Nem fogom túlragozni ezt a tegnapit, mert egyrészt kb. erre számítottam, másrészt kevés az időm rá, de a sarkallatos pontokat és a különös észrevételeket azért kifejteném néhány bekezdésben.
Először is RostaMájkinak üzenném, hogy nem is értem, mit kell csodálkozni azon, hogy itt megtapsolják, magyar válogatott játékost általában meg szoktunk, főleg, ha nem kékben jön. Még akkor is, amikor jól láthatóan nincs élete formájában, kicsit megvastagodott ott derék környékén, nem is volt olyan slankos villámgéza, mint amikor póló készült a bajnokságot érő góljából, hehe.
Ehmann Zoltán szurkolótársunk hirtelen halála miatti egyperces néma csenddel kezdett az O-szektor, szépen átment, pedig nagyon kevés idő volt arra, hogy elterjedjen a szektorban ez a terv, de aztán kb. ennyiért lehet megbuksizni a szektort és a közönséget, mert ma a csapat sokkal jobban teljesített, mint amilyen ünneplést kapott, ez nem kérdés, szerintem. Örülök neki, hogy Xavinak ez a hangulat megfelelt (legalábbis kiemelte a sajtóson), de aki tagja ennek a szektornak vagy legalábbis peremembere, az pontosan tudja, hogy ez egy maximum félgőzzel letolt szurkolás volt, más kérdés, hogy segíteni ma tényleg nem sokat kellett.
Emonciálisan kiélezett találkozónak indult ez Xavi miatt, Xavi fia miatt, DD miatt, Cupi miatt, és akkor Cozmát ide sem veszem, mert azt most valahogy mindenki elfelejtette, de tényleg összejött egy csokorra való érzelmi teher, amit szerencsére a mieink remekül kezeltek. Maga a mérkőzés nagyjából 10 percig volt éles, ott toltunk egy 6:0-ás etapot, amivel térdre kényszerítettük a vendégeket. Érdekes volt látni, hogy DD nem kért időt - asszem egyszer sem, ráadásul -, ott azért bármit is mondd, biztos elfért volna, de mindegy, ez nem a mi dolgunk.
És ebbe az előnybe mi nem beleültünk, hanem inkáb belelelkesedtünk, tulajdonképpen. Nagyon jó volt közelről látni, ahogy a két hármasvédőnk lenulláza a Bukarest eddig egészen jól működő lövősorát, Grahovacot külön kiemelném, nálam ezzel a meccsel megérkezett Veszprémbe, elképesztő melót tett ebbe a tegnapiba bele, és imádtam, ahogy egy-egy kivédekezős szitunál konkrétan gólörömöt lejtett, ezek után biztos engedném felfutni is néha a támadásokkal, főleg az ilyen meccseken. A sáncoló munkánk, a lábmunkánk és amúgy a csapdázásaink is kiválóan működtek, ebben a szerepkörben pedig Koszorotov is meglehetősen használható védő benyomását keltette a hosszú kezeivel - Yahía volt ez, ugye - , már csak a ritmusérzékén és a lábán kellene dolgoznia egy kicsit, és kurvajó kettesvédő lehet.
Corrales 44,44%-a persze nagyban köszönhető az előtte példásan működő védelemnek, de azért ziccereket is fogott bőven, jó látni ezt, előg erős a kontraszt a lisszaboni 4,5%-kal szemben. Én külön örültem annak is, hogy Jensen kapott időt, ő sem zárt rosszul (36%), szerintem, soha rosszabb kaput kívánonk magunknak idénre. De tényleg! Cindric ugye engem ismét kicsit megdolgozott, remekül megnyerte a csatáit középen, és nem könnyelműsködött túl sokat (3/3), úgyhogy +1 meccs, amit beírok a képzeletbeli ellenőrzőjébe. Egész sok időt kaptak a cserék is, és ez a védekezésünk motiváltságát vagy keménységét egyáltalán nem befolyásolta, ami külön öröm, Koszorotovot (aki amúgyb támadásban tolt egy 5/5-öt) már említettem ezügyben, de Sandell sem volt rossz lábbal, sőt, még Véghnek is volt labdaszerzést érő szituja hátul. A szélsőjátékunk idén egyértelműt lépett előre (12/14), még úgy is, hogy nincs Gasi, aki a lelkemnek egyébként rettentően hiányzik, de Mikita remekül megoldja a posztot, akár 60 percen át is, és azon túl, hogy tegnap éppen rengeteg indulásgólt lőttek, én látom a törekvést felállt fallal szemben is.
36:24 lett a vége, maga a meccs nekem tetszett nagyon, szép volt, fiúk, várom a jövő hgeti folytatást. Remélem ugyanekkora lendülettel gyakjuk le a dánokat is, mert még mindig van mit javítani a gólkülönbségünkön.
Hajrá Veszprém!