Erősen szubjektív csajos kontent alarm, ilyen sem nagyon volt még errefelé, hát majd most lesz. Már az első forduló előtt nekiveselkedtünk, hogy összerakjuk ezt a listát férfi és női ízlésnek is megfelelően, csak közbejött az élet ugye. A lényege annyi lenne, hogy egy kicsi csalással az aktuális BL-mezőnyből egy csapatnyi jófaszit (jócsajt) előássunk és elhelyezzünk a kispadon illetve a kezdőnkben. Az ember azt gondolná, hogy ez milyen egyszerűen megy, magam is úgy álltam neki, de tévedtem. Azt például nem vettem számításba, hogy néhány (sok) jelenleg BL-be nevezett ficsúrnak az anyja lehetnék bőven, ha éppenséggel úgy alakult volna az életem, és bár nyilván nehezebb ezt ffi aggyal felfogni, de nőknél ilyentén eléggé számít a negatív korkülönbség. Magyarul nem tudok úgy ránézni egy pelyhesállú kisgyerekre, hogy a férfit lássam benne. Ez az ellenkező nemnél sokkal egyszerűbb helyzet ugye, eddigi életem során nem találkoztam még olyan férfiemberrel, aki a '95-ös korosztályra mondjuk ne tudjon teljes értékű nőként tekinteni, ha kell.
Egyébként a témára felzsizsegett a lista, a felvetés utáni napokban vagy háromszáz levél futott ezzel kapcsolatban, ráadásul egész használható tippeket kaptam a fiúktól, úgyhogy a látszat ellenére nem maradtam tök egyedül a válogatásommal. Kommentben aztán jöhetnek a saját liblingek.
Kapusok
Hát nem bántam volna, ha Palicka marad idénre a BL-mezőnyben, de nem maradt, úgyhogy a fiatalabb korosztály jelöltjének mást kellett keresnem. A tapasztaltabb rétegnek Kasper Hvidtet javaslom, és nem csak a borzasztóan jó neve miatt, hanem a nézése, meg a járása, tudjátok...Van benne valami megfoghatatlan, ránézésre azt gondolom róla, hogy rengeteg esze van, nem tudom miért, és remélem nem cáfol rám senki személyes tapasztalatok alapján, mert elég volt a múlt héten az összedőlt ideáimból, úgyhogy én Kasper Hvidtet (1976. február 6.) okosnak képzelem és kész. Ez pedig nálam sokat nyom a latban, elég erőteljesen rádob arra a félmosolyra, amely a szája szegletében bújkálva a vonzó sármját adja. Na, szóval ő. Félmeztelen képet nem találtam róla, mint ahogy senkiről sem nagyon, de hát maradjon meló a fantáziának is. Jó, kicsit kopaszodik a lelkem, de hát ő sem lesz már fiatalabb, ilyen apróság nem zökkenthet ki bennünket. Pályafutása során klubszinten mindig pont elkerülték az aranyak, de tényleg, pedig játszott BL-döntőt a Portlanddal is és a Barcelonával, a dán válogatottal pedig egy EB-győzelem mellett számos bronza van.
A cserekapusom Mikler Roló (1984. szeptember 20.) lesz, no nem vagyok annyira meggajdulva érte, nyugi, nem várom tüllszoknyában a kijáratnál, hogy minden meccs után fotózkodhassak vele, ugyanakkor a nem éppen reprezentatív felmérésem szerint bizony ott van az elitben. És ki vagyok én, hogy ezt ne adjam meg neki, ugye. Úgyhogy magyar versenyzőnk is van, lényegesen fiatalabb, mint az általam preferált Kasper, szabadidejében zenélget (a lányok szemében ez külön pont, természetesen), és bár kapusnak még meglehetősen fiatalka, azért egy EHF-kupa, egy BL-döntő, és egy olimpiai negyedik hely sorakozik az eredménylistáján mostanra. Ami reméljük bővülni fog hamarosan, pedig már így sem szar.
Ha rajtam múlna, padra ültetném még Corralest is a Plockból, bár ő aztán tényleg szemtelenül fiatal (1991. február 24.), mégis az egyetlen olyan faszi, akinek jól áll ez a hülye favágó-style szakáll, férfiasabbá, érettebbé varázsolja az arcát, na. Jó, nem egy anyós kedvence típus, mint Roli mondjuk, de mivel az ízlés megfoghatatlan, hát padra raktam. Hogy legyen választék típusból, minden korosztálynak.
Jobbszél
Múlt hét szombatig egyértelmű volt a helyzet, de még a sorrend is, most szintén egyértelmű, csak másik sorrendben. A szlovén Matjaz Brumen (1982. december 23.) from Vardar akkor is szerepelt volna ebben a válogatásban, ha Zlatkóból nem ábrándulok ki frissen, így viszont egyértelműen ő a kezdőm. Jókisfiús báj, mosolygós szem, kell még valami? Nekem nem. Stabil szlovén válogatott, pedig azon a poszton döbbenetes merítési lehetőség áll a mindenkori szöv.kap. rendelkezésére, csak hogy messzebb ne is menjek, a mi Gasink nagyjából arra vár, hogy ő végre kiöregedjen. Amúgy végignéztem kicsi szomszédaink válogatottját, hát, ha komplett válogatottat kellene választanom ebből a szempontból, valószínűleg őket mondanám be hirtelen. Lesz is még a listámon szlovén fiatalember. BL-győztes amúgy azzal a 2004-es Celjével, biza, ezt nem is tudtam róla.
Miután öt éve liblingezem ezen oldalon, nyilván nem tagadhatom meg a múltamat, úgyhogy cserepadra ültetem Zlatko Horvatot (1984. szeptember 25.) is a könnyes csalódás ellenére, hiszen azt is szem előtt tartottam, hogy nem rendességi sorrendet állítok most, hanem jófaszikat gyűjtök. Márpedig az én ízlésem szerint helye van itt, maradjunk annyiban. Viszont direkt szomorú képet teszek be róla. Eredményei alapján bőven a legjobbak között van, még ha Lui azt is találta mondani róla, hogy ő tipikusan egy középcsapat kiskirálya, ambíciók nélkül. Ezzel azért én nyilván nem értek egyet, még ha látom is, hogy Vujovic döbbenetesen szar hatással van rá, illetve az egész csapatára. 2002 óta tolja a Zágrábban, és nagyon csodálkoznék rajta, ha nem hívták volna pályafutása alatt _mindenhova. Végtelen számú horvát válogatott, bár furcsamód nincsen aranya, eze szerint pont lecsúszott az aranyvonatról, csupán két olimpiai bronza, két vb-ezüstje és egy vb-bronza van. Mondjuk ez sem szar lista.
Jobblövők
Hát, itt nagy a baj, maradjunk annyiban. Ha Marcin Lijewski (1977. szeptember 21.) még ezen szinten pattogtatna, meg is volnánk, mert nála azért rajzolni sem nagyon tudnék kedvemre valóbbat, de már nem ezen a szinten pattogtat sajna. Azért beemelek egy képet róla, hogy ti is értsétek, miért hatalmas vesztesége ő a női szemmel nézett kézilabdázásnak. Teljesen rendben van az ember, remekül áll neki a meccsviselet, az izzadt mez, az ordítás, a mosoly és a szétzilált fej, ráadásként pedig remek bal keze is volt az úriembernek, plusz esze és szeme. Hiányos ez a poszt, amióta ő nem vállal fellépést a BL-ben, viszont őszintén remélem, hogy lesz valamilyen szerepe a lengyel rendezésű Eb-n, így januárban találkozhatunk majd vele. A Hamburggal megnyerte a BL-t, a lengyel válogatottal pedig világbajnoki ezüst- és bronzérmes.
Kiril Lazarov (1980. május 10.) nyilván megkerülhetetlen, főleg ilyen ínséges, jóképű balkezes lövők nélküli időkben, mint ez. Amióta szerepelnek néha világversenyeken, a macedón ágyú kb. nemzeti hős hazájában, lassan bronzszobrot is állítanak neki Szkopjében, szóval kijár neki itt is egy hely. Hal vére nem sok érzelmet enged láttatni markáns arcvonásain meccs közben, úgy is fogalmazhatnék, hogy aki bármit le tud olvasni az arcáról ever, annak jó szeme van ehhez. Harmadik BL-döntőjét abszolválta tavaly, és első győzelmét, ezzel kb. fel is ért karrierjének csúcsára szerintem, bár sérülése miatt nem sok köze volt ahhoz a kölni, éppen ellenünk letolt meccshez. Attól még meg kell adni neki, hogy éppen regnáló világlegjobbja, gólkirály pedig már többször is volt, ha jól emlékszem. Sőt, valamelyik világversenyen is behúzta ezt a címet a macedón válogatottból, asszem. Az pedig azért elég szép eredmény, nem?
Irányítók
Talán ezen a poszton volt a legnagyobb tobzódás, mert az élmezőnytől csak kicsit leszakadva vannak csomóan, akik jelöltek lehetnek, Zorman például a szakállas divathullámot megelőző időkből, vagy Sarmiento, aki nagy kedvencem, de jóképűsége kapcsán ide akár Csaszit is betehetném, vagy a szemüveges Chemát, de mégsem őket tettem. Hanem a bosnyák-horvát Karacic testvéreket, eredetileg csak Igort (1988. november 2.) akartam a kezdőbe, de ahogy nézem Ivan (1985. május 26.) meg a kispadra ülhet. Előbbi a Vardar játékosa ugye, remélem jön ő még Veszprémbe, bátyja pedig Iváncsik Tomival tolja éppen a román Baia Mare együttesében. Válogatott szinten mondjuk elég szürreális a helyzet, a mostari születésű bros. vardari fele ma már horvát válogatott, Ivan viszont maradt Terza teammate-je. Room303 ízlésemmel kapcsolatos remek észrevételének helyt kell adjak, miszerint: "nem is tudtam, hogy a délszláv keresztapa típus bejön neked." Most, hogy munkaórák száma szerint annyit foglalkoztam jófaszik nézegetésével és válogatásával, mint még soha, ezt is megtudtam magamról. Hát igen, inkább ezek a határozott arcélek, mint a német vagy skandináv babagyilkos arc, maradjunk annyiban. De kompromisszumképes vagyok, szerintem.
Beállók
Már majdnem Aginagualdét kellett iderángatnom, mikor is valamelyik srác benyögte a listára Bélát. Basszus, tényleg, el is szégyelltem magam hirtelen. Bjarte Myrhol (1982. május 29.) tökéletes választás, az ok pedig, amiért nekem nem jutott eszembe, az az ideérkezős frizurája volt, ami egészen maradandóan vésődött az agyamba bele. Mi másért nem jutott volna eszembe? Megvan mindenkinek az a királylányos haj? Na, hát ezért. Így viszont sima győztes, és ha beleképzelem azt is, hogy miken ment át az elmúlt években, csak még szívesebben adom neki oda ezt a helyet. A Veszprém után az akkor még létező Nordhornnal nyert akkor még létező KEK-et, a Löwennel pedig egyszer kijutottak Kölnbe, és nyert Bundesligát is, ha jól emlékszem. A norgék válogatott szinten kicsit alattunk leledznek, legalábbis én mindig örülök, ha valamilyen fontos meccsen kapjuk őket.
Marco Oneto (1982. június 3.) pedig a másik véglet. Neki azért adom a kispadot, mert hát ugyan termete ellenére az ő játéka igazából nem áll össze, viszont a chilei olaszsága és külleme élvonal, ez vitathatatlan, itt meg most az a lényeg. Meg persze azért, mert ezen a poszton amúgy ilyen Toskicok, meg Baenák a jellemzőek. Marco remek példa arra, hogy az élethez szerencse is kell, nem néztem ugyan utána, de szerintem ő az egyetlen BL-győztes chilei olasz ebben a sportágban, ever. Egyébként furcsa, hogy mindketten összesen egy szezont töltöttek Veszprémben, mégis elég erőteljesen benne maradtak a köz emlékeiben. Az enyémben legalábbis mindenképpen. Mondjuk Béla jobban, szerintem ő még ma is a világ egyik legjobb beállója és hármasvédője, az ő akkori elküldése kb. három héttel ezelőttig egyértelműen a legfurcsább döntése volt a vezetőségnek.
Ballövők
Aki emlékszik még Nikola Karabatic (1984. április 11.) arcára, mielőtt megtámadta volna ez a súlyos és maradandó szakáll-betegség, az nem hiszem, hogy sokat gondolkodik ennek a posztnak a kezdőjén. Nikola alfahím, maradjunk annyiban, nagyon kevés nőt ismerek, aki nem piszkálná meg bottal legalább, az meg nyilván csak hab a tortán, hogy egyben a világ legkomplexebb, legokosabb és legnagyobb teherbírású játékosa. Erre a sportágra született, minden szempontból kimaxolta az igazi kézilabdás fogalmát, még egy hatalmas tippmix-botrány sem rontott az ázsióján és még az a szakáll is neki áll a legjobban tán. Világ-, Európa-, és olimpiai bajnok (regnáló éppen, de hogy összesen hány aranya van, azt neki sem állok kiszámolni). BL-t pedig ezidáig három csapattal (Montpellier, Kiel, Barcelona) nyert úgy, hogy mindannyiszor elég jelentős szerepet vállalt. Van kérdés?
Felettébb sajnálom, hogy Kjelling már nem BL-mezőnyös, de hát ő sem lesz már fiatalabb, és bár modell karrierben bátran gondolkodhat, mert ahogy _benito mondta annak idején, mikor egyszer véletlenül leöregeztem: a férfiaknak jól áll a kor. De akkor is szereznem kellett valakit a kispadra. És meg is szereztem. Nikola Manoljovic (1981. december 1.) ugyan leginkább védekezik a Bresztben, de a posztja ez hivatalosan, úgyhogy nem is gondolkodom sokat, jelölöm őt a kispadra. Nikola úgyis végigtolná a meccseket támadásban. Egyébként ilyentén még Terza is bejátszhatna, ha csak védekezőt kellene nevezni, biztos szorítanék neki helyet a padomon, de most maradjon a szerb, na. Van egy SEHA-ezüstje és ugyanilyen színű EB-medálja.
Balszél
Luka Zvizej (1980. december 9.) messze az egyik legcukibb és legszimpatikusabb játékosa volt a szegedi össztörténelemnek. Őt valahogy sosem tudtam annyira utálni, mint a többieket, lehet, hogy ebben az is hatalmas szerepet játszott, hogy Peric-fóbiában szenvedett, meg az is, hogy szokatlanul helyesnek tűnt ahhoz a mezhez. Vagy együtt a kettő. A Celje csapatkapitánya is nyert BL-t még a Barcával, de a Celjéből pont rosszkor lépett le, ahogy nézem.
Gyanús, hogy én szebbnek látom azokat a férfiakat, akik jobban tudnak kézilabdázni, vagy nem tudom, de ide is be kell húznom egy éppen világlegjobbját. Uwe Gensheimer (1986. október 26.) amennyire nem tetszett hosszabb hajjal, ez a rövidebb style annyira bejövős nálam. Vele is jól bánik a kor, azt kell mondjam, jövőre pedig lelép Párizsba, hogy a tehetségének megfelelő eredményeket is érjen el a régóta kergetett álmok városában. Ha valaki, ő tényleg megérdemelne egy trófeát valóban.
Edző
Ljubomir Vranjes igaz alacsonyabb nálam, de megnyerte ezt a posztot szerintem, nem vagyok teljesen meggyőződve erről, de mivel mindenki - értsd min-den-ki teljesen egyértelműen őt tette ide, hát ki vagyok én, hogy vitázzak ezzel? Persze jobb ötleteket elfogadok, ha jönnek. Még updatelek is megfelelő jelölt esetén, ezt megígérhetem. Na, jó kis csapat lett? Én elégedett vagyok, azt hiszem.
Ennyit az én ízlésemről, most jöhet a tiétek. Jó volt ezzel kicsit tökölni, mondjuk több idő volt összerakni, mint egy rendes posztot, az tuti. Belátom, hogy nem tettem be túl sok nyikhajt ebbe a válogatottba, nem tehetek róla, egyszerűen nem tudok úgy nézni egy tökire, ahogy ehhez a melóhoz elvárható lett volna, de majd fiatalabb lány olvasóink biztos írnak be helyes srácokat. Hajrá!
TIPPJÁTÉKOT el ne felejtsétek, tessék osztani és játszani, hogy minél több ajándékot össze tudjunk kukázni nektek a későbbiekre!