Korai indulást céloztunk meg, hiszen mostanság gyakori a várakozási para a megboldogult osztrák-magyar határon, ahogy néztem, ezzel nem egyedül voltunk így, fullon lett a fb-falam Kölnbe éppen induló veszprémi hadakkal, pedig ekkor volt négy óra. Büszkén jelentem, hogy megtaláltuk a bécsi indulás egyik hátulütőjének megoldását, mindig az autó napokra való parkoltatása volt a para, hiszen az a 4 nap két repjegy árában van, de most hirtelen ötlettől vezérelve kikumtam, hogy az egyik környező település vasúti parkolójában a verda remek helyen van, mi pedig felpattantunk egy bécsi vonatra, ami kemény hat-nyolc perc alatt a Schwechaton is volt 2 Euróért, úgyhogy büszke magyar vagyok, tuti elshoppingolom, amit most spóroltam.
Nem bánom, hpogy nem kell most végigzötykölődnöm az utat, a korai kelés és kávé kombó kb. négyszer kényszerített wc-re a Veszprém-Bécs táv alatt, sosem érnénk ki Kölnig kocsival. És hát kihagytuk volna azt az elképesztő jelenetet is, ami bármelyik burleszfilmben minden további nélkül beleillett volna, és amin hétrét görnyedve röhögtük könnyesre magunkat a bőrönd becsekkolására várva. A sztori a következő, két jól karbantartott, szép arcú, olasz dívának tűnő asszonyság randalírozott három emberméretű gurulós bőrönddel előttünk a sorban. Az még nem is váltott ki belőlünk harsányságot, hogy félpercenként kellett valamelyiknek valami nagyon fontos dolog miatt kirohanni a sorból, de amit a cuccaik ráncigálásával műveltek, arra nincsenek szavak. Például olyan nem volt, hogy a három csomagot egyszerre ketten rendezgették volna, mindig csak egyikük volt a mozgatásért felelős béna, már önmagában ez is okozott nyilván fennakadásokat. De amikor kitalálták a becsekkolós asztalokhoz legközelebb eső sorban, hogy az egyik gurulósat kiteszik a kordonon túlra, és majd kinyúlva(!!!!), konkrét szlalomban(!!!!) húzkodják felváltva, próbálják irányítani, kerülgetve ugye a szalagok tartásáért felelős oszlopocskákat, háááát. Apám, alig bírtam nem odanézni inkább. Mikor már a komplett sor röhögött együtt látványosan, még akkor sem kapcsoltak. Illetve hát az ötven kilós nőcik ötven kilós bőröndjeik szalagra emelését is követte némi hahóta, hát fogalmazzunk úgy, hogy sikerült minden feladatot a lehető legbonyolultabban megközelíteniük, és akkor még finom voltam.
Eme mókának köszönhetően elröppent a sorbanállás szinte pillanatok alatt, és amúgy mi a határon is átsiklottunk még a tömeg előtt, úgyhogy elég zökkenőmentesen indul az utazási nap. Az igaz, hogy ezzel a hármas keléssel nincs ember a földön, aki szerintem megbirkózna, szerencse, hogy a bécsi reptéren van fekvős hely is, úgyhogy dőlünk éppen valamennyit, na.
A tegnapi nap kapcsolódó sztoriját pedig az Airbnb-s lakás tulaja szolgáltatta, aki közölte, hogy váratlanul Münchenbe kell utaznia a hétvégére, faterja lesz a kapcsolattartónk a kölni tartózkodásunk alatt, viszont ő csak délelőtt ok, úgyhogy kiküldi elénk a reptérre, és elszállít bennünket a lakásba. Igaz, hogy angolul nem beszél, de imádni fogjuk, ötvenes jókedélyű ice cream-maker, mint minden rendes olasz, és Luigi is, mint minden rendes olasz. Úgyhogy ő jön elénk ma, azt pedig csak remélni tudjuk, hogy az ice cream-maker cabbal, de erről majd beszámolok egy későbbi posztban.
Ünnepélyesen megnyitom tehát a NordHedge-tour kölni hétvégéjét 2016-ban, hajrá mi, remélem mindenki odaér időban az Opening Partyra. Mi legközelebb a csapat háza tájáról jelentkezünk, mert 13.00-tól Media Call van.
Tudnivalók itt, és ne feledjétek, hogy NordHedge Challenge is van, képeket várunk folyamatosan!