. Most még lehet sápítozni, meg legyinteni, hogy ááá, ők a jobbak, de ki az Arénába olyan ember ne jöjjön, aki vereséget vár károgva. Ha mi nem hiszünk benne, hogy hihetne benne a csapat? Olvassátok újra a tavalyi győzelmi posztomat, és okuljon belőle mindenki magának. Csak hogy meghozzam a kedvet az átkattintáshoz, így kezdődött amaz.
"A mérkőzésre pedig azóta is csak keresem a szavakat. Még most sem vagyok benne biztos, hogy le tudom-e írni azokat az érzéseket, amik bennem kavarognak tegnap délután óta. Döbbenetes, fantasztikus, csodás, hihetetlen. Csak pillogok, mint hal a szatyorban, pedig már nézem vissza, úgyhogy lassan el kell hinnem. Elképesztő volt az egész. Bárcsak mindig tegnap volna."