A sima odavágó után nyilván kicsit veszít a varázsából egy nyolcaddöntő visszavágója, de ez így is van rendjén. Az már nem annyira, hogy az embernek mókuskerék érzése van, a tavalyi után (és még ott lenne az elmaradt #fuckcovidos is, csak mondom) ugyanaz az ellenfél a BL ugyanazon szakaszában, sőt, a várható negyeddöntős ellenfél is _vótmá_ pont ugyanabban a szituációban, csak azon szeretnék nyifogni egykicsit, hogy rettentő unalmassá vált, ergo valamit ezzel kezdeni kellene. Ott tartunk, hogy a BL-nyolcaddöntői közül összességében egy párosítás nem töksima, vagy hogy is mondjam. De igazából az is sima lett a végére. Miért jó ez? Vagy kinek? Biztos van rá valami magyarázat, csak valaki mondja már el, pls! Az egyenes kieséses szakasznak nem kellene izgalmasnak lennie? Legalább egy kicsit?
Amúgy is van elég hiba a rendszerben, a szerda/csütörtöki játéknap talán jobb lehet az ebben a szegmensben dolgozóknak (bár hétvégi meccsek viszont így is, úgy is vannak, csak a NEKA ellen, szóval franc tudja...), de a szurkolóknak biztos, hogy sokkal szarabb. Ezzel viszont kb. senki nem foglalkozik a döntéshozatalban. Mint ahogy a játékosok túlhajtásával sem, pedig arra is elég erős jelek vannak. Azért kezdtem el boncolgatni ezt a témát, mert a hetekben Veszprémben volt egy szűkkörű találkozó, amit a játékosok/edzők kezdeményeztek a szurkolókkal, és ott boncolgattunk néhány aktuális témát, amelyek között ezek is szerepeltek. Mindenesetre azt kérték a játékosok, hogy álljunk mögéjük a hazai hatvan percekben úgy, ahogy azt régebben tettük, úgy, hogy az ellenfél támadásainál például akkora nyomás legyen rajtuk, hogy csak keressék a fókuszukat. Mindnyájan voltak itt ellenfélként anno, tudják, miről beszélnek.
És mi is tudjuk. Azt is tudjuk, hogy mostanában gyakran nem olyan volt. Visszatekertünk a kollektív emlékeinkben, és azt kell mondjam, utoljára ilyesmi kb. a már említett Aalborg elleni negyeddöntő első meccsén fordult elő a Veszprém Arénában. Hát na, az nem ma volt.
Nehéz ez, mert nyilván teljesen más meló után beesni egy meccsre, majd hazarohanni, mert másnap reggel ismét meló. Aki vezet, az nem ihat meg jóízűen egy sört, vagy éppen pont csak egy sört ihat meg akkor is, ha nem vezet, csak másnap dolgozik, azzal pedig nem üvöltesz úgy, tudom én, na. Ne legyünk álszentek, a mi kulturánkban ez is szervesen hozzátartozik ahhoz az átszellemült állapothoz, amivel meccseket a lelátóról valóban segíteni tudunk. És arról, hogy mikor vannak ezek a meccsek, pont annyira tehetnek a játékosok, mint mi, szurkolók. Semennyire. Nincs már sok vissza ebből a szezonból, pont az érdemi része, próbáljuk meg együtt kimaxolni, rendben?
Minden szereplő tegyen egy kicsit a másikért! A játékosok megértették, hogy a szurkolóknak az is fontos, hogy minden meccs után körbemenjenek pacsizni. Nem miattam vagy miattad, hanem egyébként elsősorban a gyerekek miatt. Akiknek ők a példaképeik. Akiknek kis túlzással mindegy is, hogy nyertünk, vagy kikaptunk, a lényeg az, hogy kontaktálni tudjanak. Hogy felnézhessenek, hogy legyen valami kézzelfogható. A játékosoknak pedig a pozitív légkör a fontos, az a fajta szurkolás, ami egy pillanatra el nem némul. Ők abba tudnak belekapaszkodni, azt tudják meglovagolni, arra tudnak felülni. Ők mondták ezt, nem én mondom. Amúgy tök cukik voltak, de komolyan. Elhangzott az is - most direkt leírom, hogy ti is meghatódjatok - Remili részéről, hogy nagyon köszöni a vezsprémi szurkolótábornak azt, hogy látja Fabregast örülni a góljainak. Mert nem gyakran szokott, de mióta itt van, azóta többször is előfordult.
Az első lépést megtette Szegeden ez a csapat, most tegyünk mi is meg mindent annak érdekében, hogy visszatérjen a Veszprém Aréna semmihez sem fogható hangulata. Ahol nem nyerhet senki más, kivéve a hazai csapatot. Az elmúlt években sajnos ez elmúlt, de én is akarom vissza azt, nem csak a játékosok! Remélem te is akarod, és a szomszédod is! Építsük vissza ezt a respectet elsősorban magunknak, magunk miatt! Hogy tiszta lelkiismerettel mondhassuk: rajtunk aztán semmi nem múlott.
Írnék a meccsről is, de őszintén: túl sokat nem tudok, ha azzal a hozzáállással lépünk pályára, mint az első meccsen, akkor nemhogy nem lehet gond, de egyenesen sima meccset várok. És ebben az is benne van, hogy a Szeged nem fog még egyszer olyan silány első 15 percet produkálni, mint múlt héten, ott. Nyomás nincs rajtuk, jöhetnek úgy, hogy lesz,a mi lesz, mondjuk egy csomó szurkolójuk döntött úgy, hogy inkább el sem jön, de emlékezzünk arra is, amikor Attis tolta egyedül a vendégszektort. Jó ómen nekünk, mert az végül egy szoros meccsbe torkollott, ha jól emlékszem.
Hajrá Veszprém!