Lássuk be, a kékeknek reális esélyük ellenünk hosszú évek óta kizárólag a Tisza parton van. Ott viszont el is kaptak minket többször, bár azok is ugyanilyen, sehova nem számító, a mi szempontunkból bágyadt őszi kötelezők voltak. Ezek voltak azok a meccsek, amiből a Szeged építkezett, a Miszter kihúzhatta magát, mi meg tovább lépve koncentrálhattunk a BL-re. A bajnoki döntős kiírás és a sportágban kb. példátlan szegedi dupla sorcsere után valami hasonlóról lesz szó idén is.
Illetve.
Van itt ez a kis lufi, amit szeptember eleje óta fújunk. Kezdődött a Vardar ellen, bár azt még elengedtük, mondván, előszezon, ahogy a flensburgi ikszet is, mert azt meg előre aláírtunk volna, persze, bár sajnos láttuk a meccset is. Aztán jött a most már hivatalosan is mumussá előlépett plocki túra, a maga közepes színvonalával és hasonlóan sokkos végjátékkal. Nyilván a trollseregek már ekkor szívtelen légiósokról és tehetségtelen, túlfizetett magyarokról makogtak - de trollokkal (általában) nem foglalkozunk, szóval mi magunkban csak piciket lehelgettünk abba a lufiba. Aztán jött a Kiel dicsőséges legyőzése, kiengedhettünk végre némi levegőt. De aztán elutaztunk Barcelonába. A végeredménnyel nincs is gond, de az az összeomlás, amit a második félidő elején láttunk, hát, arról megint a májusfa jutott eszünkbe. Meg a Xanax.
Igen, megint dagad a lufi.
Az eszünkkel tudjuk, hogy belefér, mert ősz van, megtanultuk a leckét. Nem most kell jónak lenni, mantrázzuk is keményen, mint az egyszeri KDNP-s a 98%-ot. Csak közben tartunk tőle, hogy vannak, akiknek előbb fogy el a türelme a miénknél. És azt láttuk nem is olyan régen, hogy ha elfogy a türlem, kipukkad a lufi. Emiatt van tétje a holnap délutánnak.
De engedjük el a paráinkat - meg a szegedi szakvezetés kinyilatkoztatásait -, azért ott még nem tartunk, hogy megoldhatatlan feladat lenne nekünk a Pick. Az eddig látott kiszámíthatatlan formánkon kívül nem sok minden szól a hazaiak mellett. Posztonként nézve a legszorosabb talán a jobbszél, Sostaric és Pedro remek igazolás volt. Ja, és Sliskovic hiánya miatt balátlövőben van velünk pariban a Szeged - feltéve, hogy Gorbok visszatér, Palmarssont pedig csak irányítóként vesszük figyelembe. Nem lehet kihagyni az összeszokottságot sem, bár ezen a téren Pastor tényleg erő felett teljesít, a meccseik nagy részén kifejezetten egységesek voltak. Hja, a money time-ban volt baj náluk idén, de hát ugye mi sem az utolsó perceinkből vágjuk össze mostanság az imázsvideónkat.
Nagy megfejtés tehát nincs: leginkább érkezzünk a meccsre úgy, ahogy erre a meccsre már csak a történelme miatt is kell. Aztán rakjuk össze azt a falat ott hátul rendesen, vegyük el Bodó Ricsi és/vagy Gorbok önbizalmát és onnantól nagyjából meg is leszünk. Ha a ballövőkre jól lépkedünk ki, azzal Jonast is ki lehet venni. Irányítóból egyelőre nem sok gól jön, jobb lövőben Balogh tüzel ugyan, de egyedül kevés lesz, Buntic meg általában szép sormintában tolja a jó és rossz megoldásokat. A beálló körül kell még rendben lenni, ez fontos, mert ezzel Zsolti elől el lehet venni a területet (és a passz opciókat). A körül szón van a hangsúly, Bánhidi ugyanis már most remek, de hajlamos ész nélkül befordulni - pl. Terza az ilyenkből tud gyönyörűen, és ami még fontosabb: belemenést érően homorítani.
Támadásban leginkábban abban bízunk, hogy Ancsin akarása nem fordul görcsbe, mert azzal a jobb oldalunknak reszeltek. Kopljar eddig nem villant, Laci várhatóan nem lesz, így ha Gabi nem tesz hozzá, akkor Gajic/Marguc/Gulyi legfeljebb a wax egyenletes eloszlatásával fog foglalatoskodni. Láttuk a Kiel ellen is, mennyire képes beszűkülni, sematikussá, kiszámíthatóvá válni a támadójátékunk - ha ezt elkerüljük, nem lesz gond.
Megyünk jó sokan, készülnek ránk a szegedi pajtik is - csináljuk meg a hangulatot, mutassuk meg, hogy aki igazi szurkolást akar látni Magyarországon, annak bizony kézimeccsre kell menni! Bár szombat ebéd után leszünk, de nem Forma-1 ez, nehogy bealudjon már a jónép az M4 előtt.