A mérkőzés kevés pozitívumából egyet már a címben kiemeltem, mégpedig azt, hogy ha nem is könnyen, nem is szépen, nem is olyan gólkülönbséggel, de legalább nyertünk. Ez nem volt mindig így. Voltak ezek a meccsek, amiken nagyon nehezen indult be minden, nem pörögtünk rá, túl akartunk lenni az egészen vagy csak simán nem jött össze senkinek semmi sem, mindenki betlizett, nos sokszor ilyenkor ki is kaptunk, ellenféltől független. Legutoljára például Lisszabonban volt ilyenünk, ugye. A különbség annyi, hogy amíg a Sporting számomra bőven értelmezhető játékot produkál, addig például ebben a Fredericiában - véletlenül sem megbántva őket - nem igazán látom a powert. Ugyan fejlődést igen, az szépen látszik is az eredményeiken.
Nos, ez is egy ilyen meccs volt, valahogy úgy éreztem, hogy ha reggelig játszuk, akkor sem nyerünk sokkal többel, mert egész egyszerűen _mi_ nem voltunk elég gyorsak, jók, élesek. Amikor pedig kicsit elindultunk volna felfelé, akkor mindig megbotlottunk egy küszöbben, kihagytunk egy hetest, eladtunk egy végtelenül egyszerű labdát, tökön szúrtuk magunkat, tompa késsel. Elderaa sérülése - amit amúgy rémes volt tökközelről végignézni és hallgatni, hogy őszinte legyek - szezon szempontjából, sőt, az itteni karrierje szempontjából szintén a lehető legrosszabbkor jött, szerintem ő mostanra lett elég stabil támadásban és védekezésben is, nagyon igazságtalan, hogy ebből az ártatlan szitubl ekkora baj tud lenni. Egyszerűen leragadt az indulócselre elsőként lerakott lába, miközben a testével már kifordult volna térdből, jajjj, de rossz volt látni, na. Ahogy utána üvöltött, az meg végképp horror. Hát reménykedjünk egy külső szalagban, én azt mondom, az mindenképpen jobb, mint a keresztszalag. Gyors gyógyulást és kitartást kívánunk Elderaanak! Ehhez kapcsolódik is darázsfészek téma, arra majd poszt végén visszatérünk.
A másik egyértelmű pozitívum a kapunk volt tegnap. Az első félidőt Jensen védte végig, jó döntés volt, kell is neki idő, hogy meccsbe legyen és hát mégiscsak dánkák voltak az ellenfeleink, abszolút megháláta Xavi Pascual bizalmot, azt kell mondjam, már az első percekben legalább 3 ziccert fogott, és az egész első félidőben mutatott teljesítménye parádés volt. Annak fényében pedig különösen az volt, hogy nulla azaz NULLA megállítófaultot produkáltak előtte a srácok. De tényleg. nagyon hiányoztak az ütközések, az a fajta előrevételezés és dinamika szintén, ami a Dinamo elleni meccset jellemezte. Szóval ez a kapu ennek fényében még nagyobb bravúr volt. Tényleg. És amikor a második félidőben kicsit beragadt a teljesítmény, akkor jött Corrales, és ő is hozzátette a magáét. Első félidőt 45%-on zárta Májki, a másodikban visszaesett 20%-ra, de összességében azért ez egy jó átlag volt.
Le tudnám egyszerűsíteni annyira, hogy Remili és a kapusaink nyerték meg ezt a tegnapit, de persze nem akarom, mert küzdeni amúgy küzdöttünk, csak szarok voltunk, de nagyon. Mondjuk én még félidőben is állítottam, hogy lesz majd közte 10, kellett is volna legyen, de hát ez elmaradt, ugye. Kicsit ijesztő volt látni, ahogy ismét átfordult a második félidő vége Remili-showba, de hasznosnak most mindenképpen hasznos volt.
Pozitív volt még nekem a szurkolásunk javulása, a múlt hetinél sokkal támogatóbb és jobb volt, jó, az is igaz, hogy akkor nem nagyon kellett támogatni, most viszont voltak az izzasztó szituk, és végre azoknál volt a leghangosabb a kórus. Ez jó. Legalábbis jobb, mint volt. Aztán a pozitív dolgokat itt nagyjából le is zárhatjuk a tegnapit, azt gondolom.
A beállójátékunk hagyott némi kívánnivalót, Pechmalbek formája pedig lassan már aggaszt, főleg, mert tőle ez tök szokatlan. Persze mindenkinek hullámzik valamelyest a teljesítménye, de nála most van némi gödör, amiből ki kell lábalnia. A komplett védelem szintén aggasztó volt, nagyon sok gólt kaptunk a mezőny tökutolsójától, ami külön dühítő a két pont ellenére. A svéd irányító srác, ha magyarországra születik, ma nem élsportoló, ebben tökbiztos vagyok. És tegnap ő lőtt nekünk négy gólt. Középről. Ez valahol a skandináv up-rendszer dicséretébe oltott hazai rendszer-kritika, és nem utolsósorban a védelmünk beárazása.
Nem tetszett Sandell sem, tudom, hogy lőtt 3 gólt, de közben elszórt nem tudom, hány labdát, és volt minimum 2 teljesen indokolatlan és rossz ütemű kiugrása is, amiből gólt kaptunk. Valahogy azt érzem, hogy most éppen annyira látványosan akar bizonyítani, hogy belesül, látom, hogy ő amúgy sem az az átlövőtípus, aki Koszorotov, ő a nagy lendülettel fejjel a falnak típus, amivel nincs is gond, csak ehhez azért nem árt néha felnézni, hogy hol van hely és/vagy hol vannak a többiek. Nos, ezt tegnap kicsit kispórolta a játékából, maradt a fejjel a falnak. Koszorotov nagyjából rendben volt, Casado szintén aggasztó, ő már talán több is, mint aggasztó, miatta már aggódom is, nem igazán találja a helyét, pedig ha Elderaa komolyabban sérült, akkor van mit felkötni. Szélsők kb. oké, de végül mindenki hibázott szituban, Cindric az elején vezér volt, de ismét ápolni kellett kicsit a lábikáját, erre a szálra pedig felfűzném az Lady sztorit is, aztán befejezem mára.
Xavi Pascualt az egyik legjobb jelenlegi szakembernek tartom, ez egyértelmű. Na de attól furcsállhatom a játékosválasztásait, igaz? Már Cindricnél is fintorogtam korábban - és úgy korrekt, ha azt viszont itt jegyzem meg, hogy az eddigiek alapján kellemesen csalódtam - hogy nem értem minek nekünk egy sérülékeny, híre alapján nem egyszerű eset, de elfogadtam, itt az esély, lássuk. Elsősorban Xavi Pascual miatt. Na de neki azért nem volt sosem olyan veszprémi múltja, mint például Lady Aronnak. Ha meg kellett volna neveznem 3 játékost, akit a legkevésbé szerettem volna még újra Veszprém-mezben látni, ever, az tuti, hogy benne lett volna a háromban, valahol Vujin, Andjelkovic és Puljezevic magasságában. De most komolyan, mit nem látunk mi, amit Pasqui igen? És egyébként ilyenkor - persze azt értem, hogy a játékosa volt, most ha muszáj leakasztania valakit hirtelen, akkor olyanhoz igyekszik nyúlni, akit ismer jól - semmit sem számít az, hogy mit szól majd a lelátó? Persze ez egy álnaív költői kérdés, tudom, hogy nem számít, nem is kell, hogy népi demokrácia legyen a játékosigazolási politikában, meg egyébként biztos átlendül majd rajta egy réteg, de lesz az a réteg, amelyik meg nem fog. Nem kell mindenkit szeretni sem a csapatból, ez is világos, csak hát az anno éppen egy olyan lelépés volt, ami miatt máig hányok, amikor Masip megszólal a baritonján és etikai előadást tart vagy bármilyen szintű korrektséget vár el akárkitől. Maradjunk ennyiben. Egyébként hashtaget is köszönhetünk neki, az volt a #mindenkipicsa szezon, aki középtávon itt van velünk, az biztosan emlékszik. És a mém-versenyes képekre is.
Na de mindegy, győzzön meg mindenkit, azt kívánom, mert az a klubnak jó lesz, én fenntartással fogom kezelni, ezt megígérhetem. Egyébként másfél hónapnyi nyugalmat jósoltam magunknak a nyáron - ezt azon barátkáim, akikkel a kézilabda fűz össze szorosan, megerősíthetik -, annyi tényleg volt. Kérdés, hogy ez mennyire bolygat majd itt meg bármit, már ha valóban megvalósul, divatos kifejezést használva: milyen lesz a kémia? Mindenki között. Hát nagyon kíváncsi vagyok. Sógornőm kedvenc mondása, a: "történjen már valami, csak ne velünk" most nem úgy valósul meg, ahogy szeretjük. Ismét
Addig pedig vasárnap indul egy nosztalgia ETO-turné, kisbusszal, azt sokkal jobban várom, mint őLadységét kisvárosunkban.
Hajrá Veszprém!