Nehezen rázódunk vissza a mindennapokba, nem is nagyon áll rá az agyam a kézilabdára, például annyira elfelejtettem, hogy forduló van, hogy tegnap nem is néztem se meccset, se eredményeket a tavaszi első fordulóból. Durva. Sőt, a KP-t is ellógtam, mondjuk azt azért indokolt is a téli, hosszú szünet után, ami most valahogy még hosszabbnak tűnt, már ha ez lehetséges.
Pedig hát hogy lenne stílusosabban kezdeni a tavaszt, mint egy hagyományos, portói, hétgólos győzelemmel, nem igaz?
Itt vagyunk a helyszínen, ahogy gyakorlatilag mindig, ha Portugáliába vezet a kézilabda - ezt megfogadtuk az első lisszaboni útunkon, amikor még kanyarban sem voltak a portugál kézicsapatok, és azóta is tartjuk a szavunkat - és azt kell mondjam, eddig ez a legesősebb látogatásunk. Jó, nyilván volt napsütés is, de alapvetően olyan szinten nedves a levegő, hogy nem száradnak meg a törölközők, sőt, rendesen vizes lesz benn is minden. Ettől persze még szeretjük. Karneváli szezon van, ezt pedig olyan szinten veszi komolyan a portugál néplélek, hogy függetlenül attól, hogy hétköznapok vannak, reggelig dajdajoznak csumára beöltözve gyakorlatilag minden faluban. Túlzás nélkül minden faluban, és mivel kocsival vánszorogtunk fel Lisszabonból Portóba, volt is szerencsénk néhányhoz, haha. Nazaré végre mutatott szörfölhető hullámokat, még ha nem is a 20 méteres kategóriát, de 8-10 métereset simán, elbambulgattuk órákat, úgyhogy a túra alapvetően már a meccs előtt sikeresnek számított.
Van az a mondás, hogy "jók ezek a túrák, csak azok a qrva meccsek ne lennének...", hát, szerencsére kihagytam a decemberi plockit, úgyhogy viszonylag régen voltam ilyen jellegűn, remélem ez sem lesz az, hanem megtartjuk a jól megszokott, ennél fogva pedig már el is várt 7, azaz hétgólos győzelmi szokásunkat, itt, Portóban. Ehhez pedig nem is kell túl sok extra, mert a Porto sem brillírozik a Bajnokok Ligájában, de a plocki, vagy akár a Bányász elleni teljesítmény kevés lehet, reméljük, hogy nem azt az arcunkat mutatjuk meg ma. Szedjük össze, mi kell ahhoz, hogy ezt a meccset meg tudjuk nyerni ma.
Kell egy kapus. Az egyik, ha nem a legfontosabb tézis.
Többször mondtam már, hogy nekem hótmindegy, melyik az, leszarom, tényleg, csak hozzon már végre valaki meccseken keresztül egy stabil átlagot, ami nálam 30-33%. Ha ez minden meccsünkön lenne, semmi gondunk nem lenne az életben. Itt egyébként valamelyik kapusunkból mindig kijött valami extra teljesítmény, remélem ma is ez történik majd. Hogy Jensen lesz-e, jó kérdés, hogy Bioscával mi van, az is, és hogy Corrales dereka és lelke hogy bírja majd a tavaszt, az szintén. De engem mindez halálra untat, hogy őszinte legyek. Egyáltalán nem érdekel ki véd, csak védjen úgy, hogy legyen kapunk végre. Azt szezon előtt is tudtuk, hogy a pad és a kapu lesz a két kockázatos tényező Veszprémben, már ami a mérkőzéseket illeti, de hogy szízön félidőre ilyen szövevényes lesz a helyzet, hát arra nyilvá nem lehetett számítani. Most ebből kellene valahogy jól kijönnünk. Nem egyszerű, de a feladatt adott, lehet bizonyítani. Mindenkinek. Minden szinten.
Kell egy kemény védelem.
Ahogy a Barca szétvédekezett bennünket, abból kellene okulnunk. Semmi extrát nem találtak ki, nem volt spanyol viasz, egyszerűen csak olyan feszesre húzták a védelmet, hogy olyat már rég nem láttam. És persze volt mögötte húsz perc extra a kapuban, de ezt ugye ki számolja. Az emberanyagunk bőven megvan egy igazán stabil, morózus védelemhez, viszont valakinek fel kell vállalnia a vezér szerepét is, hátul. Ez sem egyszerű ügy, de meg kell oldanunk! Le kell faultolni, sáncolni, ütközni és el kell piszkálni. Lábbal oda kell érni, és testtel össze kell zárni. A védekezés alapvetően akarati kérdés, olyan, mint a helyesírás, nem biztos, hogy megkapod a készséget, de meg tudod tanulni. Ha akarod. És komolyan gondolod. Úgyhogy lesz szíves mindenki komolyan gondolni, rendben?
És nem utolsósorban kell egy gyors és értelmezhető reakciókra képes kispad.
Hogy egy ilyen keretet irányítani tudni kell, ez nem kérdés. De az valójában még mindig az, hogy a Momir Ilic képes-e erre. Egyelőre nem vagyok meggyőződve erről, és elég aggasztó az is, hogy minden szempontból futunk ki az időből, de még mindig van pár hónap arra, hogy ez a duó bizonyítani tudja saját igazát. Sem a bajnokság nem fogja megnyerni önmagát, sem ez a meccs sem, csak hogy ne szaladjunk messzebbre. Én pont tudom, hogy jó edzők nem lesznek csettintésre, ez egy tapasztalati lánc, az abból való tanulás, a hibák fel- és elismerése, majd kijavítása, egy fejlődési folyamat a jó edzővé válás, és ez rendben is lenne így, sőt, rá is érhetnénk akár, ha nem lenne itt minden idők egyik, ha nem a legjobb játékoskerete, amivel bizony sok meló van még így is. Sőt, talán így méginkább. Nem megyek bele ennél jobban, így is kicsit elkanyarodtunk a meccs LA-hez képest, de ennyire muszáj belemártani magunkat, hogy lélekben is visszatérjünk a BL-tavaszra.
Nem mondom, hogy folytassuk onnan, ahol abbahagytuk, mert az a plocki wtf igencsak beleégett a retinánkba, inkább azt mondom, hogy menjünk bele nyílt sisakkal, ésszel és szívvel ebbe a tavaszba. Egy hét alatt összecsesztük az őszünket, úgy hazavágtuk, hogy ihaj, most itt van ez a hónap, hogy kijavítsuk a renoménkat.
Kezdjük el Portóban!
Hajrá Veszprém!