Kb. ez jutott eszembe, illetve hát a tűzzel játszást George mondta be a második félidőben, de teljesen ült a meglátás erre a tegnapira szerintem.
Ha közhelyeket kellene választanom, talán akkor volnék a legegyszerűbb helyzetben, például: mindig a kötelező a legnehezebb, illetve végül győzni tudtunk egy baromi izzadságszagú meccsen. Előzetesen sem tudtam mit elemezgetni a várható meccsen, ha teljesen őszinte szeretnék lenni elmondanám, hogy utólag sincsen hozzá túl sok kedvem, de azért megerőltetem magam kicsit, na, és visszanézem valameddig a meccset. Amit így hirtelen el tudok mondani, az inkább a körítést érinti, ami viszont pöpec volt, igen. Köszönjük szépen!
Először is nagyon jól jött az a sátor abban a szélben, ez kétségtelen. Aztán befutottak a lengyelek is, ki hogyan, persze, a csapat buszával közlekedők mutattak a legjobban, miután ők eltöltöttek egy pihentető éjszakát nyugalomban, a másik két busszal ellentétben. Azokon, ahogy az várható is volt, elég zombik lettek az emberek. Pontban kettőkor elkezdték osztani a babgulyást, ami a nagyszerű Betekints konyhának köszönhetően természetesen tökéletes volt sok és hatalmas húsokkal megtömve, nagyon ízlett a lengyeleknek is persze. A szokásos rigmusok közepette zajlott a közösségi étkezés és beszélgetés, befutott a kinti meccsen velünk sok időt eltöltő csávó is, elég ramaty állapotban mondjuk, de úgy összességében volt tök jó érzés, hogy bármerre néztél körbe, egymással összebratyizó lengyel-magyarokat láthattál folyamatos sál és relikviacserében. Imádjuk az ilyet.
A beérés kicsit körülményesre sikeredett, de viszonylag időben ott voltam a helyemen, ugyanakkor ijedten konstatáltam, hogy a sorunkban a zászlók végéig kb. ketten voltunk Bandyval. Váó, gondoltam ez így szép lesz. Aztán az utolsó pillanatra valahogy beszivárogtak a népek, és az élőkép minőségén nem látszott annyira, hogy nem volt tele a sor, szerencsére. Jól nézett ki nagyon, na, nekem tetszett, a valaha volt legnagyobb élőkép történt meg Veszprémben, nos az ilyenekhez járul hozzá tevőlegesen az, aki belép a szurkoló szervezetbe. Köszönjük mindenkinek, aki hozzátett ehhez, szerintem bazi gyönyörű volt, és tök nagy, még sok ilyet szeretnénk, úgyhogy gyertek csak, gyertek! Fatábla labdára szerelése, ajcsik átadása, összességében egész komoly kis show kerekedett az utolsó csoportmeccsünk elébe.
Az első félidőt Máté kezdte karmesteri pálcával a kezében, és hát gyönyörűen mozgatta össze a plocki falat, miközben helyzetbe hozta hol Ugaldét, hol a lövőket, az ő játékát mindenképpen dicséret illeti meg, ez nyilván nem kérdés senkinek sem. A védekezés és Mirko viszont annyira nem érezték egymást eleinte, illetve a ziccerek bevágásával is voltak problémáink, és nem csak akkor, amikor Corrales beállt a második félidőben. Gasi ennyi ziccert egész szezonban nem hagyott ki, és még így is lőtt vagy hat gólt szóval az mindenképpen elmondható, hogy a szélsőink foglalkoztatva voltak megfelelően.
A felsorolt hiányosságoknak köszönhetően viszonylag sokáig vezetett az egyáltalán nem feltartott kézzel érkező Plock az Arénában, de annyi baj legyen. Ami aggaszt kissé, az Ilic magához képest mostanság visszafogott formája, nem szoktam én hozzá, hogy a lövése közben szinte leessen a labda, az ilyen jól helyezett, de amúgy semmilyen lövés NaLacci védjegye, Ilicnek nem ez megy, hanem a bombázás. Most azt sem lehetett mondani, hogy nem volt meg a helye, mert többször megvolt és végül nem lőtte el, ami furcsa nekem kicsit, de azért még nem hisztizek, mert messze a szezon vége, és persze szép csendesen azért így is vágott hét gólt a szerb. Ja, meg a kihagyott hetesek. Azokkal ugye már egy látható különség alakulhatott volna ki a végére, ugye.
Azt is említettem már, hogy nem szeretem ezt a kapusoknak leosztott meccseket, sajnálom, ez van, szerintem ez nem a megfelelő módja a kapusok tűzben tartásának, még ha most a padról beugró Roló meg is fogott egy hetest.
Pálma is kaphatott volna ma több időt, igen, bár azért azt jelezném, hogy az első félidő második részében egészen konkrétan rá jártak egy-egyezni a lengyelek, nyilván nem véletlen, szóval ha őt kettes védőben szeretnénk használni, be kell iratni Sulichoz néhány magánórára, asszem. Oh persze a gólja gyönyörű volt, az kétségtelen. Illetve tetszett a Lékai-Pálma pályán töltött idő is, gyakrabban kellene ilyeneket, mert továbbra is meg kell találnunk azt az összetételt támadásban, amelyik Nallaci hiányában sikeres tud lenni bizonyos időszakokra. Sliskovicban is maradt még tegnap, a szélsőink is meghasaltak néhányszor Corrales előtt, de tulajdonképpen mindegy ez már innen nézve. Ezt a meccset be kellett húzni ahhoz, hogy rajtunk ne múljon a csoportgyőzelmünk, vagyis hát rajtunk múlt (ugye), de még mindig olyan helyzetben vagyunk, hogy meglehet.
Mondjuk én túlságosan nem bízom benne, és hát ugye akkor sincsen semmi, ha a Motorral nyolcaddöntőzünk egy lazábbat, plusz két meccs, ennyi ez.
Meglátjuk mi lesz.