A hét legnagyobb rangadója lesz a miénk vasárnap este, ez vitán felül áll. Dönteni még nem fog ez semmiről, ezt vésse már most mindenki a fejébe. Persze nehéz nem instant tenyérizzadást kapni az arab pénzen felsztárosított Paris Saint-Germaintől. Én is úgy álltam neki ennek a posztnak, hogy nem kell erre rápörögni annyira, aztán két sor után már a PSG gyenge pontjait és a mellettünk szóló érveket keresgéltem.
Kezdjük ott, amit kb. mindenki tud. A statisztika mellettünk szól, be is tesszük ide is Lang Zoli táblázatát, olyan szép. A valamirevaló meccseink az előző két szezon BL negyeddöntői voltak - szeretünk mi Párizson át Kölnbe menni, hehe.
Sérültekkel mi állunk szarabbul, az nem kérdés, Zeitz és Laci hiányzik ezúttal is. Tőlük Accambray van rehabon egyedül, már nyár óta, az ő pótlására hozták Mollgaardot, mert arrafelé ugye ez történik, ha valaki kiesik egy fél évre. Ha már az igazolásaik kerültek szóba, bár már sokszor írtunk erről, de a 2 x Karabatic + Serdarusic kombótól várják az igazi áttörést a katariak, amúgy teljes joggal. Kérdés persze, hogy Nokának elég lesz-e bő fél szezon, - aminek a közepén van egy riói kvali is - arra, hogy felépítsen és belökjön egy működő rendszert. Egyelőre ebből még csak az alapok látszanak, a kulcsembereket kijelölte (Gardent még ezzel is bajban volt), szóval koncepció már van. Eredmény egyelőre leginkább a jó sorsolás miatt, a Flensburg ellen voltak egyedül idegenben, az csúnya is volt eléggé. Rajtuk kívül igazán komoly ellenfelük eddig még nem is volt.
Mindettől függetlenül: ezt a holnapit el lehetne engedni.
El lehetne engedni a sérülések miatt, a nyomás csökkentése miatt és a közvetlen riválisok (PSG, Kiel) botlásai miatt. És azért is, mert nekünk már nem kell bizonyítani. De ismerjük a szakvezetés hozzáálását, amely márpedig az, hogy mi attól leszünk (vagyunk?) Európa legjobbjai, mert mindig, minden meccset megnyerünk. Mindenhol. Téttől, körülményektől függetlenül. Ezzel az elvárással mára az egész BL mezőnyben egyedül maradtunk, nyilván nem véletlenül. Ha mégis valamiért megérheti igazán odatennünk magunkat, az az, hogy egy párizsi győzelemmel három pont fórunk lesz a csoport elején, ahonnan már viszonylag sima út vezet a csoportgyőzelemhez. Főleg, ha a Kiel - PSG oda-visszavágón a következő két kanyarban mindkét fél veszít pontot - amire bőven van reális esély.
Motivációnak persze az sem utolsó, hogy remek visszavágás lehet ez Köln miatt, ha már ott Karabatic szinte egyedül vert el minket szűk fél éve. Most lesz mellette még egy Hansen, így kevesebbet kell foglalkoznia a góllövéssel, viszont védekezésben a tesóján kívül nincs sok társa. Meg úgy egyáltalán, egy sokkal kevésbé egységes, sokkal kevésbé felépített csapat ez a PSG. Alapból zárt hatosfalat tolnak, hármasban a két Karabatic, mellettük kettesben Barachet és Hansen - egyiket sem a védőmunkája miatt kedveljük, ha egyáltalán. E mögött a fal mögött Omeyer is inkább a tavalyi, mint a Kieli önmagát hozza. Ami nem rossz, csak nem ugyanaz, na.
A sebezhető védekezésüket jól mutatja, hogy eddig megszórta őket mindenki, és ebben bízhatunk mi is. Mármint mi lehetünk azok, akik végre visszafojtjuk a párizsi gyorstüzelő ágyúkat annyira, hogy egy esetleges gyengébb támadójáték is elég legyen. A védekezésünk még Laci nélkül is rendben lehet, megmutatta ezt a Kiel meccs. Nálunk mindenki érti és meg is tudja valósítani azt, amit Xavi vár tőle - lásd Sliskovicot, akit Zágráb óta nem győzünk eleget dícsérni - és egy jó fal mögött a kapusaink is élesebbek lehetnek. Plusz az amúgy alapvetően a Hansen-Karabatic pároskapcsolatra alapozó támadójáték ellen többféle felállást és védekezési szisztémát is elő tudunk rántani, amivel a két vezérbika játékát kontroll alatt tarthatjuk. Ennyi most még elég is lehet ellenük.
A képeket az ehfcl-ről loptuk.