Hát NYILVÁN most is volt némi kalamajka a bejutással, most egszen konkrétan úgy sétáltunk be, hogy senki ránk sem mordult, valószínűleg átrakták valahova a media becsekkoltatást, mert azzal nem találkoztunk, de úgy jöttünk be, mint aki hazajár, és hát, ez is történik ugye. Mindenesetre feljöttünk a rendezőség mellé, de kísértek már legalább egyszer fel ide, és voltak is kitéve újságírásra alkalmas székek, szóval nem kezdtünk bonyolult műveletekbe ebben a veszélyes labirintusban, hiszen élénken él bennünk, ahogy Gyuri múltkor eltévedt ebben a betonrengetegben.
A Szeged nyert, nem néztem, de nekünk az úgy szokott összeállni, hogy ők hárommal vagy néggyel szoktak otthon kikapni, amikor mi itt játszunk és nyerünk héttel. Most ezt a szívességet nem tették ugyan meg, de ez ne szegje kedvünket! A portói közönség sajnos elfogyott teljesen, pedig fénykorukban kurvajó hangulatot teremtettek, hogy ez minek köszönhető, az érdekes kérdés, de egész konkrétan itthon voltunk, és a hazaiak a covid alatt általunk is alkalmazott, bejátszós taktikával csináltak eseti hangulatot. Atyaég.
Corrales kezdett a kapuban és Yaya lövőben, Descat/Marguc a széleken, Fabregas beállóban Elderaa és Remili a többin, beállóból voltunk az első két akciónkban eredményesek, bár hogy Yahía miért nem lőtte el azt a ordenáré helyzetet, azt azért nem annyira értettem, másodszorra viszont megtette. Rodri is védett egy szépet, fel is harsant a neve, a népesebbik tábor felől. Na tessék, majd ismét Yahía lőtt egyébként egy ütemkésettet, viszont nagyon szépet. Elderaa is beköszönt, egészen parádés kezdés toltunk, gólokkal, védekezéssel, védésekkel. 1:6-nál kért időt a Porto, így szoktunk itt kezdeni, jó lesz.
Corrales remekül kezdett, állt 80%on, és az egyiptomi páros is abszolút kreatívan és pontosan, tényleg igazi örömjátékkal álltak bele a BL-be, talán kicsit Remili ragadt be, és kezdett erőlködésbe, de bőven belefért a meccs elején ez. Főleg hatgólos vezetésnél, ami a 11. percben a kijelzőn virított. Hát nem az acélos védelem meccse lesz ez sem, az biztos, de most fontosabb, hogy nyerjünk. Aztán ahogy ezt leírtam, volt egy egészen fasza védekezésünk is végre, illetve hát, a miénk igazából eddig sem volt rossz, öt gólt kapni 14 perc alatt sosem rossz.
Pechmalbek pályán, be is köszönt gyorsan az ekkor már Mitrevskivel próbálkozó portói kapuba, de továbbra sem tudtak belenyúlni semmibe, a 18. percben nulla védéssel álltak a hazaiak, Rodri viszont egészen szép szinten tartotta a százalékát. Sandell, Koszorotov és Mahé is pályán találta magát, volt némi fejetlenség az elején, de például Mahé készítette elő magának a Valdés fölötti átlövést(wtf), és Koszorotov is jócskán Pechmalbek keze mellé tette a bejátszást, de Corrales ismét ziccert védett, így nem kaptunk belőle gólt, sőt, az orosz lendületből végigvitte, majd ő is beköszönt.
Szórakoztak itt a 7:6 ellenivel, de ezt azért nem most tudják jól csinálni, hanem még Iturizza és Salida idején, akik most meg nincsenek. Hatalmas különbség mutatkozott a csapatok között, a 23. percre rászámolás következett, jajjistenem, dejó. Izgulni nem izgultam, de nagyon nem bánom, hogy nem is kell. Tyűűű, Mahé szépen arcon kente Valdést, baszki, kidőlt, mint egy tekebábú. Szegényke. Jó védekezés után gyorsan mentünk előre, Pechmalbek kapta meg és lőtte be a továbbra is összesen 1 védést produkáló Mitrevskinek. A meccs jelenete volt a gyönyörű, hosszú indítást szépen leszedő, de Corrales által kivédett hazai indítás, pompázatos volt, na. Aztán meg jött Andriska gólja, meg a következő is. Volt egy jó ütemű időkérésünk is, amikor a rólunk csorgó labda talán kiment volna, ha nem nyomunk gombot és kérünk időt. MIndent egybevetve egészen pofás félidőt toltunk, sokan sokat tettek hozzá, az egyiptomiak, a beállók, Corrales pedig egyértelműen kimagaslott eddig a remek formájával.
11:21 a félidő, hát ilyen jó még sosem volt.
Mi kezdtük a második játékrészt, Elderaa majd Fabregas góljával tartottuk az előnyt, nagyszerű, ilyenkor tilos benn maradni és magunkra húzni az ellent, pedig törvényszerű a visszaesés ekkora különbségnél. Nekem mindegy, csak a hét legyen meg. Remili szélen védekeztetése láttán kicsit felhúztam a szemöldököm, hna, de hát legyen. Csak a hét maradjon meg. Yahía gyönyörű szélre kontrájával Marguc is gólt lőtt, és bár szépen megcsináltuk a helyzeteinket, Mitrevski sajnos elkezdett védegetni. Persze volt honnan feljönni, de azért na.
És egyszercsak Jensen érkezett a pályára, váó, és védett is egy szép betörést, nahát, el sem hiszem, sőt, a másodikba is beleért, de azért az bement. Mindenesetre szinte mindenki pályán volt, és egészen látványos támadásokat hoztunk össze, Remili bakonyi pattintóssal bejátszása Fabregasnak például valami elképesztően zseniális volt a maga nemében. Casado is pályán, gyakorlatilag mindenki játszott, kisebb-nagyobb sikerrel, de ami rém fontos, hogy Jensen is szép és fontos védésekkel mutatkozott be. Elísson is pályán volt, bár először nyilván nem ismertem meg, de végül tényleg közé tettünk annyit, amennyit lehetett, és ennél azt hiszem nem is kívánhatnánk többet, egyelőre.
Könnyebb, lazább meccs lett ez, mint amire számítottam, pedig eskü nem volt bennem túl sok félsz, sőt, de nagyon nem bánom. Kell az önbizalom, kell a gólkülönbség, kell a győzelem és az öröm most ennek a csapatnak és nekünk is kell. A Casado-fan(?) kiscsávó pedig, aki a kb. 10 évével gyakorlatilag irányította a veszprémi szurkolótábort, hatalmas volt, imádjuk az ilyet. A vége 26:40 lett, szép volt, fiúk!
