A meccs, aminek csak a végét vártuk.
Rengeteg közhelyet el lehet durrogtatni a tegnapi láttán, a "jókor jött pofon"-tól a "kapus nélkül ezt a játékot nem lehet"-en át az "ilyen a sport"-ig, tényleg megvolt az az érzés, hogy ha reggelig játszunk sem férkőzünk közelebb, viszont muszáj levonni a tanulságot belőle. Nem voltam ugyan nyugodt előzetesen, ugyanakkor bíztam a játékosokban és a padban még akkor is, ha tavaly például id. Costa már kétszer is lemeccselte Xavi Pascualt. A harmadik most érte, viszont szeretném kérni, hogy negyedik ne legyen, ha lehet!
Egyszer azt kommentelte be valaki valami hasonló blamánk után, hogy addig nem lehetünk igazán nagy csapat, amíg bárkit meg tudunk verni, de bárkitől ki is tudunk kapni ilyen szinten, és ez egyébként baromi nagy igazság. Elég dühítő ennyi tehetetlen élsportolót látni egy rakáson, és még dühítőbb az, hogy azért lehetett ezt látni előre. Mármint hogy a Sporting mit játszik és mennyire fognak menni ellenünk. Biztos voltam benne, hogy egy pillanatra sem állnak majd meg, és ugyan kétlem, hogy nyélen végig tudják majd tolni a csoportkört, de ebben a szakaszban most ők játszák a legjobb kézilabdát a BL-ben. Meg a Barca, nyilván, csak ők már rutinból hozzák azt, amit a portugálok még csupán halál lelkesen.
Nem érdekelnek a körülmények, nálam ezek a tényezők sajnos nem számítanak mentségnek, persze, figyelembe lehet venni őket, de bárkivel történhet bármikor bármi, és hogy őszinte legyek, ezt muszáj ennyi BL-szezon után már hiba nélkül csinálni. Késhet a gép, szophatunk a szállással, de egy alapteljesítményt profi játékosoknak tudni kell hozni akkor is, ha senki semmit nem aludt, és ez a tegnapi messze nem az volt. Se nem volt profi, se nem volt teljesítmény ez, senkitől sem.
Olyat, hogy eladott labdákra ne fussunk vissza, én nem fogadok el. Minél szarabb vagy, annál inkább kell kaparnod. Olyan szinten volt enervált a védelmünk, hogy rossz volt nézni, ezek a sokat mozgó, gyorslábú fiatalkák úgy kapták szét a falunkat, mint Floki a lábtörlőt és igazából a padról sem jött ötlet a komolyabb váltásra. Nyilván cserélgettük a kaput, de sajnos senkiben, semmi nem akadt el, és a fal sem volt hajlandó feljebb tolni magát, hogy ne hat és fél méteren, berogyasztott térddel várja a lendületből érkező ifjoncokat.
Az egyetlen pozitívum talán, amit fel lehet sorolni a tegnapi naphoz kapcsolva, az Xavi Pascual nyilatkozata, túl régen hallottunk már ilyesmit, mondjuk életünkben sem gyakran, Carlostól és Chemától emlékszem csak biztosra. A felelősség valóban az övé, ez nálam is egyértelmű, és ezért mondtam múlt héten, hogy kicsit korainak tűnt az edző-éltetés. Kis idő kell még mindenhez. Ahhoz is, hogy legyen egy stabil, már Pascual-érában kialakult alapjátékunk, ami akkor is ad egy stabilitást, ha mint tegnap, mindenkinek kutyafeje van és legyen 2-3 féle védekezésünk, amit bármikor előránthatunk, amikor szükséges.
Szörnyű volt nézni, tegnap mi voltunk a múlt heti PSG, csak Lisszabonban, nem Veszprémben, ami nem segít szebbnek látni. Persze nincsen veszve semmi, csak innentől kicsit nehezebb lesz minden. Nem ment el a csoportkör, nyilván innen is meg lehet ezt nyerni, vagy 1-2-re odaérni, de kicsit megrogytunk hirtelen, mert ez visszatérő problémánk, amit már levetkőzhetnénk végre. Saját tekintélyünket romboljuk ezekkel, és igen, tudom, hogy jó csapat ez a Sporting, láttam, és szóltam is előre, de nekünk minden körülmények között (!!!) meg kellene tudni verni őket.
Megkaptuk tehát az évi rendes tockost, tavaly uezt Odensébe nyaltuk be, kb. ugyanekkor, ha jól emlékszem, most kurvagyorsan álljunk fel belőle és menjünk Kairóba, és csináljunk valami értelmezhetőt, ha kérhetem! Ugyan rühellem ezt az erőltetett haknit, de nyilván ilyesmire nem mondd nemet senki sem.
Hajrá Veszprém!