Rengeteg meglepetést hozott a forduló, jó, nyilván magam is leírtam a KP-ban, hogy miért nehéz másfél hónap szünet után beleállni ebbe, úgyhogy nem is tudom, hogy lehet-e egyáltalán meglepetésnek tekinteni bármit ilyenkor, de mindenesetre sokkal szorosabb meccseket játszottak a felek, mint amit én vártam, és igen, az első napon gyakorlatilag végkimenetelt sem sikerült eltalálnom, hehe.
És voltunk mi. Meg a Sporting. Plusz a Magdeburg és az Aalborg.
Ez a négy csapat hozta magát rendesen az első fordulóban, és ennek mi most - főleg a többi eredmény fényében - baromira örülhetünk. Örülünk is. A találkozó elején, úgy 10 percig, fej-fej mellett haladtak a csapatok, veszprémi színekben Descat és Koszorotov szállították a gólokat, de mivel nem nagyon állt össze semmi hátul, így kaptuk is a szélsőgólokat. Aztán egyszercsak, egy pillanat alatt eltakarta a kaput a fal, elkezdtek sáncolni a srácok és keskeny folyosókat hagyni csak a lövésekre, amit pedig Corrales szépen fogott. Cindric, lassan már szokás szerint, tényleg remekül mozgatta a támadósort, szerencsénkre ő is, és a Lady is komolyabb sérülés nélkül úszta meg a vébét, pedig rezgett a léc, na. Fabregast is sikerült egyre többször megtalálnunk a falban, Marguc szintén beköszönt, cserék is jöttek szépen, gyakorlatilag elkezdett unalomba fulladni a találkozó.
A szokásos, 8. percre kihirdetett Cozma-szünet nyilván a 9-ben történt meg, viszont szépen, csendben, állva, közben Petrét mutatva végigment, engem ez továbbra is konkrétan felzaklat, és tudom, hogy nem vagyok egyedül vele. Soha nem fogjuk tudni megemészteni ezt, ha 16 év nem volt elég, nem lesz elég rá a többi sem. Mindenesetre ez egy örök kapocs köztünk és a románok között, annyi szent. Ez az említett unalom persze ilyen felettébb kellemes unalom volt, egyáltalán nem bántuk, és tegyük hozzá azt is, hogy a Dinamo messze alulmúlta önmagát. Egyébként idén többnyire ez történik velük is, biztosan érdemes lenne boncolgatni, hogy miért történik ez, mert ennél egyértelműen jobb az a keret. 13:18-as állásnál vonultak pihizni a felek.
Ötpercnyi kihagyott helyzettel startolt a második félidő, és végül ismét egy Descat-hetessel kezdődött el a gólgyártás, de betalált Marguc, Cindric, Sandell és Fabregas is, továbbra is nekünk tetsző, szép íven haladt a mérkőzés, nem nagyon kellett tördelnünk a kezeinket. Aztán 15:23-nál egyszerre történt valami, három perc alatt futottak egy 5:0-át ellenünk, és hergelődtek vissza a meccsbe, amit az addigi 5-8 gólos, stabil előnyünk birtokában nem esett jól nézni. Xavi időt kért, mi pedig lehúztuk szélre, a tegnap egészen jól játszó és szép, Descatnak, ő pedig szépen beverte. Nem Cupara napja volt, amúgy, sem az üreskaput nem sikerült eltalálnia, sem Koszorotov vonal elé pattintottjait megszoknia, és volt 2-3 róla becsorgó is, de nem bánjuk, na. Corrales viszont szépen építette fel a végül 35%-át, voltak parádés védései is, remélem egész tavasszal ezt látjuk tőle, irtó fontos lesz a stabil kapu tavasszal.
Rendeztük a sorainkat, előkaptuk a 7a6 ellenit, ami működött is - főleg, hogy Cupi ugye nem találta a kapunkat -, szóval némi meccsközepi unalomból fakadó hanyatlásból felriadva visszaszereztük a mérkőzés irányítását, és a végjáték már túl sok izgalmat nem hozott. Végül hét góllal, 26:33-ra hoztuk az első, tavaszi BL-meccset, aminek számomra talán az a legnagyobb tanulsága, hogy van élet Remili nélkül is. Ezt jó tudni, mindenképpen pozitív, ahogyan az is, hogy hangyafasznyira vagyunk a csoportgyőzelemtől.
Ha kívánhatnék egy dolgot Valentin-napra, az most az lenne, hogy kerüljük már el a Szegedet a BL-ben, mert mostanra már rettenetesen unalmas mindig ugyanazzal az ellenféllel játszani egy-egy sorozat ugyanabban a szakaszában, de persze még van vissza három forduló a csoportkörből, és bármi megtörténhet, főleg a másik csoportban. Jövő héten Sporting!
#hajráveszprém