Nyakunkon az élet

A győri szuperkupa után szeptember elsején, 18.00-kor hazai - ráadásul új borítású - pályán kezdi meg - egyelőre még MVM Veszprém néven futó - csapatunk a SEHA liga küzedelmeit. A Gazprom hosszú távú támogatását élvező küzdelemsorozat idén az ötödik évadját futja, és bár sajnos a nyáron nem sikerült erősíteni a mezőnyön, remélem azért az irány az marad. Mármint, hogy erősödni fog. Persze rengeteg érdeket kell szem előtt tartani a Balkánon ezzel kapcsolatban, és nyilván a többnyire horvát, macedón, szerb kötődésekkel rendelkező szervezőknek biztosan nehezen adod el, hogy jó lenne a lengyel/szlovén/orosz részvétel a sorozatban az ő gyengébbik csapatuk kárára, de lássuk be: nekünk bizony az számítana előrelépésnek, ha minden ország csak bajnokot indíthatna. Persze felesleges ezen agonizálni, a magyar bajnokságnál így is beljebb vagyunk, ezt csak az nem látja be, aki vak. Vagy aki nem akarja.

A Breszt tavaly nagyon fasza kis szezont futott, állandó jelleggel rángatták a nagyobbak bajszát itt is és a BL-ben, de persze kellett a Vardar leszarom hozzáállása ahhoz, hogy végül ebben a sorozatban ők jussanak döntőbe velünk. Azt viszont sehol nem jegyzik, mármint a hozzáállást, míg az ezüstérmet igen. Rájuk talán még az a nemrég megszületett, de gyanús, hogy rövid úton időtlen örökigazsággá avanzsálódó mondat sem húzható nyugodt szívvel, hogy: az ezüstérmét nem védi meg az ember. Szerintem nekik idén is pont megfelelne egy olyan érem.

Abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy a most távozó Zeljko Babicot állandó jelleggel kevertem az Ukrajnából nyáron a helyére érkező Sergey Bebeshkoval, szóval azt hiszem nekem nem lesz nehéz megszoknom ezt a változást. Valahogy mindig is olyan feje volt, mint aki a breszti kispadra született, bár gondolom a minszki időszak alatt nem örült volna ennek a kijelentésnek. A Meshkov tavaly is a brusztolásra épített elég sikeresen, főleg otthon persze, ahol általában kevés gólos meccseken szorongatták meg a nagyokat is, ha kellett. Bebeshko ebbe a taktikába precízen beleillik szerintem, Atman mellett a legnagyobb erősítés talán ő lehet. Az említett irányítóval és a többi érkezővel, a Presovból ismerős lombrágó átlövővel, Kristopanssal és Tioumentsevvel viszont egész pofás kis támadószekció alakulhat ki, ez eddig kicsit hiányzott Bresztből, de legalábbis a variációk száma egész használhatóra nőtte ki magát végre. Spíler mondjuk egy fajta irányítójátékot meg tudott oldani, de ez viszonylag gyorsan kiismerhető volt egy felkészült edzőnek. Ez viszont már nem a Breszt megoldandója innentől, vagyis de, csak már megoldották, mert éppen a szlovén helyére hozták a két különböző típusú játékot képviselő csávót ugye. Meglátjuk, az első meccsükön lőtt góljaik számát tekintve nem rossz ez, egyetlen szépséghibája a dolognak, hogy mindezt az újonc Spartak Vojput ellen követték el. 40:28.

Szóval ha őszinte akarok lenni, ma nem várok szoros meccset. Persze, figyelni kell, mert ahogy Lékai Máté kiemelte a tegnapi sajtóson, nekik több idejük volt felkészülni ránk, annyi szent, de egyrészt eléggé menetben vagyunk jelenleg, nem hinném, hogy akkora lámpalázunk lenne három nappal a győri szuperkupa behúzása után, hogy bármi gond legyen, és egyébként sem rémlik még csak szorosabb meccs sem a Breszt ellen. A tavalyi kintitől féltem, arra emlékszem, mert egy elég necces időszakban volt pszichésen nagy téttel, de a Kiel, a PSG és a Zágráb ijesztő eredményei ellenére mi nem csúsztunk meg, sőt, hengereltünk, ha jól emlékszem. Persze ez semmit nem jelent. Remélem, hogy a védekezésünk újra összeáll időben, és a gyors előnyszerzés után marad idő a kísérletezésre. Nem bánnám azt sem, ha az újakat nem külön sorként kezelnénk, bár nyilván elsőre jó, ha van egy olyan közegük, amelyben csukott szemmel is remekül érzik magukat vagy egymást, és ennek tényleg most van itt az ideje. Kapusaink kb. rendben voltak a Szeged ellen, működő fal mögött szombaton mindenki hozta, amit kellett, gondolom ez most is így lesz. Nem nagyon látok arra sanszot, hogy ezen a meccsen sok kérdés legyen, remélem nem cáfol rám az élet.

A közönség nyilván kiéhezve várja a találkozót, rég volt ugyanis már felnőtt meccs az Arénában, így annak ellenére is az átlagnál több nézőt várok, hogy mindez kedden este lesz. Ennek némiképp ellentmond, hogy rengeteg ismerősöm nem jön, de mindegy.

Hajrá Veszprém!

Fotó innen vala, a másik meg a mienk.