Különösebben nem izgultam a mérkőzést megelőzően, egyrészt időm sem volt ilyen úri huncutságra, másrészt fejtegettem már fentebb is, hogy az ágak tekintetében igazából én ezt tartottam számunkra előnyösebbnek. Ergo konkrétan a végeredmény szempontjából én egyáltalán nem vagyok szomorú (persze soha nem jó itthon kikapni, azért mondtam az ikszet), a második félideji támadásunk és a kapuscsere elmaradása miatt szempontjából viszont annál inkább.
De nem ezzel kezdődött a mérkőzés, hanem egész jó hangulattal és baromi jó védelmekkel. Természetesen teltház várta a MOTW résztvevőit, ennek megfelelő hangorkánban kezdtek a csapatok, a Veszprém kapujában Jensen, mezőnyben pedig a Descat, Elderaa, Remili, Fabregas, Yahía, Vailupau felállással indítottuk a támadásainkat, védekezésbe pedig érkezett Ligetvári. A védelem jól láthatóan felkészült a középen egy-egyezni kívánó izlandiak/svédek ellen, eleinte egyáltalán nem találtak rést a vendégek a falon, nagyon szépen odaértünk Gisli, Claar és Smarason próbálkozásaira, a beállót viszont megtalálták a felek mindkét oldalon. Elsőre Saugstrup mondjuk szépen fölépattintotta a ziccerét (és neki a későbbiekben is meggyűlt a baja Jensennel, aki az első félidő viszonylag nagy részében egész remekül védett, de aztán elfogyott ő is), hogy aztán a másik oldalon Remili leforgása utáni Yahía-ziccer is kimaradjon, sőt, az erre befújt hetest is kapufára pattintotta az egyiptomi. Erre még vissza kell térnünk, mert három hetesből nulla értékesített ezen a szinten nem megengedhető. Tököm. Pont ott a győzelmünk, csak mondom!
Az elején a Magdeburg támadásaiban találtam furcsaságokat, rettentő sok háttal falnak indulást például Claartól, de ez szerintem betudható volt az eleinte véresen komolyra motivált falunk tevékenységének. Kár, hogy ez nem tartott ki a meccs végéig, a második félidőben sajnos ez is fellazult, gondolom addigra kicsit megfáradtak a lábak hármasban attól a rengeteg kereszttől, amivel a címvédő szétkapja aktuális ellenfele védelmét. A Magdeburg az a csapat, amelyik nem csinál semmi különöset, soha, nincs kimagasló játékosa, nagyrészt mindenki ugyanazt tudja, csak azt gyakorlatilag bármelyik posztról, bármikor, precízen, gyorsan és pontosan. Ők a mostani trendnek leginkább megfelelő ideális játékosokból álló csapat. Nagyon durva. Tényleg folyton azt érzed, hogy semmi különöset nem csinálnak. Nem hát. De azzal BL-t nyertek és két éve Bundesligát.
Remili talpról megküldött betyárpattintósával vezettünk először a meccsen, Liget pedig begyűjtötte első kétpercét, lerántásért. Emberelőnyben aztán gyorsan megtalálták Saugstrupot, de Jensen ismét védte a ziccerét, a kipattanót viszont már nem tudta. Szélsőink következtek, Remili adta fel Hugonak, aki szépen be is verte, de a következő támadásból Mikita kapufára csűrte, ami után kicsit elbizonytalanodott, szerintem, de ez azért van, mert ritkán kerülnek helyzetbe. Olyan, mintha rendszeresen, hosszabb időre elfeledkeznénk arról, hogy szélsőink is vannak, ráadásul nem is rosszak, sokkal többet kéne foglalkoztatni őket, szokásos mantra, első fejezet.
Jól láthatóan felkészült Wiegert arra a lehetőségre, hogy Jensen fog védeni ellenük, nagyon tudatosan lőtték ugyanis a pattintottakat neki végig. Ugyanez visszafelé sajnos nem volt jellemző, Sergey Hernandez Ferrer kezdése és végig védetése szerintem rendesen meglepett bennünket, legalábbis nem igazán próbáltunk a második félidőben sem felfelé lőni neki, az alsókat pedig fogta szinte végig, Elderaa és Yahía lövéseit már az első félidőben is, Fabregas és Remili tudta felfelé húzni neki. És ezen a ponton el is érkeztünk a tegnapi vereség egyik fő okához, mégpedig, hogy igen gyűszűnyi átlövőjátékot produkáltunk, pedig anélkül ez a játék elég nehéz. Klasszikus átlövésünk nagyon maximum 2-3 volt egész meccsen, működtek még Sandell lendületből megérkezései, amiket 7-8 méterről kapura csűrt, de kilencesen kívül, rendes átlövésből sajnos nagyon vékonyak voltunk, végig. És az összes próbálkozás lefelé ment, amit annak rendje és módja szerint fogott is Ferrer.
További fontos oka a vereségünknek tehát egyértelműen a kapu volt, igazából az elejétől fogva megvolt a különbség közöttük, de halkan kérdezem meg, hogy akkor most ismét nem cserélhetünk kapust? Mármint, jó ötlet volt Jensennel kezdeni, abszolút értem, adom is, be is jött a dolog egy ideig. De nem védett jól egész meccsen. Rodrit akkor nem tudjuk becserélni, ha nem ő kezd? Nincs olyan állapotban, hogy hidegen, padról hozzá tudjon tenni? Vagy? Mert akkor ismét van egy problémánk, ugye.
És a legfontosabb pedig, amire muszáj lesz megtalálni a megfelelő választ a tavasz további meccseire, hogy miért fogytunk el ijesztően támadásban a második félidő hajrájára? Miért nem játszottuk végig a támadásainkat valódi helyzetig, miért szaladtunk bele ismét a kapkodásba, amikor ők vezettek? Most végre nem volt sorcsere, Ilic Pechmalbekkel és Sandell-lel kezdte a rotációt, és ezen így nem is akadtunk meg annyira, és most talán Casado sem volt annyira vakon, mint az elmúlt meccseken, sőt, éppenséggel a cserékkel, főleg Casado góljaival és bejátszásaival jöttünk vissza x közelire az első félidő hajrájában. Pechmalbecet sajnos szépen el tudták takarni a falban, ezt Fabregassal viszont nem tudták megtenni, nem véletlen, hogy a félidő hajrájában, amikor visszahoztuk, ki is tudtunk egyenlíteni, sőt, a vezetést is átvettük egy percre, de az utolsó másodpercekben kiegyenlítettek, 14:14 volt az állás a félidőben.
A második félidőt - Elisson becserélésével - ismét a kezdő kezdte, visszajött Elderaa és Yahía, Mikitának ment le szépen szélre a labda, aki be is vágta, ahogy kell. Néhány elkapkodott befejezést, eladott labdát és nem lefújt faultot és belülvédekezést követően futhattak ránk a németek, ezen a ponton kezdtek el elnyúlni is kicsit, de Elderaa és Sandell góljaival itt még kiegyenlítettünk, sőt, egy labdaszerzést követően a jobbkezes egyipomi indulásából a vezetést is átvettük egy időre. De nem elégre, sajnos.
De a címvédő ismét ijesztő könnyedséggel húzta össze a falunkat, hogy szélre helyzetet teremtsen. Kétszer. És hát, ők nem szokták kihagyni az ilyen ziccereket. Eközben mi továbbra is félmagas átlövésekkel próbálkoztunk a lefelé eléggé erőteljesen védő Hernandeznek. Ők sajnos az első pillanattól kezdve az utolsóig elképesztően okosan és koncentráltan lőtték a láb alá pattintósokat Jensennek. A harmadik hetesre a padról felállított Mahé érkezett, neve harsogásával köszöntötte a közönség, biztos voltam benne, hogy ezek után ki fogja hagyni, meg is tette.
Mahé helyzete is pont beleillik a cserékébe, az összkép pedig nem valami fényes. Ma egész sokan kaptak viszonylag sok játékidőt, de tegyük már őt is pályára, könyörgöm, azért semelyik irányítónk nem hasít annyira mostanság, hogy ne férne bele a játékideje, plusz fel kéne fogni, hogy rendes, játékban tartott pad nélkül hiába evickélünk el Kölnig, ha ott formán kívülieknek kell pihenőperceket biztosítsanak a kezdőknek, akkor baszhatjuk az egészet. Oldjuk már meg, hogy mindenki tudjon hozzátenni, az istenért! Egy hetes nem játékperc. És akkor azt is elmondom újra, hogy a másik oldala sem tetszik a dolognak, rühellem azt a személyi kultuszt, ami őt övezi - nem őt rühellem, még mielőtt valaki szememre hányja, sőt...! - és nem hiszem el, hogy neki nem kellemetlen ez. Nem lehet, hogy ebből egy kicsit visszább kéne venni, és akkor ő sem lenne olyan nyomás alatt, hogy kihagyja a fontos hetest? Ezt az állandó örvendést már próbáltuk, nem működik, se nem kap több percet, se nem lett jobb tőle, most próbálhatnánk valami mást! Például, hogy többet játszik, a közönség pedig úgy kezeli, mint egy földi halandót? Szerintem neki sem lenne ellenére. Van még bő két hónap, hogy kipróbáljuk így!
Igazság szerint a végjátékban egyszerűen felőröltek bennünket. Kikértük ugyan az időnket egész jókor, a moneytime előtti percben és gólt is lőttünk utána, de üreskapun voltunk, mi pedig valahogy nem tudjuk azt úgy játszani, hogy ne kapjunk belőle gólt. A végén sajnos senki nem tudott meccset megfordító vezérré válni sem a pályán, sem a padról, ők pedig abszolút tudatosan és fegyelmezetten az utolsó percekben egyértelműsítették, hogy fölénk kerekedtek. Jobbak is voltak ennyivel, ez nem kérdés, szerintem. 28:30 a vége, önmagában vállalható eredmény a címvédő ellen, csak...Csak utálunk itthon kikapni, ráadásul ez a meccs sem volt nyerhetetlen.
Ettől függetlenül menni kell előre, én mondjuk, mint tudjuk, nem bánom, hogy ezzel a Szeged/Aalborg lehet a mi útunk Kölnbe, én ezt választottam volna magamtól is, az tuti, nagyon sok lett volna az a 6 hét, nem elég az egy bajnoki a Szeged ellen ahhoz, hogy kijussunk Kölnbe. Most lesz három meccsünk ellenük, ismét, erre kell felkészülni, de rendesen!